Titok vs Byron Katie

Érdekes tapasztalataim vannak az utóbbi időben. A Titok alkalmazása az életemben igen sikeresnek mondható, s mégsem vagyok sem elégedett sem pedig valóban boldog. Nem igazán értettem a dolgokat egészen mostanáig. Nem értettem, hogy bizonyos esetekben miért alkalmazom sikeresen a vonzás törvényét, ugyanakkor vannak olyan esetek, mikor nem jön össze semmi. Aztán egy szép napon eszembe jutott egy filmben látott jelenet, melyben a mester a következőket mondja a tanítványának: Hogyan akarsz tölteni vizet egy cserépedénybe ami tele van? Mindegy mi van benne. Ahhoz, hogy azt megtölthesd vízzel, először ki kell ürítened!
Na eddig szép és jó a dolog, de hogyan ürítsem ki az elmém? Meditálással ideiglenesen ki tudom kapcsolni a gondolataimat, de amint abba hagyom a koncentrálást, azok újfent visszatérnek. A másik dolog, melyen nem sikerült tovább fejlődnöm, azok a régi beidegződéseim. Borzasztó kemény akaratú emberke vagyok, aki pont az a típus, hogy mindig neki kell, hogy igaza legyen, s képes dühromatot kapni, ha valami nem úgy történik ahogyan azt szeretné. Mit szeretné? Akarja!
Na ilyen mentalitással a vonzás törvényét "megfelelően" (persze tudom, hogy nézőpont kérdése mi a megfelelő épp) nem lehet működtetni. Hiszen jobbára csak a beálítottságomnak megfelelő történéseket vonzok be az életembe.
S ekkor lépett a képbe Byron Katie!
Egy hihetetlenül egyszerű módszert bemutatva arra, hogy hogyan léphetünk túl a beidegződéseinken. Hogyan üríthetjük ki azt a bizonyos cserépedényt!
Szenzációs és egyben hihetetlenül felszabadító, ha az ember elkezdi alkalmazni.
Eszembe jutott egy rég hallott történet (nem tudom pontosan idézni, de a lényeg benne van):
Egy indiai meterrel készített riportot egy amerikai újságíró valamikor a kilencvenes évek elején (nyolcvanas évek végén?):
- Mester! Miért jelentkeznek önhöz a tanulók?
-Mindenki másért. Van aki repülni szeretne, van aki láthatatlanná akar válni, van aki gazdag szeretne lenni, sorolhatnám még órákig.
- és ön szerint ez a cél megvalósítható?
- nem tudom. Mert mire eljutnának arra szintre, hogy ezt képesek legyenek megvalósítani, addigra ezek a dolgok már rég nem fontosak!
Hát ez a "bájronkétisoraveczandi" itt Magyarországon pont ehhez adja meg a szükséges kiindulási alapot. Szenzációs az a felfedezés, amit az ember tehet követve azt a néhány valóban egyszerű lépést, melyet ismertet(nek). Feltéve, ha az ember nem fél belevágni.
Én elkezdtem, s rohdtul pofára estem. Azt hittem, hogy milyen penge srác vagyok én, hiszen szinte mindig mindent jól csinálok, az önbizalmam a csillagokban, stb. .
Aztán rá kellett jönnöm, hogy több félelem van bennem, mint amit elképzelni is képes lennék. Tele düh-vel, fájdalommal, félelmekkel, kétségekkel, nem lehet a vonzás törvényét működtetni.
S úgy hiszem, mire eljutok arra a szintre, hogy képes leszek azt bevonzani amit csak akarok, addigra ez már mind nem lessz fontos :)
Ajánlom figyelmetekbe:
Szeretettel :)

Címkék:

Hozzászólások



Csak ajánlani tudom én

Csak ajánlani tudom én is.
Többet ér minden könyvnél, amit el tud az ember képzelni.

Kígyó, vagy kötél? :) nem mindegy :) na jó ezt aki olvasta csak az érti.