Spiritualitás és szerelem

Mit gondoltok létezik vajon Igazi Nagy Szerelem?

Szerintem létezik.

De sokan úgy gondolják, hogy nem. Talán ezért is nehéz megtalálni. Mert már nem is hiszünk benne igazán. Mert a szüleinktől kevesen látjuk ennek bizonyítékát. Mert nincs élő példa a környezetünkben. Nehéz olyasmiben hinni, amivel még soha nem találkoztunk.

Sokan úgy képzelik a nagy szerelmet, hogy amikor meglátják az illetőt, akkor rögtön tudni fogják, hogy ő AZ. Sokan meg úgy, hogy vele minden tökéletes, idilli, tudnak egymás minden gondolatáról, egy hullámhosszon vannak, stb. Nem állítom, hogy nem létezik ilyen, de ne ez legyen elvárás (az első pillanatban).

Ez inkább egy hosszabb tanulási folyamat, amikor is megismerjük a másik embert, felfedezzük az értékeit, és ápoljuk a kapcsolatot. Én sokkal inkább hiszek abban, hogy ha két ember kitart egymás mellett „jóban-rosszban” akkor kialakul köztük egy olyan kapocs, ami akár örökre is szólhat.

Nem tartom jónak, hogy két ember együtt éljen, ha nem boldogok együtt. Mindkét embert megfosztja az ilyen házasság a továbblépéstől és a boldogságtól.

De azt sem tartom jónak, hogy az első nehézségnél a válás a megoldás.

A problémát én az elhamarkodott döntésben látom. Mert a legtöbben nem tudják, hogy mit akarnak, mit várnak a házasságtól. Nem tudják, hogy mivel jár.

Olvastam egyébként egy remek példát a párválasztási szokásokra. Van aki bögréből szeret inni, és van aki pohárból. Ha nincs a közelében bögre, az ember hajlamos inni a pohárból. Persze, ahogy telik az idő, egyre jobban zavarja, hogy pohárból kell innia, így elkezdi rávenni a poharat, hogy „kértelek már számtalanszor, hogy növessz ide oldalra egy fület”. „Kezd idegesíteni, hogy nincsenek rajtad pöttyök”. Pedig kereshetne akár egy bögrét is.

Pedig ez egy olyan háború, amit nem lehet megnyerni. Saját megfigyelésem, hogy azok a nők akik meg tudják változtatni a párjukat (ún. papucs) totál boldogtalanok. Mint a víz, ami kiömlik, betöltenek minden rendelkezésre álló teret, ameddig hagyják nekik. Minden irányítást átvesznek.

Aztán persze ott a másik oldal, akinek meg kell mondani szóról szóra, hogy mi legyen, és csak sodródnak az életükben különböző férfiak rabszolgájaként.

Sokan mivel nem hisznek az igazi létezésében, egy pohárral élnek a bögréjük helyett. És csodálkoznak, hogy valami nem stimmel.

A házasok sok esetben ráadásul frusztráltak. Ugyanis amikor a házasulandók úgy döntenek, hogy összekötik az életüket a saját egyéni boldogságuk miatt teszik azt. Mi van a legtöbb szeretlek mögött? Az, hogy „akarlak”, mert nekem most jó. Ahogy telik múlik az idő, lecseng az újdonság, egyre kevesebbszer történik meg, hogy a másikra úgy figyelünk mint a kezdeteknél.

Persze tudjuk, hogy nem csak a randik alatt kell „boldoggá tenni” a másik felet, hanem mindig. De most ebben a felgyorsult világban, ember legyen a talpán aki 10 óra munka után, gyereknevelés mellett, a takarítás stb után még érez magában energiát hogy csak úgy meglepje a párját valamivel.

Ekkor jön a frusztráció, a boldogtalanság, elégedetlenség. Mert ki az aki így képzelte el a házasságosdit. Ki ilyenkor a hibás? Természetes hogy a másik fél, „hiszen nem tesz boldoggá.”

