Egy út kezdete

„Egyetlen esemény felébresztheti a bennünk lakó, számunkra ismeretlen valakit. Élni annyit jelent, mint lépésről lépésre megszületni.”

Alapjában véve egy pozitív, vidám lány vagyok, aki szeret beszélgetni, társaságban lenni. Ugyanakkor – és ez talán kettőségnek is tűnhet – nulla önbizalommal, nehezen nyíló személyiséggel rendelkezem, aki szeretne mindig másoknak megfelelni.

Az életem során elég sok „rossz” dolog ért, amit akkor nem tudtam feldolgozni igazán, nem beszéltem ki magamból és talán inkább nem is foglalkoztam vele, aminek az lett a következménye, hogy gyűlt bennem, mindaddig, amíg megbántottam egy számomra nagyon fontos embert és ezzel elveszítettem a bizalmát.

És most pár héttel ezelőtt rájöttem, hogy ez így nem mehet tovább. A saját utamon kell haladni, megérteni magamat, felfedezni az értékeimet és napról-napra fejlődni és értékes emberré válni. És ma már tudom, hogy minden,ami történik, magunknak vonzzuk be és minden egyes szituációból tanulunk valamit. Már látom a céljaimat, tudom, hogy ki szeretnék lenni. Eddig tévúton jártam, de változtatni sohasem késő, sőt kell is.

Talán a fejlődésem első foka, hogy megtanulom elengedni az illetőt - bármennyire nehéz is- akit nagyon szeretek. Ha tiszta szívből szeretünk valakit, akkor fontosnak tartjuk, hogy a másik fél boldog legyen. És ha menni szeretne, akkor engedjük, ne ragaszkodjunk hozzá. Ha a sors azt szeretné, hogy mi már ne legyünk együtt, akkor annak megvan az oka. Amint ezt megértettem, sokkal nyugodtabb lett a lelkem. Bár nem tagadom, hogy fáj és hiányzik, de számomra fontos, h ő megtalálja a boldogságot, mert egy nagyszerű ember.

De az élet szép és mindenben a pozitívat kell látni és sose vegyük le a szemünket a célról. Lehet, hogy rögös lesz az út, de bízzunk magunkban és az álmainkban! Ha ez megvan, akkor minden rendben lesz életünkben.

Bár sok esetben még én is csak tanulom, de ennek az útnak a lépéseit, gondolatait szeretném itt megosztani :)

Hozzászólások



Kedves Anita! Nagyon

Kedves Anita!

Nagyon köszönöm a hozzászólásodat :)

Szívből örülök, hogy sikerült megtalálni az utadat és visszatért hozzád az az ember akivel boldog vagy :) Talán nem is váltatok el sosem igazán, csak - ahogy Te is írtad - kellett Nektek az a 3 hónap.

Most már nekem is egyre tisztább minden. ÉS folyamatosan próbálok nyitni az újra, a változásra. :) Fejlesztem magam, járom az utam és majd meglátjuk, h mit hoz a sors :) Addig meg élvezem és kihasználom a jelent :)

Üdv

ElegánPatak



:)

Szia!

Köszönöm :)

Igen, már rájöttem, h nem szabad :) Mert annál rosszabb lesz :)

Neked is szép napot!



Kedves Elegáns Patak!

Üdv! Jó az írásod! Az a legfontosabb szerintem hogy a dolgokat ne fojtsd magadban! Beszéld ki,vagy írd ki magadból! Szép napot neked!