Felismerések 1.

Azt hiszem, az ismeretszerzés – ahogyan minden más is -, úgy működik, akár a lélegzetvétel. Ki kell eresztened, hogy újabb adaghoz juss. Ha magunkban tartjuk, nem csak elvész – talán velünk együtt -, de nem juthatunk újabb ismerethez, míg „túl nem adtunk” az előző adagon.

Jó nagyot „lélegeztem” az elmúlt pár napban.

Arra jutottam, hogy csak féligazságokat ismerünk. Egyetlen könyv, egyetlen ismertető vagy tudós sincs, aki feltárná előttünk a teljes igazságot – ezért kell önmagunknak megtennünk. Persze csak annak, aki tudni vágyik…

Nem hiszek az összeesküvés elméletekben, de abban igen, hogy vannak emberek, akik uralni akarják a világot – méghozzá rettegésük, félelmeik által vezérelve. Márpedig a rettegés sok mindenre képessé teszi az embert.
S hiszek abban is, hogy az emberiség tudatszintje határozza meg a világunkat. Semmi sem történhet, amit ne mi emberek vonzottunk volna magunkhoz a világ szintjén a kollektív tudattalan, egyéni szinten pedig saját tudattalanunk révén.

A Titok című film is féligazság, erre a következtetésre jutottam. Ahogyan féligazság a Biblia is, és az összes vallás, és ezen állítás szempontjából nézve tökéletesen mindegy, hogy készakarva, avagy tudatlanság okán ferdítették-e el.

Egyre többet beszélünk Jézusról, mert a zsigereiben mindenki érzi, hogy az Ő tanításai igazak. Még akkor is, ha a „JÉZUS” név csupán egy méltóságnév. Szentül hiszem, hogy Jézus nem egyetlenegy, de több is létezett, és mindegyikük épp az által nyerte el ezt a méltóságot, hogy átment egy bizonyos procedúrán, amit a Biblia igyekezett megőrizni az utókor számára. Csak az a baj, hogy talán nem értelmezzük helyesen e tanításokat. Egy ismerősöm, aki üzletben dolgozott, és kézzel írta ki a különféle termékekre azok nevét, valamint az árakat, ha rákérdeztek, mi van odaírva – mert olykor valóban olvashatatlan volt egy-egy felirat – azt mondta: „Én megtanultam írni, te tanulj meg olvasni!”.

Hát, így van ezzel Jézus is, azt hiszem.
Ő elmondta, amit akart, aztán aki érti, érti, aki nem, az meg nem.

Egyik megközelítése Jézus történetének lehet akár az is, ami a napokban rajzolódott ki bennem. Jézus tudta, mi vár rá. Mégsem menekült el, nem futott, nem kapálózott, bevárta, hogy úgymond „Isten akarata” döntsön a sorsa felett. Tehát üzenetének egy része akár az is lehet:

NE MENEKÜLJ!

Márpedig az emberiség egyebet sem tesz. Fél, retteg, és nem akarja érezni ezt a félelmet – ezért tenni próbál ellene, vagyis menekül előle. Retteg attól, hogy rettegnie kell, mert nem lesz munkája, pénze, lakása, vagy bármi efféle. A félelem lehetősége is kétségbe ejti, magától a félelemtől fél, de még ennél is jobban retteg a szenvedéstől, a fájdalomtól. Mindezek vártak Jézusra is, ám Ő hagyta megtörténni az eseményeket.

Nos, talán épp ott rontunk el mindent, hogy félünk félni, és szenvedni. Vannak érzések, melyeknek a puszta lehetőségét is kizárjuk, vagy legalábbis ki szeretnénk zárni az életünkből, és egész életünkben ezért törjük magunkat, hogy ezeket elkerülhessük. Bármit megteszünk azért, hogy ne kelljen félnünk, és szenvednünk. Elutasítjuk, hogy a félelem, a szenvedés ugyanúgy része az emberi életnek, a világnak, mint az öröm és boldogság.

Ezt látjuk gyerekkorunktól fogva.
Tanulj, hogy okos legyél, jó állásod legyen, sok pénzt keress, boldogulj, boldog lehess. Legyél szerelmes, hogy boldog lehess, legyen melletted egy társ, akivel együtt könnyebb megoldani a gondokat, így biztosabb az esélyed, hogy boldog lehess. Legyen gyereked, mert annyi, de annyi örömet ad egy gyermek – boldog csak így lehetsz. Legyen jó állásod, dolgozz sokat, keress sokat, így nem érhet baj, biztonságban vagy, és boldog csak így lehetsz.

Egyszerűen nem akarunk tudni sem arról, hogy a boldogtalanságnak ugyanannyi létalapja van, mint a boldogságnak, a szegénységnek ugyanannyi, mint a gazdagságnak, a jónak ugyanannyi, mint a rossznak.
Ádám és Éva „bűne” annyi volt, hogy elkezdte megkülönböztetni egymástól azt, amit kellemesnek és ezért kívánatosnak érzett, meg azt, amit kellemetlennek, s ezért nemkívánatosnak tartott. Ezáltal elkezdte kizárni az emberiség életéből mindazt, ami nem okoz örömet – igen ám, csakhogy amit kizárunk az életünkből, az egyre erőteljesebben nyilvánul meg.