Valójában ez egy kölcsönös dolog. És nyilván az odafigyelés, a kölcsönös tisztelet, a bizalom, a másik megértése, elfogadása amire alapozva fenn lehet tartani a másik fél figyelmét is.

Nézzük miért is rossz még, ha eddig nem volt még elég, hogy nincs élő példánk, és tapasztalatunk, hogy létezik igazi szerelem.

Sajnos mindenki áltatja magát. Önmagával és a párjával kapcsolatban is. Amikor valaki elkezd tetszeni, az ember automatikusan mérlegeli a lehetőségeket.

„Még akár össze is illhetünk.”

Idővel aztán ez átalakul és az lesz belőle, hogy

„Majd összeillünk”.

Hajlamosak vagyunk az apróbb hibákon átsiklani, mondván, hogy majd csak megváltozik.

Pedig nem az lenne egy kapcsolat lényege, hogy megdolgozzuk a másik felet, hanem hogy olyat találjunk aki tényleg a másik felünk. Akivel alapjaiban megegyezünk. Így sem egyszerű összecsiszolódni, de annál lényegesebben könnyebb, mint betörni valakit. Mert ez bizony az.

Hány párnál látni hogy az egyik fél veszített, a másik nyert. És az hagyján, hogy aki veszített, mennyit veszített (önmagát). De még az sem boldog aki nyert. Hiszen, hogy szerethetné viszont egy „leigázott” ember? És hogy szerethet ő olyan embert, aki nem önmaga?

Ha rosszul választasz akkor csak áldozat és önfeladás vár. Ha jól akkor kompromisszumok. Ha biztos lehetne benne mindenki, hogy van Igazi, akkor nem érné be kevesebbel.

Mi a valóban fontos? Legyenek közösek az értékek, a célok, az álmok a másik szeretete, bizalom. Hogyan mondhatod/gondolhatod, hogy szereted a párod, ha elveszed az álmait? Hányszor hallom, hogy a párom nem engedi ezt v. azt, vagy hülyeségnek tartja amit csinálok, nem támogat, inkább lebeszél súlyosabb esetben akadályoz.

Bizalom

Amit általában nem sokszor lehet eljátszani. Szerintem ez a leglényegesebb egy kapcsolatban. Ez az a sziklaszilárd alap, amire lehet építkezni. Ez olyan érzés, hogy tudod, hogy BÁRMI történik, számíthatsz a másikra. Bármi történik arról tudni fogsz. Nincs hazugság, félrevezetés, titkok. Nem kell nyomozni, 6. érzéket bevetni, hogy „vajon szeret még” „megcsalt?” stb. Éppen ezért a féltékenység kizárt.

Miért van szükség hazugságokra, titkokra? Mert az emberek nem hisznek a megértés erejében. A könnyebb utat választják és hazudnak. Pedig ezzel saját magukat minősítik. Mert ezzel azt mondják, hogy az az ember aki mellettem él nem képes engem megérteni, nem képes elfogadni úgy ahogyan vagyok. (Sokszor ez így van. De ki választotta?)

A bizalom folyománya, hogy az ember kiteljesedik az élete többi területén. Nyilván, hiszen nem kell energiát fektetnie a „nyomozásba, kételkedésbe, kétségekbe, és ezek szülte szorongásba stresszbe. Ez a rengeteg energiát kreatívan tudja felhasználni a munkájában, és az élete összes területén.

Annak aki még nem próbálta ezt, javaslom keresse meg a megfelelő partnert ehhez, szárnyakat fog kapni.

Az a kapcsolat ami titkokról, hazugságokról, áltatásról szól, soha nem romolhat el, mert valójában soha nem volt jó.

Elric Freeman
www.teljessegforrasa.hu

Hozzászólások



A válaszom... határozottan igen... Létezik Igazi Nagy szerelem!

