Sose tartsd magadban

Minden ember életében két fontos dolog van: a magánélet és a karrier. Mindannyian arra törekszünk, hogy mindkét oldal egyensúlyban legyen, mint egy mérleg. Ekkor vagyunk boldogok. :)

Amíg az egyik oldal rendben van, addig nem törünk teljesen össze, hiszen még van mibe kapaszkodnunk. Egy szakítás után sokan a munkába temetkeznek, a munkahely elvesztésekor pedig jó érzés a szerető társ karjaiba bújni. Mindenkinek fontos, hogy ez a két dolog, vagy legalább az egyik harmonikusan működjön.

A gond akkor van, ha az életünkben huzamosabb időn keresztül áll be az az állapot, hogy sem a karrier, sem pedig a magánélet nem klappol.

Véleményem szerint a magánélethez nemcsak a szerelem tartozik hozzá, hanem az összes emberi kapcsolat, amit csak elképzelni tudunk. Ha szerelem nincs is, de ott vannak a szüleink vagy a barátaink, akikre támaszkodhatunk, sokat lendít előre jelenlegi állapotunkon. A nevetés, a megértő, gondoskodó érintés és a szeretet hamar talpra állít bennünket, még a legmegrázóbb életélményből is.

A pozitív gondolkodás és életszemlélet nagyon jó, és a legjobb, ha senki és semmi nem tud kizökkenteni ebből az állapotból. Vigyázni kell, hogy ne kerüljünk olyan emberek társaságába, akik túlságosan negatívak, mert lehet valaki a legpozitívabb ember a világon, még az ő hite is megrendül önmagában egy idő után.

Az én esetemben a felismerés akkor jött el, mikor elértem önmagam mélypontját, amit nem kívánok senkinek. Semmi sem volt a helyén az életemben, mégis fordult velem a sors kereke. :)
Olvastam itt egy cikket, amiben arról volt szó, hogy MONDJUK KI ÉS MUTASSUK KI AZ ÉRZÉSEINKET? :) Nagyon találó volt, és köszönöm a cikk írójának, hogy egy-két dologban felnyitotta a szemem.
Édesanyám, akivel soha nem tudtam beszélgetni, egyszer csak megnyílt nekem. Először nekem kellett megnyílnom előtte, beszélnem azokról a dolgokról, amiket régóta magamban cipelek. A múlt történései mindig kihatnak a jelenünkre. Sokszor magunkba fojtunk olyan dolgokat, amik szépen lassan felemésztenek minket, pedig egyszerűen megszabadulhatunk ezektől, ha elmondjuk mit érzünk, annak, akihez kapcsolódik. Én is így tettem, elmondtam édesanyámnak mindent, ami a lelkemet nyomta már nagyon régóta. Nem várt hatást keltett, de megérte őszintének lennem.

1. Megkönnyebbültem, mert nemcsak kiadtam magamból a problémát, hanem pont azzal beszéltem meg, akire tartozott, így letudom zárni végre a múltat.
2. Az érzelmi nyitottságomra a válasz, szintén érzelmi nyitottság volt, és édesanyám olyanokat kezdett el mesélni a múltjával kapcsolatosan, amiket eddig soha.
3. Jó úton haladunk, hogy újra egymásra találjunk, pedig azt hittem, ez már sosem lesz lehetséges.

Mindig erre vágytam, hiszen az ilyen beszélgetések hozzák közelebb az embereket egymáshoz, és a szülői szeretet pótolhatatlan. :)
Végül is az életem egyik területe sincs rendben, de legalább elkezdtem kimászni a gödörből. :) Köszönöm édesanyámnak, hogy meghallgatott és megosztotta velem a gondolatait. Csak bízni tudok abban, hogy ez már csak jobb lehet, rosszabb soha. :) Kívánom mindenkinek, hogy kimerje mondani, ami a lelkét nyomja. Sokkal boldogabb érzés, ha kibékülünk múltunkkal. :)

Címkék:

Hozzászólások



:)

Szia!

Nagyon köszönöm Annamária! :) Örülök, hogy segíthettem. Remélem másoknak is tetszett az írásom. :) Legyen szép estéd! :)



:)

Kedves Encsicsicsi!
Gratulálok az írásodhoz,nekem nagyon tetszett,és tanulságos volt számomra!