A Titok című film másról sem beszél, mint arról, hogy a saját érzéseiddel vonzod magadhoz a rosszat, a nemkívánatost, és TUDSZ EZ ELLEN TENNI. Vagyis valójában ez is féligazság, mert arra biztat, ami eleve okozta a bajt – zárd ki a kellemetlenségeket, harcolj ellenük, és csak a kellemeset fogadd be az életedbe. Rettegj attól, hogy rettegés lehet az életed, s e rettegésedtől vezérelve meditálj, agykontrolozz, tégy bármit, ami kívül tartja az úgynevezett rosszat.

Pedig mint tudjuk, nem létezik jó és rossz, csak energia.

Az emberiség tudattalanjában épp azért gyűlt össze az a temérdek mocsok, mert az emberek száműzték a tudatukból a kellemetlen érzéseket – nem akarták megélni őket, rettegtek tőlük és harcoltak ellenük. A struccpolitika pedig idevezetett – megnyilvánul rajtunk kívül, amit magunkban nem engedünk megnyilvánulni.

Semmi sem történik ok nélkül.
Minden történést egy érzés vonz az emberhez, s épp az a funkciója, hogy erre az érzésre az adott ember tudatossá váljon, MEGÉLJE, ÁTÉLJE, s ezzel visszaemelje a tudatosba, elfogadva annak létjogosultságát.

Az emberi tudattalan a megtermékenyülés pillanatától gyűjti az információkat, sőt, jóval korábbi információkkal is rendelkezik, hisz már a szaporítósejtek is rendelkeznek egy bizonyos információ tömeggel. Információ alatt a tudattalan esetében – ÉRZÉSEK, ÉRZÉSMINTÁK értendők.

A magzat érez az anyai méhben, s érez akkor is, amikor beszélni, kommunikálni még képtelen. Azt mondjuk, a gyermekek ÉBER tudattal születnek, vagyis önmagukra ÉRZÉSEIK SZINTJÉN TUDATOSAK. Szavakban megfogalmazni nem tudják, amit éreznek, hisz arra egyedül a tudatos tudat képes – épp ezért kerül minden emlék, érzés, amit a gyermek nyolc-tíz esztendős koráig megél, a tudattalanba.

Gondoljuk végig, milyen érzés lehet a születés előtti hetekben bezárva lenni egy rettentő szűk helyre, ahol szinte már mozdulni sem lehet. Kilenc hónapig megélni az anya összes érzéseit, esetleg ilyeneket is, hogy: „Terhes lettem, de rettegek, miből fogom eltartani a gyerekem”, „hánynom kell a gyerek miatt”, „megszólnak, amiért ebbe a világba gyereket szülök”…satöbbi, satöbbi. Aztán maga a születés micsoda sokk lehet. Ezek után létezni egy apró, tehetetlen testben, másokra utaltan, úgy, hogy az ember az orrát sem képes megvakarni, ha viszket.

Meggyőződésem, hogy az emberek jelentős hányada eleve önértékelési zavarokkal, félelemmel, haraggal, dühvel terhelten jön a világra. A harag abból az érzésből ered, amit a „bezártság”, majd a kiszolgáltatottság okoz.

Az emberekben születésüktől fogva ott van az érzés, hogy „korlátok közé szorítanak”, „nem tehetem, amit szeretnék”, „rab vagyok” – s ez egész életében végigkíséri a külvilágban, fizikai szinten, ő pedig csak fut, menekül, retteg. Az úgynevezett „nevelés” – én csak idomításnak hívom -, meg a „szocializáció” aztán bevégzi művét, és teljes egészében rabszolgává teszi az embert, ám ezek mind kellemetlen érzések, és bizony ott rejtőznek a tudattalanban, az ember pedig egész életében menekül előlük, esze ágában sincs tudatosan átélni, megélni, és ezzel megszabadítani önmagát tőlük. NEM IS AKARJA LÁTNI AZ IGAZSÁGOT. Szereti hinni, hogy szabad, hogy azt tesz, amit akar, és hogy helyesen él, az egyetlen módon, ahogyan az lehetséges.

A kollektív tudattalanban az ember évezredek óta rabszolga, és a külvilág csak alkalmazkodik ehhez – olyan eseményeket tár elénk, melyek megfelelnek tudattalanunknak, ugyanakkor azonban egyetlen mód ez AZ ÉBREDÉSRE, ami nem más, mint a tudattalan tudat öntudatára élesztése – vagyis önmaga megismerése.

A félelem valójában az ember egy része. FÉL-ELEM. Fél-elem, mert kizártuk, elutasítottuk, megtagadtuk, holott EZ AZ EGYIK FELÜNK. Azt mondjuk, a szeretet hiánya, de nem is lehet más, hiszen, egyrészt magát a félelmet sem szeretjük, másrészt elzártuk egymástól, elkülönítettük a kettőt, szeretetet, és félelmet, s megszállottan üldözzük az előbbit, megszállottan harcolunk az utóbbi ellen.