Igazi Nagy Szerelem létezik, mely őszinte, tiszta... eltart az idők végezetéig. csak nem mindig ér boldog véget...
Sőt abban sem vagyok biztos, hogy mindenki szerencsésnek érezheti magát, aki átéli... megéli.
Én megéltem... átéltem, szeretni valakit teljes szívemből önmagáért... szinte minden porcikámmal örökkön örökké...
Viszont ma már sokszor eszembe jut, talán jobb lett volna ha nem találok rá... ...
Későn jött... és nem volt mindkét részről ugyanaz az érzés és intenzítás. Ma már jóval több a bánat a szívemben, mint az öröm...

De volt a családunkban, akiknél tényleg örökké tartott... :) A nagyszüleim története olyan szép volt, mint a mesében.

Nagyapám az első világháborúba úgy ment el, hogy hátrahagyta nagymamámat várandósan 3 gyermekkel... Mikor vége lett a háborúnak... nagyapa nem jött haza. Először eltüntnek, majd halottnak nyilvánították. Teltek az évek és nagymama végig állította, hogy nagyapa él és haza fog jönni. Minden nap megterített neki az asztalnál. A saját anyósa akarta legjobban férjhez adni, akkor már 4 gyermekkel, mert elég nehezen éltek meg. De nagymama hajthatatlan volt...
Míg végül egyszer csak 8 év után nagyapa megjelent a kapuban... Olasz fogságban volt és még üzenni sem engedték, nem hogy levelet írni. Akkor ismerte meg a legkisebb fiát, az édesapámat, aki már 7 éves elmúlt.... Utána még született 2 gyermekük. :)
Az ő szerelmük, mély szeretetük , a család összetartása fontossága mindannyiunknak követendő példa volt.

Ma már ritka az ilyen nagy szerelem...



Pedig nem rossz ám, ha a házastársak meztelenek! :D

Viccet félretéve: Megéri. :-)



Egy érzés h ő kell.egy érzés

Egy érzés h ő kell.egy érzés hogy talán ő az.de honnan tudhatjuk ezt biztosra?igaz semmire sincs garancia,de én úgy gondolom hogy valamit ott legbelül lehet érezni,amit nem lehet elmagyarázni,csak érzed hogy ez más érzés amit eddig éreztem,erősebb és jobban elgondolkoztat mint a többi és semmihez sem tudnád hasonlítani.aminek vagy hisz az ember vagy nem.de becsapja magát ha átlép ezen az érzésen és nem veszi komolyan.dehát nehéz elhinni hogy megvan az az ember aki mellett ÉLHETEK igen aki mellett az életem úgy élem ahogy szeretném és nem kell változást produkálnom mert a másik úgy fogad el engem ahogy vagyok és ahogy megismert engem és nem fogja a fejemhez vágni hogy te nem ilyen voltál az elején hanem szépen fokozatosan énem minden oldalát megismeri és a hibákkal együtt szeret.Ha a hibák annyira zavarják,hogy azokat nem tudja elviselni akkor az nem szeretet.az csak egy illuzió volt hogy valakivel tündérmesét él meg és minden nagyon szép és jó és tökéletes.ilyen nincs.a hétköznapok gondjai előbb utóbb előjönnek.vagy tudja azt kezelni az ember vagy pedig rámegy a kapcsolatra az amikor már nem csak a rózsaszín köd hatja át a kapcsolatot.ehhez mindkét fél kitartása és akarata kell és ugyanúgy kell akarniuk mert ha az egyik kevésbé küzd akkor azt a másik megérzi és bizonytalanná válik és onnantól sokkal nehezebb lesz.ha bizalom nincs akkor a kapcsolatnak semmi értelme.görcsössé és erőltetetté válik.és arról szól az egész hogy az egyik fél mindenképp szenved.dehát mért kéne szenvednie két embernek akik elvileg szeretik egymást?ez egy szövetség kéne hogy legyen 2 ember között,akik bármi is adódik kitartanak a másik mellett és nem menekülnek el.de vajon mért van ennyi gyáva ember?túl egyszerű lenne ha bátor lelkek találkoznának és együtt lennének jóban-rosszban míg a halál el nem választ?igen nyilván.de egy teljes kapcsolathoz bizony rengeteg bátorságra van szükség,a másik lelkét feltárni a sajátoddal együtt,megérteni,elfogadni,és jól szeretni.nehéz dolgok ezek,de csak akarat kell hozzá,és aki akar az tesz is érte és akkor a boldogság előbb utóbb rátalál.mert bizony jöhet akár az igazi is de ha nem küzdünk meg nap mint nap a másikért a kapcsolatért akkor előbb utóbb kártyavárként fog összeomlani,szerethetjük egymást akármennyire is.de az nagyon kevés önmagában.küzdelem nélkül nincs siker,siker nélkül nincs boldogság.és nemcsak az elején kell küzdeni,pont akkor kell a legjobban amikor már kialakultak a dolgok és arra törekedni hogy meg is maradjon ez az állapot.mert ami szép azért mindig érdemes tenni és a kitartás mindig megtérül,2 ember kemény munkája nagyon szép dolgokat tud létrehozni,ha igazán akarják.
Erre nyilván nagyon kevés példa van!De mi érzékeny és álmodozó lelkek bízzunk ennek a "csodának" a létezésében,hogy egyszer megtapasztalhassuk hogy milyen is a feltétel nélküli szerelem!Nehéz elhinni hogy létezik,de ha hiszünk benne azzal max adunk egy esélyt hogy ránktaláljon:)



