Lépésről lépésre

Néha becsapottnak érzem magam. Évek óta mást sem hallok, csakhogy hamarosan megváltozik a világunk, és hogy ez a változás pozitív. Ehhez képest ennek az ellenkezőjét tapasztalom. Az élet nehézségei felerősödtek. A kérdés az, vajon én tévedek, túlságosan is türelmetlen vagyok, vagy jól van ez így? Az én meglátásomban mindkettő igaz. Mért jó az, hogy a változás nem olyan ütemben zajlik, mint ahogy azt én szeretném?

Ismét életszerűen fussunk neki!

Apuka magához hívja az öt éves kisfiát, és így szól:

- Na kisfiam, néhány dolgot szeretnék veled megbeszélni. Tudod, mindig mondogattuk neked, hogy karácsonykor a Jézuska hozza az ajándékot, és a fát is ő díszíti fel. Az igazság azonban az, hogy a fát is mi vesszük édesanyáddal, és az ajándékokat is. Feldíszíteni pedig akkor szoktuk, amikor te épp a nagyszüleidnél vagy.

A gyerek kezd elkeseredni, most még csak némi értetlenség ül ki az arcára, de hamarosan kérdések is kibontakoznak benne. Mért hazudtak nekem a szüleim? Mért veszik el tőlem ezt a csodás történetet? És ha ez nem igaz, akkor vajon igaz bármi is abból, amit eddig nekem mondtak? És a legfontosabb megállapítást pedig ebben a mondatban fogalmazza meg a gyerek: "Szóval ezért kellett a nagymama kurva kis vitrinét nézegetnem órákig minden karácsonykor, hogy ti fát tudjatok díszíteni?????

De ezzel még nincs vége, mert apuka még folytatja.

- Aztán itt van a Mikulás. Vele kapcsolatban is hazudtunk neked, ugyanis ő sem létezik. Nincs listája, amire felírja, mikor voltál rossz, vagy jó. Ezt mi a szüleid, és az óvónéni pontosan tudjuk. Pusztán azért szoktunk példálózni a Mikulással, hogy megrendszabályozzunk, ha túlpörögsz, és azért ez még mindig humánusabb, mintha pofán vernénk. És természetesen a mikuláscsomagot is mi vesszük meg, és amikor alszol a csizmádba tesszük.

A gyerek ezen a ponton már kezd kétségbeesni, de ezzel egy időben némi düh is kiül az ő kis arcára. De mielőtt bármit is mondhatna, apuka tovább beszél.

- A fogtündér sem létezik.

Na elmész te a halál náthás f....ra, gondolja a kisgyerek, de kimondani nem tudja, mert apuka még mindig sorolja.

- A húsvéti nyuszi is kitaláció.

- Persze - gondolja a gyerek, - és még a végén azt is bemeséled nekem, hogy nem a gólya hozza a gyereket!

Ekkor apuka így folytatja:

- És tudnod kell, hogy a gyereket nem a gólya hozza, hanem úgy lettél, hogy én a véreres farkamat belemártottam anyád vaginájába, miközben azt kiabáltuk: "Istenem, Jézusom!", mert hogy alapvetően vallásos nevelést kaptunk, bár ma már mi is látjuk, hogy ott se igaz azé minden.

Nem nehéz belátni, hogy ezen a ponton egy kisgyerek megzuhanna. Egyrészt minden, amit a világról eddig gondolt, ami átszőtte a hitvilágát, egyik pillanatról a másikra összeomlana. Szembesülnie kéne azzal, hogy rengeteg hazugságot hallott a szüleitől, akiket eddig hitelesnek vélt. És ahogy én visszaemlékszem, amikor megtudtam úgy nagyjából 9 évesen, hogyan is lesz valójában a gyerek, elég kétkedve fogadtam. És amit a legnehezebb volt megemésztenem, hogy az én szüleim is egymást nyalták falták, amikor készültem belépni ebbe a világba.

Talán nem meglepő, hogy most pontosan ugyanez történik az egész emberiség szintjén. Ez a folyamat nem ma kezdődött, még csak nem is a millenniumkor, már jóval előbb. De tény, hogy most erősödött fel igazán. S ha röviden kéne megfogalmaznom mindazt, ami most történik, így tenném: Felnőtté válunk.