Én azt látom, hogy bármilyen film, írás napvilágra jut ebben a témában, elmond igaz, és okos dolgokat, de mindezt úgy tálalja, hogy a bajon koránt sem segít, épp ellenkezőleg. Továbbra is azt sugallja, hogy a félelem nem természetes, nem szabad félni, el kell kerülni minden helyzetet, ami félelmet kelthet, és ENNEK ÉRDEKÉBEN MINDENT EL KELL KÖVETNI, amit csak lehet.
DE MI EZ, HA NEM A FÉLELEMTŐL VALÓ RETTEGÉS?????

Véleményem szerint tehát, mi emberek azért vagyunk itt, hogy tudatos tudatunkba emeljük az általunk évezredek óta rossznak, kellemetlennek ítélt dolgok létét, azok létjogosultságát, és elfogadjuk, hogy az élet nem élvezetből, örömből, boldogságból állhat egyes-egyedül. Míg haragszunk a „rossz, kellemetlen, elítélendő” események, dolgok miatt, addig azok sosem térhetnek vissza a szeretetbe, hogy FÉL-ELEM-ből újra egésszé váljanak.

Jézus azt is mondja – nem célom szó szerint idézni -, hogy aki olyan akar lenni, mint Ő, annak ÚJRA KELL SZÜLETNIE. Nos, ezt a kijelentést értelmezhetjük úgy is, hogy egészen a fogantatása pillanatáig, vagy akár annál korábbra is vissza kell jutnia önmagán belül, emlékeiben, érzéseiben, ezeket az érzéseket felkutatni, felismerni, tudatosan megélni, átélni – hogy megszabaduljon tőlük, vagyis megtisztuljon.

Csakhogy – mint azt a magzat példáján láttuk – ezek az érzések többnyire „kellemetlen” érzések, melyek elől mi gőzerővel menekülünk.

Hozzászólások



Enti lentebb nagyon jól

Enti lentebb nagyon jól leírta.



Kiszámítható volt a reakciód

Kiszámítható volt a reakciód Felebarát. Nem is számítottam másra. Ahogyan hiszed, ítéled, úgy érzékeled és úgy látod.

Engem is annak látsz, aminek éppen látni tudsz. Annak amit leírtál. Tőled függ. Egy a lényeg, nem muszáj engedni, hogy ennyire beleragadj ebbe a "matrix", vagy embertudatosságba. Mert akiket észlelni vélsz, mele értve magadat is, azok nem emberek, hanem ember-tudattal rendelkező amnéziás tudatosság. Azaz ahogyan mondani szokták, illúzió. Csak a fejedben látod, amiről azt hiszed, hogy körülötted van.
De ezt ne vedd komolyan, ha nem akarod. Higgy amiben csak akarsz, te döntesz vagy tudatosan, vagy tudat alatt.