Sziasztok,

szeretném megosztani a tapasztalataimat. 19 éves voltam amikor találkoztunk és ez az ötödik éve, hogy együtt vagyunk. 2 éve külön élünk a szülőktől. Fiatalok vagyunk, de sok mindenen átmentünk úgy, hogy végig fogtuk egymás kezét még, ha nehéz is volt. Mert bizony volt, hogy kifordultam magamból, és volt, hogy ő fordult ki. Mindig szeretjük egymást szerelemből. Nem az égig érő lángos szerelem a miénk, hanem a meghitt, csendes szerelem. Együtt csinálunk mindent, de nem kötjük le a másikat, nem ragaszkodunk. Tudjuk, hogy vannak olyan feladatok az életben, amit saját magunknak kell megcsinálni. De ott vagyunk egymás mellett. És bár eljegyzett kettőnk között, összeházasodni nem fogunk. Viszont a pénzből "nászútra" elmegyünk. :)
Egyébként mielőtt a nő és férfi összejön sokszor viccelődnek, nevetgélnek. Még ha csipkelődnek is egymással, jókat nevetnek az egészen. De azt vettem észre (történetesen a környezetemben), hogy miután már együtt vannak, a férfi ugyanúgy "próbál" viccelődni, de a nő, mintha megsértődne, nem venné lazán. Ezzel nem a nők ellen beszélek, de általában ezt figyeltem meg. És több fiú/ férfi mondta már, hogy addig olyan jó volt, aztán megváltoztak a dolgok. Szerintem a férfiak nagyon szeretik, ha egy nő/lány nevet, mosolyog és játékos egy kicsit. :)

Mosolygós napot Nektek! :)



Kedves Harmatcsepp, Lehet,

Kedves Harmatcsepp,

Lehet, hogy hasonlóra gondolt az a lelkipásztor, de rosszul fogalmazta meg. Én azért a fontos dolgokra gondoltam, hogy tud róla a másik fél. Aminek az az eredménye, hogy nincs hazugság a kapcsolatban, és nem is lesz. Ez egy olyan bizalom, amire lehet építeni. Mert hány ember van, akinek a fél napja arra megy, hogy szorong és féltékenykedik. Vagy akit villamcsapásszerűen ér a felismerés, hogy átverték, megcsalták.
A kölcsönös tisztelet jele az, hogy beavatjuk a másikat az életünkbe, még ha hibáztunk akkor is.

