A nagy pofonofon - Te kaptál?

Mondd csak, te kaptál verést életedben? Sokat ütöttek? Mi a véleményed a verekedésről felnőtt korban?

És arról, hogy ha egy gyereket megvernek?

És adtál már? Vertél már gyereket? Sajátot főleg, de bármelyiket, aki úgy tisztességesen felhúzott? Hogy voltál utána? És hogy vagy vele azóta?

És adtál már másnak pofonokat, vagy más verést? Érdeme szerint? Magad védted? Vagy miért adtad, ha adtad?

A Generál együttes régi dalának szövegét hozom ide, hogy a vitát kicsit megindítsa. Meg persze az emlékezést jó szüleinkre, tanárainkra, meg azokra ott, akiktől megkaptuk a sallert ....

Megtörtént számtalanszor,
Megtörténik mindig valahol,
Sokszor van ez így,
A szép szó nem okít,
Ekkor már csak egy dolog segít,

R. A pofon, s a pofon,
Nem várok, amíg én kapom

Bennem él még az emlék,
Mikor apám mondta nemrég,
Legyek óvatos,
És nagyon okos,
Könnyen csattan, ha nem is akarom!

Sose szidtam a csillagos eget,
Pedig pofont kaptam eleget,
Jól vigyázok,
És kiabálok,
Adok én is, hogyha akarok!

http://youtu.be/Wr95js7flyU

Hozzászólások



Pofonok

Igen.
Igen.
Nem díjazom.
Kiakadok tőle.
Adtam.
Nem.
Még pocakban. Azt gondolom a nevelésnek van más módja. Édesanyám sosem ütött meg sem engem, sem a tesóimat mégis szót fogadtunk. Vagy nem, de akkor jól megintett minket szóban. Egyszer sem hülyézett vagy beszélt csúnyán velünk. És nem fenyegetett, zsarolt. Hatásos volt mindig. :) Serkentette a gondolkodásunkat. :)
Adtam másnak pofont. Reakció volt részemről, a feszültséget levezette, de nem éreztem jobban magam. Egyszerre kértünk egymástól bocsánatot és elsimult a dolog. :) Azóta sem került rá sor. Ha nagyon felhúzom magam időt kérek a vitapartnertől, hogy lehiggadhassak. Vagy, ha erre nincs lehetőség akkor a felszabaduló energiát igyekszem átkonvertálni valami másik energiává, úgymond finomítani. Ez még fejlesztés alatt áll. :)