Ennek vannak fokozatai, lépcsőfokai. Egyre több sumákságra, hazugságra derül fény a világunkban. Ezeknek jelentős részét valójában eddig is sejtettük, csupán társadalmi hagyományból, vagy épp félelemből nem mertük feszegetni. Ma már azonban zeng a világ a leleplező hírektől. Miben hazudott a kereszténység, hogyan hamisították meg a Jézus tanításait. Hány pedofil pap volt eddig is, és még van is a keresztény egyhéz soraiban. Milyen pénzügyi visszaéléseket követtek el. Amerikában meghallgatást tartanak, ahol a világ vezető politikusai, volt miniszterek, egykori CIA alkalmazottak elmondják, hogy legalább négy földönkívüli faj látogatja több ezer éve a bolygónkat, és technológiát is adtak át az embereknek. Igaz, sokáig mindezt tagadták, sőt összeesküvés-elméletet kiáltottak. Ezzel egy időben azt is elmondják, hogy a világ kormányai csupán bábfigurák, helytartók, a valódi hatalmat nem ők gyakorolják a világban, az igazi döntéseket nem ők hozzák, hanem háttérből működő titkos társaságok.

Kiderül az is, hogy az emberiség történelmét folyamatosan meghamisították. Ha egy régész olyasmit ásott ki a földből, ami ellentmondott a tudomány téves tanításainak, akkor azokat a leleteket, vagy összetörték, vagy elrejtették, a tudóst pedig sarlatánnak kiáltották ki.

Világossá vált az is, hogy számtalan találmány létezett már eddig is, ami képes lett volna az eddigi energiahordozókat felváltani, így olcsóvá, mindenki számára elérhetővé tenni a világítást, vagy épp a fűtést.

Láthatod, hogy lassan, de biztosan, a több ezer éve hazugságokra épült világképünk összeomlik, és ezzel egy időben rájövünk az igazságra. Megértjük, hogy az energia nem hogy szűkös, hanem valójában végtelen. Hogy nem vagyunk egyedül az univerzumban. Hogy fajunk származása nem egy titokzatos isten műve, még csak nem is földi evolúció eredménye, hanem Sziriuszi eredetű. Sorolhatnám, egy valami azonban tény, a változás zajlik, és csupán az nem látja, aki nem akarja.

Mért jó az, hogy mindez nem hirtelen szakad a nyakunkba? Azért (mert visszatérve az elejére), ha mindezzel a sok információval egyszerre kéne szembenéznünk, akkor az emberek jelentős része megzuhanna. Összeomlana az addigi világképe, ahogy a történetben a kisgyereknek. Nem lennének képesek befogadni, és vagy elutasítanák az igazságot, vagy véres lázadások történek ki, mondván, eddig becsaptak minket, és ezt most meg kell torolni. Nem vagyunk egyformák, nem mindenki egyformán reagálná ezt le. A cél viszont nem az, hogy összeomoljunk, vagy hogy öljük egymást, hanem az, hogy felébredjünk. Ezért nem tartom problémának azt, hogy a változás nem olyan ütemben zajlik, mint ahogy azt én szeretném. Nem lehetek ugyanis annyira önző, és egoista, hogy az én türelmetlenségem miatt mások megzuhanjanak, vagy gyilokjuk egymást. Ezért meg kellet értenem, hogy türelmesnek kell lennem.

Ugyanakkor azt mondtam neked, hogy mégis vannak averzióim ezzel a változással kapcsolatban, és meggyőződésem, hogy ezt is okkal érzem. Ez pedig konkrétan a magyarországi eseményekkel hozható összefüggésbe. De hogy ez esetben konkrétan mire gondolok, majd egy későbbi fejezetben írom le.

Hozzászólások



Kedves Egy és Ugyanaz!