Kedves Katám,

Örülök, hogy Neked is sikerült!



Egyiknek sikerül, a másiknak nem ...

Kedves Katám,
jó volt olvasni soraidat. Örülök, hogy neked sikerült! Hozzászólásod minden szava boldogságodról tanúskodik. Kívánom, hogy életed végéig maradjon ez így, …. mert vannak szerelmek, amelyek sosem múlnak el!
Hogyan lehet szert tenni egy ilyen férfiúra?
Ezt leginkább mások miatt kérdezem, mert én egy életre végeztem a férfiakkal.



Én egyetértek!!!

Igaz le kellet éljem fél életem,hogy ezt megtapasztaljam,de boldogan mondom,hogy létezik "Igazi Nagy Szerelem",ami oly csodálatos ,hogy felülmúl minden más érzésen.Sokan közel járnak az e féle érzésekhez de mivel nincs meg az elegendő kitartásuk,hamar fel is adják. Az ember sok próbatételen kell keresztülmenjen az életben, de megéri az utat bármilyen hosszú is legyen az,és ezt te is csak akkor érted meg amikor rátaláltál az igazira.És ha úgy érzed megtaláltad,tedd fel magadnak a kérdést:Valóban Ő az igazi?Mennyire szeretem? Milyen hibáji vannak?Megbízok benne 100%?Az életemet adnám érte?..Ha már viselkedned kell,ovakodnod,hogy meg ne sértsd,vagy változtatnál rajta,...majd idövel leszoktatom...hidd el nem az igazi!
Egy "Igazi Nagy Szerelem" ...TÖKÉLETES...VONZÓ...EGYEDI...BIZALMAS...GYÖNYÖRŰ...és...SZÁRNYAKAT AD.
Addig amig nem hiszell benne hogy létezik,nem is fogod megtalálni,hiszen számodra lehetetlen.
Én bisztosítalak hogy "IGEN IS LÉTEZIK"és akkor találtam rá, mikor már szinte lemondtam a kereséséről.
Én azt kívánom nektek,hogy bizzatok benne,keressétek,és tartsatok ki,mert csak az győzhet aki kibírja a megpróbáltatásokat, és az igazi vágya ,hogy megtalálja az "IGAZI NAGY ŐT"
Köszönet a munkádért:Kata



Kételkedem

„Mit gondoltok létezik vajon Igazi Nagy Szerelem”?
Igen, szerintem is létezik, de legtöbbször semmi köze a házassághoz. Azt elismerem, hogy a világon a legfelemelőbb érzés lehet, életünk „nagy szerelmével” az oltár előtt állni, de ez nem mindenkinek adatik meg.

„Bármi történik, arról tudni fogsz. Nincs hazugság, félrevezetés, titkok.”- nem hiszem, hogy ilyen létezik, ez illúzió!

Ennek ellenére engedd meg, hogy megosszak veled egy történetet, amit a múltkor egy esküvőn hallottam egy lelkipásztortól: Isten, amikor megteremtette Ádámot, majd társát, Évát, azok meztelenek voltak, azonban nem szégyellték magukat. Én többféle magyarázatot ismertem arra vonatkozólag, hogy a meztelenség mit jelképez, de amit akkor délután hallattam mindegyiket felülmúlta: A házasságban a két félnek – hasonlóan a paradicsombeli Ádámhoz és Évához- lelkileg, érzelmileg kell meztelennek lenniük egymás előtt, hogy ismerjék a másik minden gondolatát, minden rezdülését.

Létezne ilyen? Kételkedem benne… (nagyon erősen!). Igazából nem is szeretnék ilyen jellegű „meztelenséget” saját házasságomban, ….. ha valaha férjhez megyek.

Kételkedéseim ellenére, köszönöm az írásod!