In la'kesh



Felebarátaimnak

Sri Nisargadatta kettőségnélküli tanításai

A viszonylagos szinten te a tudatos jelenlét vagy, és nem a fenomenális jelenlét, amely a test-elme komplexum. Az úgynevezett individuum, amely akkor ’született’, amikor a tudatosság, szükségét érezve a támogatásnak, feladja korlátlan potenciálját, és bezárja önmagát a partikuláris test kötöttségeibe, és azután önmagát tévesen a testtel azonosítja. A test hiányában a tudatosság nem képes tudatában lenni önmagának, mert akkor már nem kézzelfogható. Ha ez így van, akkor mi voltál, mielőtt a test és a tudatosság spontán módon hatalmába kerített volna?
A test-tudatosság állapot megjelenése előtt ’te’ hiány kellett, hogy legyél, semmint jelenlét. Mert a jelenlét csak a totális hiány háttere előtt jelenhet meg. A ’te’ az abszolút hiány, amelyre a test-tudatosság állapot ráhelyeződött. Az a te eredeti állapotod, amely mentes minden fogalomalkotástól. A totális hiány eredeti állapotában spontán módon megjelent egy tudatosság szikra – az ’én vagyok’ gondolat testben manifesztálta önmagát. Azután az egység és teljesség eredeti állapotában megjelent a szubjektum-objektum, jó és rossz, tiszta és tisztátalan dualitása, a következtetés, az összehasonlítás, az ítélkezés, stb… a fogalomalkotó elme minden aspektusa. De ’te’ az maradsz, ami minden fogalomalkotást megelőzően voltál. Aminek jelenségként látszol, az nem más, mint fogalom. De ami valójában vagy, mentes minden fogalomtól. ’Te’ nem lehetsz megértett, mert a totális hiány, a fogalomalkotás mentesség állapotában senki nincs aki megértse, és fogalmat alkosson arról, hogy ki vagy valójában, vagy mi vagy valójában. Ott nincs létezőség, nincs létezés, csak az Abszolút Tudatosság magánvaló potenciálja, amely hiánytalan, és önmagában teljes, minden szükséglettől mentes, ideértve önmaga ismeretének szükségét is.
A manifesztáció természetes folyamatának bekövetkezése helyett, másszóval, a jelenségnek a nem-manifesztált magánvaló puszta manifesztált képeként való megjelenése helyett, egy látszólag független fantom-én jön létre, amely önálló egzisztenciával rendelkezőnek tűnik. Ez a fantom nem csak születettnek, élőnek, szenvedőnek és meghalónak látszik, hanem szabad döntéssel és cselekvéssel rendelkezőnek, és emiatt a kauzalitás, és a Karma folyamatába bevontnak is. Amint az ál-entitással való téves identifikáció kialakul, az akaratinak képzelt cselekvések eredményeként elkezd erősödni benne a tapasztalatokkal rendelkezés koncepció – másszóval, a Karma, a kötelék és az újjászületés alanyának képzeli magát; és azután entitás, végső fokon, szenvedése alóli enyhülést keres, ami egy elképzelt ’megszabadulás’ kereséseként jelenik meg. De ez az árnyék-jelenség soha nem létezett szubsztancia-magánvalójától függetlenül; soha nem volt cselekvő, szenvedő és szabadságot kereső független entitás.
Olyan ez, mint a nyogodt óceán felszínén a spontán keletkező szélben keletkező kis hullámok játéka… a hullámocskák azt gondolhatják, hogy a víztől elkülönülve léteznek, azt képzelhetik, hogy független akciókat hajtanak végre, és hogy tapasztalják ezeknek az akcióknak az elképzelt következményeit, és hogy periodikusan eltűnnek, és ismét újjászületnek, mint hullámocskák, a múlt cselekedeteitől függő specifikus formákat felvéve. Végül lehet, hogy szenvedéseikből kilépjenek, az összeolvadás után sóvárognak, és a vízzel való ismételt eggyé válás után, és a víztől való elképzelt különlétüktől való megszabadulás után… de mindez csak ostoba tévedés. Amikor meglátja az igazság fényét, az ember azonnal felismeri, hogy az újjászületés egész koncepciója teljes képtelenség; csak az elme zavaros képzelődésének az eredménye, egy olyan keresésé, amely egy téves fogalom megmagyarázásához egy másik téves fogalmat indítványoz. A hullámocska mindig víz, és a jelenség mindig magánvaló, a nem változó Abszolút, amely anélkül, hogy bármilyen módon megérintetne, a tudatosság játékában keletkező és eltűnő képek alakjában jelenik meg.
Te az idő nélküli, tér nélküli, érzékelhetetlen lét vagy, és nem az, ami elkülönülő objektumként jelenik meg… amely idő-kötött, körülhatárolt, és az érzékekkel észlelhető. A ’kötelék’ azért jelenik meg, mert elfelejtetted valós létedet, a magánvalót, és azonosítod magad a testtel, a jelenséggel. De a ’kötelék’-et nem csupán a testtel való identifikáció okozza, amelyre mint eszközre a manifesztációban maradáshoz van szüksége a tudatosságnak. Test és tudatosság természetes módon kötődnek egymáshoz, és eltéphetetlen kapcsolatban maradnak, amíg a halál eljövetelekor az életadó lélegzet el nem hagyja a testet, és a tudatosság el nem szabadul fenomenális formájától. A ’kötelék’-et nem a testnek a tudatossággal való kapcsolata okozza, hanem annak a független, autonóm entitásnak a képzelt fogalma, amely feltételezi a cselekvőséget, és a cselekedetekért, és azok következményeiért való felelősséget. Ez a látszólagos akarat az, amely mozgásba hozza a kauzalitás és a Karma folyamatát, és ezáltal a kötelékét is. Mivel a jelenség mindig annak integráns részeként szunnyad a magánvalóban, a téves önazonosításnak egyáltalán nem kellene megjelennie. De bekövetkezik, mert a magánvaló látszólag különálló fenomenális objektumokként manifesztálja magát. Ezek az objektumok azután a tudatossággal való kapcsolatuk érzéseivel gyarapodva, érzékelni látszanak egymást, és megismerőként és megismertként, vagy szubjektumként és objektumként viszonyulnak egymáshoz; ily módon egy hamis kettősség keletkezik. A szubjektumként vagy megismerőként funkcionáló szubjektív funkció miatt van, hogy az akarattal és választással bíró független és autonóm ’én’ illúziója létrejön. Ez a fantom-entitás azután tovább folytatja a dualizmus elvét a különböző objektumok összehasonlításával, a közöttük való választással, és a fölöttük való ítélkezéssel, az olyan különböző összefüggésben lévő ellentétek nézőpontjából, mint helyes és helytelen, jó és rossz, elfogadható és nem elfogadható. És ezen a módon a dualitás illúziója még mélyebben beágyazottá válik. De mind a szubjektum, mind az ő objektumai csak objektumok… kölcsönösen egymástól függőknek, és létezőknek csak a tudatosságban mondhatók, amelyen belül minden manifesztáció megvalósul… ugyanazen a módon az álom szubjektuma és objektumai is egyaránt kivetített, és a tudatosságban megjelenő képek.
Te nem sem korlátozott álom objektum, sem korlátozott álom egó nem vagy. A viszonylagosságban te az álom teljessége vagy, te vagy a tudatosság, amely révén mind az összes manifesztáció megjelenik. De valójában te az vagy, ami a tudatosság és annak összes foglalatossága eltűnése után marad. Csak, ha a hamisat hamisnak látod, és eltávolítod, fog az igazság felragyogni. Távolítsd el a hamisat, és ami marad az az igaz.

Kedves Felebarát!

Megtudlak érteni, ha Neked magas Krishnamurti, Niszargadatta, Osho, Maharsi stb. tanításai.

Örömteli napot :)



"...egység ..."

Bekesseg kedves Kalandor!

"...Egyszóval egység vagyunk..."-irtad.
Hat ebbe aztan mindent bele lehet eroltetni! Es nem kell vallalni se magadat se a tevedeseidet, se a hibaidat, at lehet 'ruhazni' a mindenkire, hiszen egyseg vagyunk, ugye?!

Eloszor Entinek koszongeted a reszletet, aztan bevallod, hogy az felig meddig a te sajat gondolatod is.
Ez aztan a "tudatossag"!

Jo otlet a nickvaltas.:)



Én mi és ki vagyok?Elég

Én mi és ki vagyok?

Elég nehéz meghatározni, mivel végtelen vagyok. A végtelennek pedig nincs szüksége korlátokra, mivel nem tudja elviselni.

De ha megerőszakoljuk a végtelent ezzel az embertudattal, akkor azt mondanám, hogy egy másik Te vagyok.

Vagy mondhatnám, hogy az itt és ott, minden és semmi, a végtelen és a korlátolt... Egyszóval egység vagyunk. Ám itt már nem csak kifejezetten magamról, hanem rólad is és mindenkiről beszéltem.
Vagy, az vagyok leginkább, aminek éppen látsz. Talán ez a leghelyesebb

De legegyszerűbben, Én vagyok.



Kedves Kalandor

Bekesseg!

"...És hogy kinek a gondolati? Hümm. Is-is. Én írtam le ide, ennyi. Egyébként meg mit számít, kié?..."

Es ez is toled Kalandor:

"...Enti ez a részlet saját szemszögemből remek írás. THX "

Te minek nevezned onmagad?



Kedves Enti

Bekesseg nektek!

Kedves Enti,

olvasgattam az altalad ajanlott spir. tanito gondolatait. Pl.:

"...Ha van egy szuperintelligencia, amely figyel, irányítja a cselekvésed, akkor te, az egyén, nem rendelkezel nagy felelõsséggel az életben. A sorsod elõre elrendelt, és így nem lehet szabad akarat. Ha nincs szabad akarat, a léleknek és halhatatlanságának nincs jelentõsége..." /Harmadik beszed Eddingtonban 6. bek./

Mond kedves Enti,
egy hires-neves tanito hogyan mondhat ekkora meggondolatlansagot a sors es a szabad akarat osszefuggeserol?
Hany embert vezet felre a torzito gondolkodasaval?



Nem azért lett írva, hogy

Nem azért lett írva, hogy bárki is reagáljon erre. De ha te kötelességednek érzed, akkor reagálj. És hogy kinek a gondolati? Hümm. Is-is. Én írtam le ide, ennyi. Egyébként meg mit számít, kié? Túl görcsös vagy te is. Hasonlítasz izére... hogy is hívják? NNNNaaa nem jut eszembe :) Jaaaaaaaaaaa Zarándokra. Mintha valami guruként viselkednél itt vagy mi. De nem számít. Tedd csak, mert ez a dolgod. Legalábbis jelenleg ezt feltételezed.



Bekesseg...

Bekesseg nektek!

Kedves Keisla,

koszonom.:)

Kedves Kalandor,

nem tudom, hogy amit beirtal kinek a gondolatai, a tied v. mase, hiszen se idezojelet se hivatkozast nem latok. Igy vaktaban meg nem fuznek hozza inkabb semmit.

Kedves Enti,

"...Egy rövid részletet illesztek be most a beszédeiből. Érdekelne a véleményed róla. "-irtad.

A reszletrol vagy a szerzojerol kered a velemenyemet?
Megtenned, hogy megtoldod a reszletet egy cimmel v. linkel, hol talalhato?
Koszonom.:)

Minden jot nektek!



.

Nem csak szerintem, nagy rejtély az Élet. Kölönböző filozófiákat találnak ki a nagyokosok, de mindegyik filo. téves.
Úgy gondolom a legjobb életszemlélet, a rácsodálkozás erre az egész ismeretlenre, ill. megismerhetetlenre, ami mi magunk is vagyunk.

Felebarátomnak: a baranystefi@freemail.hu címemen várom a véleményedet az Életről, ha itt nem szívesen írsz.
Érdekel az Életfelfogásod, de nem csak a tiéd, hanem minden Felebarátomé.

Örömteli napot :)



Van még egy érdekes dolog

Van még egy érdekes dolog részemről :)

Ha minden illúzió, akkor a világ sokkal kevésbé tűnik félelmetesnek,, amikor rádöbbensz, hogy nincs világ nem?
És a halálfélelem elveszti fölötted gyilkos hatalmát, amikor megtudod, hogy nincs test sem, tehát nem tud meghalni.
A halandó test is csak illúzió, maga a halál, a legnagyobb illúzió. Micsoda röhej ez az egész élet, amit annyira komolyan veszünk nem? Ez az egész félelemre épült valóság rettenetesen vicces :)



Kedves Felebarátikérdés...

...beszélgessetek bátran, engem nem zavar, sőt. Olvasom én is:)



Köszi

A választ megírta kalandor !



Mielott valaszolnek

Bekesseg nektek!

Mielott valaszolnek megkerdeznem Keislat, zavarja-e, hogy itt az o blogjaban beszelgetunk?



A hit, valójában csak

A hit, valójában csak elmeprogram. Komolyabb verzió a hitrendszer.

Aki nem találja a helyét a világban, az keres valamit, amiben hihet, hogy megnyugodhasson, hogy a saját teremtésének felelősségét átháríthassa egy elképzelt hitrendszerre.

Ha minden illúzió, még a gondolat is, az egész univerzum, és te teremtetted meg, akkor valójában istent is mi hoztuk létre, hogy uralkodhassunk, hogy manipulálhassunk és azok, akik gyengéknek képzelik magukat, azokat irányíthassuk, kontrollálhassuk.

Isten, a föld és univerzum teremtője nem létezik, csak hitrendszer, egy mesterséges program az elme számára, hogy eltakarja a valóságot előlünk.
Tehát hogyan hihetsz valamiben, ami nem is létezik? Te hogyan hiszel, ha az elméd is illúzió?

Enti ez a részlet saját szemszögemből remek írás. THX



Örömteli napot :)

Kedves Felebarátom, tisztelem az olyan embereket akik hajlandóak meghallgatni mások véleményét, az Életről.

Kérlek Te is hallgasd meg a 20. század egyik leg kiemelkedőbb spirituális tanító véleményét.

Ajánlom figyelmedbe:

Egy rövid részletet illesztek be most a beszédeiből. Érdekelne a véleményed róla.

Vallás

Az un. "vallásos" ember nem keresi Istent, inkább aggódik a társadalom átalakulása miatt, mivel azonosult vele.

Az un. "vallásos" embernek számtalan rituáléja van, tradíciókat követ, halott és régmúlt kultúrában él, folyamatosan magyarázza a Bibliát, szent énekeket kántál vagy csuhát ölt magára.

Ez az elme belekerül mindabba, ami létrehoz "vallást" dogmákat, papokat, babonákat és bálványimádást, és ebben a csapdában vergõdik.

Felfedezhetjük-e magunknak, milyen a valódi vallásos elme?

Azt mondhatjuk, hogy a valódi vallásos elme nem rituális, nem tartozik egyházhoz, csoporthoz vagy eszmerendszerhez.

A valódi vallásos elme behatol abba az ismeretlenbe, ahová csak "beugrani" lehet.

Gondos mérlegelés után ide nem lehet benyomulni.

A valódi vallásos elme igazi forradalmár, nem csupán reagál az adott környezetre.

A hagyományos "vallásos" szervezetek ugyanolyan kötöttek és merevek, mint a hozzájuk kapcsolódó gondolatok.

Az élet állandó változás, folyamatos átalakulás, végeláthatatlan forradalom, és mivel egy szervezet sohasem rugalmas, útjában áll a változásnak.

Az igazság keresése egyedi, nem pedig az egyházközösség ügye.

A szervezett "vallás" hamis, elszakítja egymástól az embereket.

A muszlinok, hinduk, keresztények és buddhisták civakodnak és gyilkolják egymást.

Van ebben valami igazság?

A valódi, igaz vallás a jóság érzése, olyan áradó szeretet, mint egy folyó, élõ és örökké mozgásban van.

Isten

Aki hisz Istenben, sosem találhat rá.

Ha nyitottak vagyunk a valóságra, abban nincs helye hitnek.

Ha nyitottak vagyunk az ismeretlenre, abban hitnek szintén nincs semmi keresnivalója.

Végsõ soron a hit az önvédelem egyik formája, és csak a kicsinyes elme hihet Istenben.

Miért keressük olyan szenvedélyesen Istent, és vajon valóságos-e ez a kutatás?

Ha azért keressük Istent, mert belefáradtunk a világ minden nyomorúságába, akkor ez nem más, mint menekülés.

Ilyenkor megteremtjük a magunk Istenét, éppen ezért ez nem lehet igazi.

A templomok és könyvek Istene nem Isten, hanem nyilvánvalóan csupán egy menekülési forma.

A mi Istenünk tehát nem Isten, hanem általunk készített kép, saját elégedettségünk leképzése.

Hiszünk Istenben, és közben gátlástalanul harácsolunk, támogatjuk a hadsereget, azt hangoztatjuk, hogy hiszünk a könyörületességben, megbocsátásban és jóindulatban...

Ameddig hit létezi, nem gondolhatunk az ismeretlenre, mivel a gondolat képtelen azt felmérni.

Mi történik a világban?

Vannak keresztény, hindu Istenek, mohamedánok sajátos Istenképpel - mindegyik szektának megvan a maga részigazsága.

Ezek az "igazságok" a világba elterjedt betegséghez hasonlóan elválasztják egymástól az embereket.

Néhány kiváltságos kezében a kizsákmányolás eszközévé válnak.

Ha szabaddá teszitek azt az életet, ami isteni, és beteljesítitek ezt az életet, akkor magatok váltok istenné.

Most isten alatt nem a hagyomány Istenét értem, hanam azt az istent, aki mindenkiben benne van; ezt az istent egyedül az élet beteljesedésével lehet megvalósítani.

Más szóval: nincs más Isten azon kívül, aki a megtisztult, tökéletessé vált emberben megnyilvánul.

Köszönöm hogy elolvastad :)



felebarátátok

Tehát egy raklap írásodba azt lehet olvasni hogy hiteles, megbízható, és igaz, infó. Kíváncsi lennék hogyha senki nem írja le és nem is továbbítja Jézus jelenlétét a múltban, és nem születik meg a biblia, benne az istennel és sátánnal.

Akkor Te most miben hinnél ? És mi lenne számodra a hiteles ?
:) Bizonyíték keresés :) Jó rendőr lennél !



Kedves Enti

Bekesseg kedves Enti!

Beleolvastam az ajanlott linkbe(47.o.), es koszonettel tartozom a konyv irojanak, hogy sajat szemszogebol es lelki beallitottsagabol adodoan meegis erthetoen es egyes infokat -bar nagyon lesarkitva, hianyosan, de- mondhatni hitelesen kozolt az olvasoval.
Az egeszseggel kapcs. magyarazatok feltetelezesek, hianyzik az esetek um. szovegkornyezete, elozmenyek, ami teljes kepet adna az ertelmezhetoseghez es legfokepp maga a szereplo altalanos jellemzese is lemaradt.
Ennek mindenki, akit erdekel, utananezhet mas, hiteles forrasokbol.

En is ajanlok szeretettel nehany figyelemre melto velemenyt e temaban:

Bekes napot!:)



Van egy másik kedvencem is: "

Van egy másik kedvencem is: " Te most azt hiszed, hogy levegőt lélegzel be?"

"ne próbáld elhajlítani a kanalat, inkább próbáld meg felismerni a igazságot. - Milyen igazságot?
- Hogy nincs kanál. Valójában nem a kanál hajlik, hanem Te magad.



Istenek az agyban

Mi fog kiderülni rólunk?

Az is lehet, hogy a tudósok képzeletében születnek, újabb és újabb valótlanságok.

Egyáltalán, megismerhetjük valaha is önmagunkat?



Vajon hány ember tudja azok

Vajon hány ember tudja azok közül, akik elvetik ezt az egész illúzió dolgot, mint hülyeséget,
hogy valójában nem is a szemükkel látnak? Az agyukkal „látnak”. Az agy az
egyetlen hely, ahol a „világ”, amiről azt hiszed, hogy most „körülötted” van, létezik.
Ezt nem csak egy sötét szobában találtam ki füvezés közben, hanem a hivatalos tudomány
álláspontja. Szemünk mindössze átalakítja a fényt elektromos jelekké, és az elektromos
impulzusokat továbbítja az agyba feldolgozásra. A „látható fény” csak az elektromágneses
spektrum egy kis töredékére korlátozódik.

Szemünk nem az utca, az erdő, a parkban játszó gyermekek
háromdimenziós képét küldi az agyba, sem bármilyen más képet, amiről azt gondoljuk,
hogy látjuk magunkon kívül. Szemünk csak elektromos jeleket küld. Csak amikor agyunk egy
látszólagosan háromdimenziós valósággá dekódolja ezeket a jeleket, ténylegesen csak akkor létezik
a világ, amiről azt hisszük, hogy körülöttünk van. Nincs világ „körülöttünk”,
ahogyan azt érzékeljük, hanem minden az agyunkban történik, vagy legalábbis az illúzió egyik
szintjén így van.



Újjúj

Lebuktam :) Az ex párom sokszor mondta nekem Zoli te maga az ördög vagy :)



.

Kedves Felebarátom,

Az Egységbe a Lélek is beletartozik.

Az Élet feldarabolása emberi találmány.

Örömteli napot :)



Kedves Enti

Bekesseg kedves Enti!

"Az Atya és én Egyek vagyunk."-irtad.

Igen, lelekben.
Jezus(bv) szabad akaratabol ugy dontott, hogy teljesen alaveti magat Isten akaratanak, utmutatasanak. Azt teszi, amit a Mindenttudo feladatul ra bizott. Ot is erte kisertes a Satantol, hogy leteritse szandekarol, de eros hite a Teremtoben megtartotta az Egyenes Uton. Mindvegig.



"...körforgásban.."

Bekesseg kedves Keisla!

"...ám az Ősök még "körforgásban" gondolkodtak..."-irtad.

Megint egyetertunk.:)
Pl. a Hold-ev idoszamitas.

Szep napot!



Kedves Ugyes

Kedves Ugyes,

"...Én ilyen konok fajta vagyok, ..."-irtad.

Hala Istennek!
Az Igazsag terjesztesehez mindig jol jon egy konok, allhatatos, kitarto jelentkezo.:)

Akkor most johet a pl. a "ha"-rol meg a bizalomrol!:)
Ha gondolod.



Miért hadjuk befolyásolni magunkat?

Mi a józan értelem és mi az őrület?
Ki számít épelméjűnek és ki tébolyultnak?
Vajon a politikusok elméje ép?
És a papok – ők vajon beszámíthatóak?
Aki ideológiailag elkötelezi magát, lehet épelméjű?
Ők azok, akik irányítanak, alakítanak és ide-oda taszigálnak bennünket – és akkor mi vajon épelméjűek vagyunk-e?

Mit jelent a józan értelem?

Teljesnek és nem széttagoltnak lenni a tettekben, az életben és minden kapcsolatban – ez a józan értelem igaz lényege.
A józanság azt jelenti, hogy teljes vagy, egészséges vagy, szent vagy.

Őrült, neurotikus, elmebeteg, zavarodott, skizofrén – nevezd, aminek akarod – az, aki a tetteiben és kapcsolataiban, vagyis a létezésben széttöredezett és darabokra hullott.
Szembenállást és megosztottságot gerejeszteni – ami a téged képviselő politikusok feladata – annyi, mint az elmebajt fenntartani és elmélyíteni, tegye azt akár egy diktátor, vagy akár azok, akik valamilyen ideológia vagy béke nevében élvezik hatalmukat.
És aztán ott vannak a papok: vess csak egy pillantást az ő világukra is. Ott áll a pap, közéd és mindkettőtök által igazságként elfogadott megváltó, isten közé ékelődve. Ő a tolmács, a képviselő – az ő kezében van a mennyország kulcsa. Ő az, aki kijelöli az utat az emberek számára a hit, a dogma, a szertartások eszközeivel – ő az igazi propagandista. Azt pedig, hogy irányíthatnak a kényelemszereteted, a biztonság utáni vágyad és a jövőtől való félelmed teszi lehetővé.

És vajon a művészek, az értelmiségiek, a tudósok – akiket annyi csodálat és rajongás vesz körül – ők vajon épeszüek?

Vagy talán két külön világban élnek egyszerre – az ideák és a képzelet világában, ahol a kifejezés kényszere hat, s ez teljesen elkülönül fájdalommal és élvezettel teli hétköznapjaiktól?

A körülötted lévő világ darabokra hullott, és veled is ez történik. Ennek a kifejeződése a konfliktus, a zűrzavar, a gyötrelem, mert te vagy a világ, és a világ egyet jelent veled.

A józan értelem: cselekvő élet – konfliktusok nélkül. A cselekvő élet és az eszmék összeegyeztethetetlenek. A látás a cselekvést magát jelenti – nem pedig azt, hogy először ideákat alkotsz, majd a levont következtetések alapján cselekszel… mert ez konfliktust szül.

Az elemző egyben maga az elemzett is. Amikor az elemző elkülöníti magát az elemzettől, akkor ezzel ellentétet hoz létre, és az ellentét zökkenti ki az embert az egyensúlyból. A megfigyelő és a megfigyelt azonosak – és pontosan ebben rejlik a józan értelem, a teljesség lényege. A szent teljesség pedig magával hozza a szeretetet.

/Jiddu Krishnamurti naplója: 1973. szeptember 20./



Szerintem :)

Szerintem Jézus mondandójának a lényeg:

Az Atya és én Egyek vagyunk.

Ő énbennem, és én Őbenne.

Akkor Ki, Mi, az Atya?

Az Atya csakis az Egyet, az Egészet, Mindent, az Életet, Istent, Önvalót, az Abszolútumot, stb. jelentheti.

"Ha nem tudod ki vagy, akkor Istent szolgálod; ha tudod ki vagy akkor eggyé válsz vele."

Örömteli napot:)



Jézus azt mondja:

Én vagyok a kezdet és a vég, az Alfa és az Omega.

Már ezt a mondatot is helytelenül értelmezzük, mert mi lineárisan gondolkodunk, szemlélünk, ám az Ősök még "körforgásban" gondolkodtak.

OMEGA = O+A, a két Őserő, a kör vége pedig ugyanaz, ami a kezdete, tehát Omega a kezdet, és a vég, míg Al-Fa nem más, mint az ebből származó sarj - AL FA - lefelé ágazó fa, leszármazott. Ha körben gondolkodunk, a kezdőpont - O MEG A - utáni első lépés az Alfa, vagyis a sarj.

Ez az Omega az ÁTIA, és ezt jelképezi szeretet szavunk kezdő betűje, a SZ, mely valójában két, egymással szembe fordított S betű. A szvasztika is ugyanezt jelképezte eretdetileg, szeretet, szív, szövetség - hisz szembe fordulva, szeretetben állnak -, különös, hogy épp ezt a csodálatos jelképet kellett olyan mélyre temetnünk. Eredei alakja virág, két S betű egymáson keresztbe fektetve.

Az indogermán nyelvek gondolkodásmódja - szátválasztják a nemeket - szépen kiüt a betűiken is, hisz amit a magyar szimbolikával, vizuálisan láttatva ad vissza - SZ, s ezzel a kétféle energia szövetsége, szeretete, SZ-ÍV alakja -, őnáluk egyetlen S, ezt ejtik SZ-nek. Alapjaiban elhibázott gondolatmenet:)



Köszi

Aranyos vagy. azt írod hogy ne legyek eltelve magamtól.:) Nos ugyan úgy mint a tiéd az enyém is csak egy reakció. Ha te ezt látod benne az a te bajod ! Infóról beszélsz meg tudásról. amit mások papírra vetettek. Én ilyen konok fajta vagyok, és ezzel nem is akarok mit tenni . Úgy hogy most vissza beszélek egy kicsit.

Te lehet hogy lépcsőket mászol :) És nem is kérkedésről szólt a dolog. De ami neked tanulság az nekem nem :) Ha végig nézed az írásaid Te is csak reagálsz és meg magyarázol . Ráadásul igen rosszul teszed. mivel nálam nem volt alapja a kérkedésnek meg a büszkeségnek. Azt mondjuk éreztem volna :)

Ha az igazat keresném akkor magamban kezdeném a dolgot ..