Időnként én is érzem ezt, amit te mondtál. Tetszett a gyerekkel kapcsolatos hasonlatod! (Szándékosan nem azt írtam, hogy "gyerekes hasonlatod", mert az félreérthető.:)) A csavar a történetben, hogy amikor a gyermek felnő, rájöhet arra, hogy valamilyen formában minden valójában mégis IGAZ. Hogy minden ráilleszkedik egy évköri menetrendre! Az egyházi év menete sem véletlen. Rájöhet, hogy maga a természet is hasonló "fordulatokat" tesz, hogy legyen egyáltalán élet a Földön. Hogy csak egy példát mondjak: ha a fény karácsonykor "nem születne" újjá, nem lenne következő éve az emberiségnek. Aztán a felnőtt gyermek rájöhet arra is, hogy talán a történelmünk a fő hazugság az emberiség számára - nem csak a magyaroknak hazudnak. Tehát az, hogy a fáról jöttünk le majd azóta fokozatosan fejlődünk... Lehet, hogy ezzel szemben az emberiség többször neki rugaszkodott az életnek, majd mindig visszaesett, majd újra kezdte. Valamikor inkább spirituálisabb beállítottságú volt, valamikor pedig inkább technikaibb.... (a kettőt lehet egyszerre magas szinten is művelni, nem tilos) S lehet, hogy régen magas emberi kultúrák voltak itt, akiknek nem volt annyi bajuk az erkölccsel, nem akarták kiirtani maguk körül az életet, és persze egymást sem. Lehet, hogy a mai "felvilágosodás" alapú "fehér civilizáció" dominancia előtt más típusú dominancia volt? A régészeti leletek ezt ugyan alátámasztják, de igyekeztek az igazságot "csak egy összeesküvés elmélet" kategóriába száműzni. Itt jegyezném meg, hogy egy kétes leletet nem kell minden esetben összetörni. Elég csak nem publikálni, nem nagy hírverést csapni a számára... Minden ember pénzből él, és ki van szolgáltatva az egzisztenciális tényezőknek, így könnyebb alakítani az emberek véleményét bizonyos dolgokról. Jó példa erre a honfoglalás kori(!) mellkeresztek. Ezeket azért fedi homály - csak egyszer rendeztek belőle kiállítást, nem kavart nagy port - , mert akkor a magyar történelemmel kapcsolatos mese, miszerint Szent István felvette a kereszténységet, összetörik, s akkor lehetne megmagyarázni, hogy Szent István akkor valójában mit csinált... Ez azért is gócpont, mert Szent István mások és a magyarok által kb. 800 évig nagy szeretetnek, és tiszteletnek örvendett, csak az utóbbi évtizedekben kezdték meg a "Szent-Istvántalanítást". A magyar múltat valahogy így rövidítik meg: először kb. a Habsburgoktól a Szkíta múltat veszik el, aztán a Hun múlt következik, s legutoljára Szent István. Jelen pillanatban itt tartunk. No de vissza a gondolatok fő sodrásába: Persze azt is felfedezheti ez a felnőtt, hogy akkor viszont valójában nem fejlődtünk az elmúlt 2000 évben, hanem visszafejlődtünk. Akár bevonja valaki az UFO-kat a történetbe, akár nem, egy a fontos! Felemelkedik e az emberiség tudatállapota?! Képes lesz e kilépni a halak világkorszakát meghatározó Káin - Ábel-i történetből... Felfedezi e időben az Egységet az Élettel/Istennel, s így egymással is, avagy marad az alacsony tudatállapot széteséssel? De akkor garantált, hogy kinyírjuk magunkat... én bízom benne, hogy a tudatállapot emelés és az egységtudat erősödése, meg ezek mellékhatásaként mindez amit Te leírtál előbb-utóbb megteszi a hatását. Bízzunk benne, hogy ha lesz is - de ne legyen! - katasztrófa, az már inkább az emelkedést fogja szolgálni, nem pedig a végső pusztulást. Bizonyos kollektív tudatállapot emelkedés felett már a rákos sejt szerűen működő hatalomnak is meg kell szűnnie, hiszen ez is csak az alacsony tudatállapotú emberiség mellékterméke... bízzunk a legjobban!



Kedves Egy és Ugyanaz!

...ismét örömmel olvastam az írásod, és mindig várom a következőt.

Az említett türelmetlenséget én is éreztem, érzem.
Miért nem halad ez a nagyon várt változás gyorsabban.
Egy állandó fezsültség volt bennem jó ideig, amíg meg nem értettem én is, hogy nagy erény a türelem.

Várni kell még ahhoz, hogy sokan csatlakozzanak.
Amíg tömegek érnek meg a változásokra, és akik elől járnak, - magamat nem sorolom még hozzájuk- segítsenek a ma még kételkedőknek, vagy nem is kételkedőt mondok.
Olyanok akik nem ismerték fel, hogy szükségszerűek változások. A változásokhoz pedig mindenkinek hozzá kell tenni valamit, saját képessége, hite, lehetősége szerint.

Mindenkinek jó munkát. Már az is mutat egy jó irányt, hogy itt vagyunk, és egyre többen vagyunk. A többi fórumról most nem beszélve...



:)

A türelem nagy erény.
Semmit nem lehet sürgetni. illetve lehet, de kérdés, van-e értelme.
Saját bőrömön tapasztalom, hogy azok az információk, amik eljutottak jutnak hozzám, idővel tudnak csak beépülni, valódi tudássá, értékké formálódni. Azt gondolom, meg kell magunkat és a többieket tisztelnünk azzal, hogy hagyjuk őket a saját tempójukban fejlődni, még akkor is, ha mi rohannánk.