Kurt Tepperwein --A szellemi törvények Részlet 3.rész

121. Tudatunk rezgésének emelésével olyan erőket és képességeket ébresztünk ekképpen bennük, amelyek létezéséről korábban tudomásunk sem volt. A szó szoros értelmében „felébresztjük” az emberben rejlő jót, ekképpen mi magunk válunk „gyógyszerré” a többiek számára – és áldássá az egész világ számára.

122. A ritmus törvénye a teremtésben mindenütt kifejezésre jut. A nappal után az éjszaka következik, és fordítva, a születést követi az elmúlás, amely egy újabb születésnek a kezdete.

123. Ha saját ritmusunk felfelé ívelő szakasza által magasabb tudásszintre kerülünk, és ott maradunk, a kikerülhetetlen ellenirányú lendület nem sodor magával, a következő felfelé ívelő szakasszal viszont ismét magasabbra vitethetjük magunkat. Ez a törvény az ember örök létezését biztosítja, függetlenül attól, hol van: születés, halál és újjászületés között mozog folytonosan, hiszen az élet örök.

124. Minden létezőnek a létezés minden szintjén megvan a megfelelője.

125. Mindenki csak azt tudja magához vonzani, ami pillanatnyi rezgésének megfelel. A félelem tehát magához vonzza azt, amitől félünk.

126. A rezonancia törvénye nem más, mint az energiaátadás törvénye, hiszen minden rezgés átadja a benne lévő energiát a hozzá hasonló rezgésű testnek. Test és lélek ekként erősíti egymás rezgését és ezzel a velük egylényű energiát.

127. A „véletlenek láncolata” mögött mindig a rezonancia törvénye rejlik.

128. Amire valóban szükségünk van, az, ránk fog találni. 129. Tökéletes, egészséges, harmonikus és boldog élet vesz körül bennünket, ám ebből csak annyi tud általunk megvalósulni, amennyit tudatunk befogadni képes.

130. Befogadni annyit jelent, mint hinni. A hitünk az egyetlen, amely a tökéletes élet megvalósítását korlátozza.

131. Miként a Nap és a Hold sem tud visszatükröződni a zavaros vízben, azonképpen a mindenható sem tud visszatükröződni egy olyan szívben, amely az „én” és az „enyém” ideájától zavaros.

132. Az élet teljessége szellemi örökségként áll rendelkezésünkre, éspedig minden pillanatban.

133. Aki a „belső teljességet” nem ismeri fel, saját maga áll sikereinek útjába, megakadályozván, hogy az élet teljessége manifesztálódhasson.

134. Az élet csak a belső valóságot tudja a külső valóságban visszatükrözni.

135. Ismerjük fel, hogy legbensőbb természetünk szerint gazdagok és sikeresek vagyunk!

136. Mindaz, ami velünk történik, valójában lehetőség arra, hogy rajtunk keresztül a teljesség megnyilvánulhasson.

137. Semmiféle erőfeszítés és pozitív gondolkodás nem vezet eredményre, ha legbelül folyvást arra gondolunk, milyen korlátaink vannak, és mi mindenben szenvedünk hiányt.

138. Aki nem ad, nem is kap, aki nem vet, nem is arat.

139. A teremtés szolgálatának óhaja a szeretetből fakad.

140. Akkor lesz a bőség, a teljesség állandó vendég nálunk, ha megértjük, hogy mi is teremtők vagyunk, és a világ jobbításában magunk is hathatósan részt veszünk.

141. Már az is döntés, ha valaki nem dönt.

142. Az embernek szabadságában áll léte bármely pillanatában kiszabadulni a vágyak rabságából. Akkor válik szabaddá, ha már semmire nincsen szüksége, felismervén, hogy a teremtés megadja mindazt, amire neki valóban szüksége van ahhoz, hogy az életet teljességében kifejezésre juttassa, hogy a teljességben éljen.

143. Minden birtoklás illúzió csupán. A világon senki semmit nem birtokolhat, minden itt marad, amikor távozunk. Kizárólag saját felismeréseinket vihetjük magunkkal, ezért is éltünk.

144. Szabadságunkban áll, hogy felismerjük önmagunkat az egész részeként, hogy felismerjük, miért is születtünk, és mindent elhagyjunk, amire feladatunk teljesítésében nincs szükségünk, és kizárólag életfeladatunkkal, missziónkkal foglalkozzunk, ennek tiszta szívvel, örömmel tegyünk eleget, és akképpen teljes életet éljünk.

145. Mindig olyan helyen kellene állnom, amely az örökkévalóság felé nyitva áll.

146. Minden egyes gondolat megváltoztatja sorsunkat, sikert vagy sikertelenséget, betegséget vagy egészséget, szenvedést vagy örömet von maga után.

147. Ajánlatos minden életfeladatot elvállalni és elvégezni, különben a sors kénytelen megismételni a leckét egészen addig, míg a feladatot meg nem oldom.

148. Az életben az, az ember halad a legbiztosabban előre, aki a legjobban felkészült arra, hogy erejét optimálisan használja fel, lehetőségeit pedig tökéletesen kiaknázza.

149. Életkörülményeinket gondolataink által teremtjük meg.

150. Mi gondoljuk azokat a gondolatokat, amelyek cselekedeteket vonnak maguk után, megteremtik a mi valóságunkat.

151. A legtöbb gondolatunk tudattalan, ám ezek a tudattalan gondolatok, melyek például a gyermekkorban születtek, éppoly hatékonyan működnek, mint mások véleménye, megállapítása, ítélete, melyet nap mint nap hallunk, és tudattalanul befogadunk.

152. A bölcs és a bolond között az a különbség, hogy a bölcs uralja a gondolatait, míg a bolondot a gondolatai uralják.

153. Azok a gondolatok, melyektől nem tudunk szabadulni, a végzetünkké válnak!!!

154. A legtöbb ember azért nem tudja vágyait megvalósítani, mert nem tud uralkodni gondolatain. Szétszórja őket, ahelyett, hogy egyetlen célra koncentrálna, és így érné el mindazt, amit csak gondolni vagy hinni képes.

156. Ismerjük fel: hiányra szükség van, mert különben nem volna már mit tenni, csakhogy lehetőség is számtalan van, és minden nehézség valójában egy álcázott lehetőség.

157. A boldogság nem szerencse kérdése, hanem az élet által bőségesen kínált lehetőségek meglátásának, felismerésének, kihasználásának következménye.

158. Teljesen mindegy, honnan jövünk, a döntő az, hogy most hová tartunk! Tegyük hát meg az első lépést a helyes irányba, és életünk meg fog változni!

159. Minden gondolat egy teremtés, amelynek meg kell valósulnia.

160. Életkörülményeim létemet tükrözik, változtatni csak akkor tudok rajtuk, ha magam is megváltozom.

161. A problémák az élet által elénk állított feladatok. Valamennyi egy-egy ajándék számomra, mert a végén, ha megoldom, fontos felismerésre jutok.

162. Valamely feladat megoldására az a legjobb időpont, amikor elém, kerül.

163. A pozitív gondolkodáshoz hozzátartozik a rendszeres lelki higiénia is, ami azt jelenti, hogy reggelente mentálisan felkészítem magam a napra.

164. Ha nem oldom meg a feladatot, hanem megpróbálok kitérni előle, arra kényszerítem a sorsot, hogy megismételje a leckét esetleg olyan időben, ami a legkevésbé sem alkalmas, vagy olyan formában, ami végképp nem kellemes.

165. A pozitív gondolkodás tehát azt jelenti, hogy felismerem: minden, ami van, engem szolgál és nekem segít még akkor is, ha kifejezetten kellemetlen vagy fájdalmas. Ennél fogva minden jó, úgynevezett negatív nem is létezik, csupán olyan kellemetlen jóról beszélhetünk, amelynek bekövetkeztét én tettem szükségessé.

166. A sikertelenség mindig csak közbülső eredmény a végleges sikerhez vezető úton.

167. Mindazt, amit elgondolok, el is tudom érni.

168. Visszatekintve életünk eddigi eseményeire, láthatjuk, hogy valamennyi kívánságunk megvalósult, mely kellő ideig foglalkoztatta tudatunkat. Ez negatív vágyainkra is igaz. A félelem, az aggodalom stb. pontosan azt vonzza magához, amitől fél az ember.

169. A vágyak megfogalmazása és a pozitív gondolkodás között a döntő különbség az, hogy az előbbi esetében akarunk valamit, az utóbbi esetében pedig hiszünk valamit.

170. A vágyak megfogalmazása akarati kérdés, amely mögött nincsen hit.

171. A hit nem más, mint a belső bizonyosság, hogy amit kívánok, az meg is valósulhat.

172. A belső tartás teszi az embert igazán pozitív gondolkodásúvá akkor is, ha az életben nehézségek adódnak, hiszen felismeri bennük a feladatot és a lehetőségeket, melyeket az élet kínál neki.

173. Fel kell ismerni, hogy minden jól van, ahogy van, mert minden engem szolgál, és nekem nyújt segítséget.

174. Hálatelt szívvel fel kell ismerni a látszat mögötti valóságot, és biztonságban élni a lét teljességében.

175. Nyíltan és őszintén olyannak kell elfogadni az embereket, amilyennek megismertük őket.

176. Bizalommal kell viseltetni érzéseink iránt, és ismerni értékeinket, a teljességben élni.

177. Az életet csak szemlélni, de nem ítélni kell, és nagy szeretettel hagyni, hogy az történjen, aminek meg kell történnie.

178. Akarnunk kell tanulni és megérteni, megbocsátani és helyesen cselekedni. Azt kell akarnunk, amit tennünk kell!

179. Meg kell hallanunk, mit akar az élet, és saját akaratunkat el kell engedni, és hagyni, hogy az Ô akarata beteljesüljön!

180. Meg kell tanulnunk, hogyan fejezzük ki magunkat világosan, és véget kell vetnünk a szavak inflálódásának.

181. Meg kell tanulni, hogy kéretlenül senkinek ne adjunk tanácsot.

182. Legyünk tekintettel másokra, legyünk megbízhatóak és állhatatosak, függetlenül mások elvárásától.

183. Tanuljunk meg adni és kapni, és a „belső vezetőre” hallgatva a megfelelő pillanatban azt tenni, amit kell.

184. Rendszeresen vonuljunk vissza magányunkba, és szakítsunk időt az imára és a meditációra.

185. Ápoljuk harmonikus kapcsolatainkat, és örüljünk a legkisebb dolognak is.

186. Örüljünk, hogy élünk, de legyünk készen bármely pillanatban a távozásra.

187. Tudatának megnyitásával és irányításával mindenki maga határozza meg azt a szintet, ahol él. Tanulja meg, hogy olyan gondolatokra gondoljon, melyeknek következményét szívesen látja megvalósulni életében. A láthatatlan ugyanis nem azt jelenti, hogy egyben hatástalan is!

188. Szellemi-lelki fertőzés a harag, a félelem, a stressz, az aggodalom, a gyűlölet, a bűntudat, az agresszió. Egyikkel-másikkal vagy akár ezek kombinációjával valamennyien újra meg újra megfertőződünk, s ez ellen csak a rendszeres lelki higiénia nyújt segítséget. Ennek egyik legfontosabb eleme az esti „mentális újra átélés”, amely során valamennyi fertőzött energiát feloldjuk, és a negatívat pozitívvá formáljuk át, mielőtt kárt okozhatnának bennünk. Fontos az is, hogy minden embert a legnagyobb jóindulattal, sőt szeretettel el tudjunk fogadni olyannak, amilyen.

189. Minél nagyobb az értelem, annál kisebb szükségünk van a gondolkodásra, mert egyszerűen felismerjük a látszat mögött lévő valóságot anélkül, hogy gondolkodnunk kellene rajta.

190. Ha szeretetből cselekszünk, biztosak lehetünk benne, hogy minden pillanatban azt tesszük, ami a legmegfelelőbb.

191. Gondolkodni nagyszerű dolog, és meg kell tanulnunk helyesen élni vele, ám soha ne feledjük, hogy a gondolkodás mindig csupán pótlék: a leglényegesebbet, a bölcsességet és a szeretetet helyettesíti.

192. Azzal, hogy mérgelődünk, valójában mások hibája miatt önmagunkat büntetjük, tudatunk negatív rezgésével önmagunkat gyengítjük, és teljesítőképességünket csökkentjük épp akkor, amikor a legjobb formában kellene lennünk.

193. Senki nem engedheti meg magának azt a luxust, hogy mérgelődjön; a bosszúság csak újabb bosszúságot szül!

194. Akkor emlegetünk nehézségeket, gondot, bajt problémát, amikor a körülmények nem felelnek meg elképzeléseinknek.

195. Ha semmit nem várok el, nincs is okom arra, hogy bosszankodjam. Ugyanis már semmi nincs bennem, amivel a körülmények konfrontálódnának.

196. A nehézségek ráirányítják a figyelmet valamely tökéletlenségemre, s ahogy tökéletesítem magam, úgy tűnnek el rendre a nehézségek, hasonlatosan ahhoz, ahogy az ok megszüntetésével megszűnik az okozat is.

197. A bosszúság egyúttal agresszió is, amely diszharmóniát okoz, ami pedig betegséget idéz elô. Aki bosszankodik, az nem ért egyet az élettel, nem fogadja el az életet úgy, ahogy van. Ám teljesen mindegy, min bosszankodunk, azon ugyanis a mi bosszúságunk semmit nem változtat.

198. Bármin is bosszankodunk, mindig az egészségünkkel fizetünk érte.

199. Aki nem tudja túltenni magát a sértéseken, az nem elég bölcs, és önbizalma is kevés.

200. Minden embert olyannak fogadok el, amilyen, és ráhagyom, hogy megváltozik-e és mikor.

201. Nem mindenki lehet a barátom, de mindenki a tanítóm.

202. Amíg elvárásaim vannak, újra meg újra csalódni fogok.

203. Ha az emberek gyakrabban fordulnának magukba, ritkábban lennének magukon kívül.

204. Minden képszerű elgondolásunk arra törekszik, hogy megvalósuljon.

205. Jó, ha tudatosítjuk magunkban, hogy csak azt tudjuk fogadni, aminek jövetelét már látjuk lelki szemeinkkel.

206. Az élet megteremti azokat az életkörülményeket, amelyeket mi „belső képként” látunk és rögzítünk.

207. Túlságosan nagyra értékeljük a tudást, és túlságosan keveset tudunk a hit gyakorlati értékéről.

208. A hit nem más, mint emlékezés az ember saját isteni természetére.

209. Nem az történik, amit akarunk, hanem az, amiben hiszünk. A hit szellemi ereje összekapcsol bennünket az univerzum egyetlen erejével, amely számára nincsen lehetetlen.

210. A tudás tényeket állapít meg, a hit tényeket teremt.

211. A világba küldött áldás a gondolatenergia legtisztább és legfinomabb formája, és az univerzum leghatalmasabb erejét, az isteni szeretetet mozgósítja.

212. Minden teremtés okozat, amely mögött egy teremtő áll, akinek az akarata a teremtettben megvalósul. Ahol teremtés van, ott teremtőnek is lenni kell, hiszen a törvény így szól: „Semmiből nem lesz semmi.”

213. Csak addig beszélünk véletlenről és szerencséről, amíg fel nem ismerjük az összefüggéseket.

214. Megáldhatok barátot és ellenséget, várost és vidéket, mindazt, ami életemet betölti, s ekképpen minden áldás lesz számomra.

215. Amit mi véletlennek nevezünk, az nem más, mint valamely rejtett ismeretlen ok kifejeződése.

216. Az áldás azt is jelenti, hogy nem a külső jelenségekre figyelünk, hanem a jót látjuk meg, s ezáltal életre is keltjük.

217. Amit tiszta szívemből megáldok, az áldásként száll vissza rám. Ha megáldok egy „ellenséget”, egy barátot nyerek vele.

218. A világon minden az ok és okozat elve szerint működik.

219. Soha semmi nem történik ok nélkül.

220. Az ok és okozat törvényének hatását akkor érezzük legelevenebben, amikor ez az ember számára végzetként jelentkezik.

221. Megáldhatok minden létezőt. Minden embert, akivel találkozom, és ekképpen áldás lehetnék mindenki számára. Akár nyomban hozzá is foghatok, éspedig azzal kezdve a sort, akit a legkevésbé szeretek.

222. Amit tiszta szívemből megáldok, az abban a pillanatban áldott is lesz. Az áldás hatalma azonnal megkezdi áldásos tevékenységét.

223. Az, ami volt, mindig összefügg azzal, ami lesz.

224. Megáldani annyit jelent, hogy egy személy vagy egy helyzet számára Isten kegyelmét kérni; valamely személy vagy helyzet számára jót kívánni.

225. Az ember szabadon választhat, cselekedeteinek következményeivel szembesülnie kell. Ezt a végzet törvénye rója ki rá, vagy az ok és okozat törvénye, amely végzetként jelentkezik.

226. A sorssal való szembesülés, a vele való elmélyült foglalkozás végül elvezet az egyetlen erőhöz, amit mi Istennek nevezünk.

227. Minden egyes gondolat, érzés, szó és minden cselekedet ok, amelynek okozata van, és minden okozat minőségben és mennyiségben tökéletesen megfelel az oknak.

228. A végzet törvénye arra kényszeríti az embert, hogy tudatosan teljes felelősséget vállaljon életéért, valamint gondoskodik róla, hogy mindaddig szembesüljön cselekedeteinek következményeivel, míg a saját maga által okozott problémákat fel nem oldja, és ezáltal szabaddá nem teszi magát. A végzet törvénye tehát akkor avatkozik be, amikor a teremtésben az ember maga nem tudja megteremteni a harmóniát.

229. Mindenki azt kapja, amit okozott. És valahányszor kap valamit, azt maga okozta, függetlenül attól, hogy ki közvetített. A másik ember csupán a végzet követe.

230. A végzet törvénye csupán szembesít bennünket cselekedetünk következményeivel, és az egyén szabadságát semmiben nem korlátozza.

231. A mód, ahogyan a végzet megmutatkozik, elárulja, hogy okozója miként gondolkodott, érzett és cselekedett.

232. A végzet nem átláthatatlan isteni döntés, sem pedig vak véletlen, hanem egyszerű és igazságos törvény, amely így hangzik: „Mindenki azt kapja, amit előidézett. Sem többet, sem kevesebbet, és nem is mást.”

233. Az ember teremtője, hordozója és túlélője saját sorsának.

234. A végzet döntéseink következményeinek summája. Cselekedetem következményei elől nem menekülhetek.

235. A végzet nem dönt, csak kimondja: „Ha ezt teszed, ez történik, ha azt teszed, az történik. Te vagy a teremtő, te döntesz.

236. Aki ma elvet egy gondolatot, az holnap cselekedetet arat, holnapután szokást, általa pedig a jellemet, végül pedig a sorsát, a végzetét. Ám a szabad választás a miénk, mi határozzuk meg, mit akarunk teremteni.

237. Mindenki szabadon döntheti el, mit akar vetni, ám aratni azt lesz kénytelen, amit elvetett. Ha alaposabban szemügyre vesszük, akkor az, amit az emberek végzetnek hívnak, nem más, mint a teremtés.

238. A végzet törvénye folyvást azzal szembesít bennünket, hogy ezen a világon minden az ok és okozat elvén működik: „Ki mint vet, úgy arat, s amit aratunk, azt el is kellett vetnünk.”

239. A végzet törvénye voltaképpen a harmónia törvényének egyik aspektusa, mely törvény arról gondoskodik, hogy minden pólus megtalálja ellenpólusát, és ezzel semlegesíti önmagát. Örömeink, és szenvedéseink mértéke pontosan megfelel az általunk előidézett okok mértékének.

240. Ebben az életünkben a következő életünk feltételeit teremtjük meg, és tudatosan meghatározhatjuk, milyen sorsot akarunk magunknak.

241. Isten nem jutalmazza meg a jót, és nem bünteti a bűnöst – a bűnt kizárólag a bűn „bünteti”.

242. Isten soha nem fordul el tőlünk, mi vagyunk azok, akik visszaélünk szabadságunkkal, ám bármely percben visszatérhetünk az egység harmóniájába.

243. Különbséget kell tennünk végzet és rendeltetés között. Az ember rendeltetése az, hogy Igaz Valójának tökéletességét egyre tökéletesebb formában kifejezésre juttassa. Miként Jézus mondotta: „Legyetek hát tökéletesek, amint mennyei Atyátok.” (Máté 5,48) Ám hogy ezt milyen úton-módon érjük el, az a mi szabad választásunk és egyben a végzetünk.

244. A gondolataink és cselekedeteink által előidézett okok pontról pontra bevésődnek lelkünkbe.

245. Az „örökletes bűn” azt jelenti, hogy minden újabb inkarnációval saját örökünkbe lépünk. Így ismerjük fel a következő mondásban rejlő igazságot: „Senki nem árthat neked, csak te magad!”

246. Minden cselekedet, amely az embert közelebb viszi a harmóniához s ezzel Istenhez, jó cselekedet, ami pedig eltávolítja őt Istentől, s ezzel a harmóniától, az, negatív.

247. Ezen életünk éretlen magjai következő életünk talaján gyökeret eresztenek, és gyümölcsöt hoznak. Teljesen értelmetlen hát megfutamodnunk valamely nehéz helyzet elől, hiszen ezzel a szituációval mindaddig konfrontálódni fogunk, míg meg nem oldjuk.

248. Vannak olyan cselekedetek, amelyeket az emberi törvények nem büntetnek: kereskedelemnek álcázott lopás, üzletnek álcázott csalás. Csakhogy bármilyen maszkot válasszunk is, az ok és okozat törvénye érvényes marad.

249. Amint elhagyjuk a rendet, elszakadunk attól a harmóniától, amelyet az élet ős okával való eggyé válás jelent – bűnbe esünk, és ez az elszakadás maga a büntetés is. Ezt azonban én okoztam, és csak én tudok véget vetni az elszakítottságnak.

250. Az ok és okozat láncolata nem a születéssel kezdődik, és nem is ér véget a halállal, hanem összeköti az egyes inkarnációkat, és bölcsen egymáshoz kapcsolja őket.

251. Fejlődésünket megfelelő gondolkodásmóddal elősegíthetjük, de nem megfelelővel le is állíthatjuk, rendeltetésünknek azonban mindenképpen eleget kell tennünk.

252. Nem fehér lappal születünk, hanem hozzuk magunkkal összegyűjtött sorsunkat és jellemünket. Ez a tény ad magyarázatot a veleszületett betegségekre. Senki nem nulláról indul, valamennyien viseljük előző viselkedésünk pozitív vagy negatív következményeit.

253. Hogy milyen emberek kerülnek elénk, milyen helyzetekbe keveredünk, milyen dolgokat kapunk vagy éppen vesztünk el, mindezeknek okát múltunkban kell keresnünk.

254. A nagyon bizonytalan ember, akinek nincs belső tartása, önbizalomhiányban szenved, nincs elég kitartása és ereje ahhoz, hogy akaratát keresztülvigye. Ezért aztán mindig olyan emberekkel konfrontálódik, akikben ezek a tulajdonságok hatványozottan megvannak.

255. Az emberek negatív és pusztító gondolatformái összegződnek, és háborúként, forradalomként, társadalmi megmozdulásként vagy gazdasági válságként, összeomlásként manifesztálódnak.

256. Ha valóban megértettem a sorstörvény vagy végzettörvény működését, akkor minden kellemetlenséget, sértést vagy hálátlanságot hálatelt szívvel fogadok, mert szellemi fejlődésem útján nagyobb segítséget jelentenek nekem, mint akármilyen baráti dicséret.

257. A társkapcsolat csupán támogatásként szolgál az úton, amelyen végighaladva az egységet önmagunkban találjuk meg.

258. Igazi társkapcsolat kizárólag két önálló, egészséges lény között jöhet létre, akik individualitásukat mindvégig megőrzik. Csak így leszünk képesek szembenézni azokkal a gyengéinkkel, melyeket a társunk segítségével fedeztünk fel, csak így találhatunk egymásra kozmikus tudattal és szellemi nyitottsággal.

259. A tökéletesség tehát nem azt jelenti, hogy jó akarok lenni, mert amíg valamely ideálnak akarok megfelelni, addig elválasztom magam tőle. A tökéletesség azt jelenti, hogy egész-ség-es vagyok, egész önmagam vagyok.

260. A legkeservesebb tapasztalatokban a legnagyszerűbb felismerések rejlenek, és a bölcs megtanulja, hogy épp ezekért legyen a leghálásabb.

261. A szellemi érettségnek olyan fokán kell állnunk, hogy meg tudjuk védeni magunkat a külvilágban. Azzal, hogy visszahúzódunk és elfordulunk a hétköznapi dolgoktól, valójában az élet eleven áradatától szakítjuk el magunkat.

262. Ha csak azt teszem, ami szívem diktál, minden cselekedetem gyógyítani fog.

263. A csoportsors is visszahat okozójára, mert a kiegyenlítő igazságosság elől senki nem menekülhet.

264. A társkapcsolatban jelentkező nehézségek mindig belőlem fakadnak, nem, pedig a másikból, értelemszerűen tehát csak én tudom megoldani őket.

265. Újra meg újra olyan körülmények közé születünk, amelyekre szükségünk van, amelyekben azokkal találkozunk, akik rosszat tettek velünk, vagy akikkel szemben mi követtünk el valamit; akik támogattak bennünket, vagy akiknek mi segítettünk, mígnem ki nem egyenlítődik minden.

https://www.facebook.com/pages/Fordítsuk-meg-a-sorsunkat/360731700698608

Címkék: