Bárka program

Ha közelít a tél, egyre sötétebb és hidegebb lesz, az élet burkot -

bárkát épít magának, hogy túlélje a számára kedvezőtlen időszakot.

Odúkba vonulnak az állatok, fészkekbe bújnak a magok, hogy átmentsék az

életet a kikeletig. A Biblia szerint az emberiség telét is egy bárka

segítségével vészelte át Noé, mikor az Isten letörölte a Földről a

tévútra tévedt emberiséget.

Kísértetiesen hasonlít a mostani helyzet az akkorihoz: ennyi gyilkos

támadás még soha nem érte bolygónkat, ennyi beteg, sérült, boldogtalan

embert még soha nem hordott hátán a Föld. Számos természeti és

társadalmi folyamat arra utal, hogy tévedéseinkért nemsokára fizetnünk

kell. A kérdés csak az, mit tud átmenteni az emberiség a túlsó partra?

A jelen kor embere egyre kiszolgáltatottabb, egyre függőbb a civilizáció

által létrehozott ellátó rendszerektől. Minél bonyolultabb egy

rendszer, annál inkább hajlamos az instabilitásra, a kaotikus

viselkedésre, az összeomlásra. Házainkat régen a faluszéli erdőből

hozott tüzelővel fűtöttük, ma több ezer kilométerről kapjuk a

földgázt, a villanyt... Régen a konyhakertben megtermett minden, ma a

világ szemetét esszük a külföldi áruházláncokból.

A folyamatosan bonyolódó, idegen érdekeket kiszolgáló pókháló lassan

már emberi létünket is veszélyezteti. Régen az emberek termeltek, és

élvezték teremtésük gyümölcsét. Ma mindenki csavar egy -

az egész emberiséget elpusztító - gépezetben.

A pók a hitelek és számlák csapdájában vergődő emberek életerejét szívja.

Hogyan tovább?

A pókhálóból önerőből nehéz kiszabadulni, mert a pók már belénk

fröcskölte mérgét, eltunyultunk, elpuhultunk elődeinkhez képest mind

testben, mind lélekben. Magunktól képtelenek lennénk változtatni

szokásainkon, mindenki rabja az angol vécének és a falból folyó meleg

víznek. Ezért segít minket a "Teremtő" a pókháló elpusztításával.

Az egyre szélsőségesebbé váló időjárás, az egyre több konfliktussal

járó emberi kapcsolatok hatását nem tudja követni a pókháló . Az egyre

nagyobb árvizek elmossák a gátakat, az egyre nagyobb forróságok

felisszák a vízkészleteket, az egyre több helyen fellángoló háborúk

megeszik a globalizációt.

Mindent bízzunk a Jóistenre?

Fel vagyunk készülve az "Özönvízre"? Melyikünk tudna ma villany, gáz,

gyógyszerek nélkül élni? Hányan tudnánk egy kályhát megépíteni,

szappant főzni, vagy egy tehenet megfejni? Hányan ismerik a

gyógynövényeket, az ehető vadnövényeket? Hány embernek van ma valós,

a természetben használható tudása? Ki tud ma bárkát önellátó közösséget építeni?

Ha egy élő szervezetet szélsőséges támadás ér, megszűnik a központi

vezérlés és az egyes szervek önálló életre kelnek, önellátóvá, önvezéreltté válnak, amíg vissza nem áll az

egész-ség. Az emberiség is csak akkor tudja túlélni a támadást, ha

élő szervezet mintájára kisebb önellátó, önvezérelt közösségekbe

szerveződik.

Hogy térhetünk át a vészműködésre?

Minden önellátás alapja a föld. El lehet merengeni marsbeli űrtelepeken,

földalatti túlélő városokon és öko/bio/enviro falvakon, de ezek

elméletek, soha senki sem próbálta ki tartósan őket. Egyetlen olyan

rendszert ismerünk, amely évezredek alatt sem élte fel környezetét,

bizonyíthatóan gazdagította az élő tájat, és emberi életet

biztosított tagjai számára, ez a hagyományos, önellátó paraszti

kultúra.

Az önellátó paraszti kultúrákat mindenütt ugyanaz a betegség

sorvasztotta el, megjelent a rákos daganat a tájban, a nagyvárosi lét. A

daganat minden életerőt elszívott a tájból (embert, táplálékot,

nyersanyagot) és méreganyagaival a maradék

egészséges tájat is tönkretette. A nagyvárosok kiszolgálására jött

létre a pókháló.

Mi a megoldás?

A betegség létrejöttét megismerve a gyógyítás viszonylag egyszerű

- el kell sorvasztani a daganatokat (ki kell költözni a nagyvárosokból)

- nem kell több mérget beengedni (ki kell lépni az árutermelésből)

Mindkét feltétel teljesül, a hagyományos módon, földből élő,

önellátó és önvezérelt vidéki falvaknál. Nyilván mindenkiben

felmerül, hogy akkor miért menekülnek faluról az emberek?

A falusi emberek többsége ma nem a földből él, hanem éhbérért

városba ingázik, faluját csak alvóhelyként használja. Az egyre kevesebb

földből élő vidéki ember az árutermelés rabja.

A kegyelemdöfést a pók szolgálatában

álló, a népétől elszakadt hatalom adja meg, aki elveszi a falutól a

postát, iskolát, közigazgatást, persze a fejlődés nevében.

De az élet él és élni akar, ezért egyre több falu próbál

önellátóvá válni. (Legutóbb a szabolcsi Rozsály keltett nagy

feltűnést, ahol az emberek a városból visszacsurgatott segélyek

helyett földjeik erejét használva, önellátással törtek ki a

hálóból.) Csak rá kell erősíteni a magától beinduló önvédelmi

folyamatokra. Ez a bárka program.

Hogy építsünk bárkát?

A bárka program célja, hogy minél több lehetőséget adjunk egy

családnak vagy nagyobb közösségnek az önellátásra. Ha valaki csak

annyit megtesz, hogy kályhát épít és kutat ásat, már sokat tett a

kiszolgáltatottsága ellen. Ha egy közösségben valaki megtanul

hagyományos módon gyógyítani (gyógynövények, csontkovácsolás), már csak súlyosabb esetekben kell külső segítség.

Ha egy közösség képes arra, hogy egymást segítse, a bankoktól a szociális

hálóig minden bilincs lehull róla.

A hagyományos paraszti kultúrában minden ember elsősorban paraszt volt,

értett a növényekhez, állatokhoz, házépítéshez, de ezen felül

mindenki valami többletet adott a közösségnek, tanított, kovácsolt,

gyógyított, vagy a lelkeket terelgette. Mindenki a helyén volt, mindenki a

dolgát végezte, mindenki része volt az egésznek, ezért egészséges

volt.

Nem kell újra feltaláljuk a melegvizet, a hagyományok felelevenítése

mindenben segítséget nyújt. A népi gyógyítástól az évköri

ünnepekig, a piacok szervezésétől a közbirtokosság (erdőbirtokosság,

legelőtársulat stb.) működtetéséig minden tudás megtalálható

néprajzi gyűjteményekben, vagy a köztünk élő öregek emlékezetében.

Eljött az idő, hogy a girhes gebénk parazsat kapjon, a világ táltos

lovakra vár!

Mik az akadályok?

A legfőbb akadály a pók mérge, saját lustaságunk és a belénk

csepegtetett kishitűség (kicsik vagyunk, nem engedik, turáni átok stb.)

de a természet - szerencsére - hamarosan nyakon csap bennünket. A

második akadály a belénk nevelt mítoszok, a technikai fejlődésbe vetett

hit, a munkahely szükségessége, a nyugdíj, hibás mintái. Az akadályok harmadik csoportja

külső: az ISO, a HAACP, az APEH, az EU állítólagos előírásai, melyek

ma lehetetlenné teszik egy falu normális működését, de még az

egészséges táplálkozást is. Ők a pókháló alkotóelemei,

legegyszerűbb megoldás nem beléjük gabalyodni.

Ha az ember céget, egyesületet hoz létre, pályázik, láthatóvá válik,

máris a pók győzött. Egy pókhálón kétféle stratégiával lehet

átjutni, vagy elég nagy az alany, és átszakítja (ez a multik módszere),

vagy elég kicsi ahhoz, hogy átcsússzon a hálón. Ezt a hálót nem

önellátó gazdaságokra tervezték, ha nincs elszívható pénz a

rendszerben, nem tudnak mit kezdeni a közösségekkel. Ezért akadályozza

mindenhol a hatalom a helyi pénzek bevezetését.

Mik a legfontosabb feladatok?

A legfontosabb a bárkát építők összegyűjtése, és közösséggé

kovácsolása. Ehhez olyan közösségi helyekre (mag-házakra) van szükség, amely a

közösségi ünnepektől a kályhaépítő tanfolyamig, a helyi piacoktól a

gazdakörökig mindenkinek otthont nyújt, mindenki magáénak érez. Ezeknek

a házaknak a közösség erejéből, a közösség adományaiból és

munkájából kell felépülniük, mert a közösséget a közös cél szervezi eggyé.

Ne várjuk meg a "Vihart".

Kezdjük már most megépíteni a "Bárkát".

Esősorban a vegetáriánus közösségeknek van esélye átvészelni a "Vihart".

Forrás: MAG közösség

Címkék: