thesecret.hu

"Nagy éjeken szeretnék szólni:
Nem, nem birok tovább bilincset,
Nem, nem birok tovább titkolni
Ennyi világot, ennyi kincset."

(Ady Endre: Misztérium) Tovább »

A legmélyebb sorstragédiának, a gyermekem elvesztésének feldolgozhatatlan, szükségszerű, szinte véget nem érő – immár évtizedes - magányában az éjszakai töprengések élet és halál kérdésein, vagy valami különös kegyelemből adódó késztetésre történhetett, hogy e szenvedés idővel − észrevétlenül − tollat rejtett a kezembe: írjak a titokzatos taburól, a megrendítő gyászról, majd a túlélésről, botladozásaimról a lélek rejtelmeiben. Tovább »

Álomtündér
(altató, Mirának)

Lábujjon
beoson az este…
Tündérálmodon ezüst árny szalad,
álom-csókjával még mosolyt fakaszt,
s arcodon elszunnyad
a béke.

Nézlek…
S amíg az álomtündér simogat,
elfogom könnyű-varázsú mosolyodat,
és csendben feloldozásért imádkozom,
amiért e mosolyt titkon
ellopom.

Aludj… Tovább »

... a Nagy Titokról…

Talán nem volna szabad mélyebb körökbe lemerülni… Talán a lényeg, a lét-nemlét lényegének megpillantása, érzékelése már egy másik dimenzió, állapot, amelynek földi halandó még a közelébe sem érhet, mert a nagy titok lehet, hogy éget… talán örökre eléget… Tovább »

Neked, Kedves Olvasó, aki még sohasem kérdezted, gondolok-e a halálra - talán önmagadtól sem… Tovább »

”Megosztani az élményt nagyszerű dolog, legalább olyan szép és különleges, mint megélni” -
írtam a napokban valakinek egy irodalmi élményem kapcsán. Tovább »

(Naplójegyzet
Anikónak és Eszternek ajánlom minden szeretettel)

Ma, amíg körbevett a csend a jó csend - megértettem valamit, valami nagyon fontosat: azt, hogy a sors nem magányos vállalkozás. Tovább »

Ma esti gondolataimat előbb Szigeti Lajos költő, Porlepte múlt
című, ( ) különleges hangulatú verse ihlette, - az elárvult, kihaló falvak és tanyák szomorúsága:

„Őskertünk virágegyetem,
ahol csak csonthéjas terem.
Áll gaz fölverte udvaron,
'kiment a ház az ablakon',
éléstár: volt-nincs élelem, Tovább »

(Naplótöredék)

- Megosztani az élményt nagyszerű dolog, legalább olyan szép, nemes és különleges, mint megélni”...

- írtam a napokban valakinek egy irodalmi élményem kapcsán. Csak hát nem olyan egyszerű dolog ez. Tovább »

Az élet szép
(de vajon nem szebb-e a halál?) Tovább »

Drága Kisfiam! Tovább »

Eszmélésem óta életem, mindennapjaim része a vers, az irodalom. Emlékeimben ma, fél évszázaddal később is él egy piros posztósapkás, alig három éves kislány, aki - unaloműzőként, a véget nem érő hosszú úton, amely a kis vidéki állomásról vezetett a falunkba mondókával múlatta az időt, türelmesen bandukolva édesanyja mellett:
„Nyárfás úton süt a nap, Tovább »

(Ács László Tanár Úrnak ajánlom) Tovább »

Nekem az úszás-adta csodálatos érzésről pusztán sejtéseim vannak. Soha nem tanultam meg úszni, csak ámulattal, és reszkető izgalommal figyeltem, ahogy gyermekeim már apró kisgyermekként átszellemült arccal, boldogan szelték az uszoda, nem sokkal később a Rába és a Duna, később - varázslatos álmuk megvalósulásakor - a tenger hullámait.
Hogy soha nem tanultam meg úszni, talán azért történt, mert félelmetes nyomot hagyott bennem első találkozásom a sebesen áramló folyóval. Tovább »

"Az igazi remekmű néha nem is olyan tökéletes. Csak sugárzik, a "csak álom" is benne van, a csillagok fénye, a tündéri. S a feladatnak ez a része, amikor a művész már nem tud művén segíteni: az utolsó ecsetvonást, a tündérit az Isten végzi el."
(Márai Sándor)

Sem író, sem költő nem vagyok…

… csak úgy írok… Tovább »