Felismerések 1.

Azt hiszem, az ismeretszerzés – ahogyan minden más is -, úgy működik, akár a lélegzetvétel. Ki kell eresztened, hogy újabb adaghoz juss. Ha magunkban tartjuk, nem csak elvész – talán velünk együtt -, de nem juthatunk újabb ismerethez, míg „túl nem adtunk” az előző adagon.

Jó nagyot „lélegeztem” az elmúlt pár napban.

Arra jutottam, hogy csak féligazságokat ismerünk. Egyetlen könyv, egyetlen ismertető vagy tudós sincs, aki feltárná előttünk a teljes igazságot – ezért kell önmagunknak megtennünk. Persze csak annak, aki tudni vágyik…

Nem hiszek az összeesküvés elméletekben, de abban igen, hogy vannak emberek, akik uralni akarják a világot – méghozzá rettegésük, félelmeik által vezérelve. Márpedig a rettegés sok mindenre képessé teszi az embert.
S hiszek abban is, hogy az emberiség tudatszintje határozza meg a világunkat. Semmi sem történhet, amit ne mi emberek vonzottunk volna magunkhoz a világ szintjén a kollektív tudattalan, egyéni szinten pedig saját tudattalanunk révén.

A Titok című film is féligazság, erre a következtetésre jutottam. Ahogyan féligazság a Biblia is, és az összes vallás, és ezen állítás szempontjából nézve tökéletesen mindegy, hogy készakarva, avagy tudatlanság okán ferdítették-e el.

Egyre többet beszélünk Jézusról, mert a zsigereiben mindenki érzi, hogy az Ő tanításai igazak. Még akkor is, ha a „JÉZUS” név csupán egy méltóságnév. Szentül hiszem, hogy Jézus nem egyetlenegy, de több is létezett, és mindegyikük épp az által nyerte el ezt a méltóságot, hogy átment egy bizonyos procedúrán, amit a Biblia igyekezett megőrizni az utókor számára. Csak az a baj, hogy talán nem értelmezzük helyesen e tanításokat. Egy ismerősöm, aki üzletben dolgozott, és kézzel írta ki a különféle termékekre azok nevét, valamint az árakat, ha rákérdeztek, mi van odaírva – mert olykor valóban olvashatatlan volt egy-egy felirat – azt mondta: „Én megtanultam írni, te tanulj meg olvasni!”.

Hát, így van ezzel Jézus is, azt hiszem.
Ő elmondta, amit akart, aztán aki érti, érti, aki nem, az meg nem.

Egyik megközelítése Jézus történetének lehet akár az is, ami a napokban rajzolódott ki bennem. Jézus tudta, mi vár rá. Mégsem menekült el, nem futott, nem kapálózott, bevárta, hogy úgymond „Isten akarata” döntsön a sorsa felett. Tehát üzenetének egy része akár az is lehet:

NE MENEKÜLJ!

Márpedig az emberiség egyebet sem tesz. Fél, retteg, és nem akarja érezni ezt a félelmet – ezért tenni próbál ellene, vagyis menekül előle. Retteg attól, hogy rettegnie kell, mert nem lesz munkája, pénze, lakása, vagy bármi efféle. A félelem lehetősége is kétségbe ejti, magától a félelemtől fél, de még ennél is jobban retteg a szenvedéstől, a fájdalomtól. Mindezek vártak Jézusra is, ám Ő hagyta megtörténni az eseményeket.

Nos, talán épp ott rontunk el mindent, hogy félünk félni, és szenvedni. Vannak érzések, melyeknek a puszta lehetőségét is kizárjuk, vagy legalábbis ki szeretnénk zárni az életünkből, és egész életünkben ezért törjük magunkat, hogy ezeket elkerülhessük. Bármit megteszünk azért, hogy ne kelljen félnünk, és szenvednünk. Elutasítjuk, hogy a félelem, a szenvedés ugyanúgy része az emberi életnek, a világnak, mint az öröm és boldogság.

Ezt látjuk gyerekkorunktól fogva.
Tanulj, hogy okos legyél, jó állásod legyen, sok pénzt keress, boldogulj, boldog lehess. Legyél szerelmes, hogy boldog lehess, legyen melletted egy társ, akivel együtt könnyebb megoldani a gondokat, így biztosabb az esélyed, hogy boldog lehess. Legyen gyereked, mert annyi, de annyi örömet ad egy gyermek – boldog csak így lehetsz. Legyen jó állásod, dolgozz sokat, keress sokat, így nem érhet baj, biztonságban vagy, és boldog csak így lehetsz.

Egyszerűen nem akarunk tudni sem arról, hogy a boldogtalanságnak ugyanannyi létalapja van, mint a boldogságnak, a szegénységnek ugyanannyi, mint a gazdagságnak, a jónak ugyanannyi, mint a rossznak.
Ádám és Éva „bűne” annyi volt, hogy elkezdte megkülönböztetni egymástól azt, amit kellemesnek és ezért kívánatosnak érzett, meg azt, amit kellemetlennek, s ezért nemkívánatosnak tartott. Ezáltal elkezdte kizárni az emberiség életéből mindazt, ami nem okoz örömet – igen ám, csakhogy amit kizárunk az életünkből, az egyre erőteljesebben nyilvánul meg.

A Titok című film másról sem beszél, mint arról, hogy a saját érzéseiddel vonzod magadhoz a rosszat, a nemkívánatost, és TUDSZ EZ ELLEN TENNI. Vagyis valójában ez is féligazság, mert arra biztat, ami eleve okozta a bajt – zárd ki a kellemetlenségeket, harcolj ellenük, és csak a kellemeset fogadd be az életedbe. Rettegj attól, hogy rettegés lehet az életed, s e rettegésedtől vezérelve meditálj, agykontrolozz, tégy bármit, ami kívül tartja az úgynevezett rosszat.

Pedig mint tudjuk, nem létezik jó és rossz, csak energia.

Az emberiség tudattalanjában épp azért gyűlt össze az a temérdek mocsok, mert az emberek száműzték a tudatukból a kellemetlen érzéseket – nem akarták megélni őket, rettegtek tőlük és harcoltak ellenük. A struccpolitika pedig idevezetett – megnyilvánul rajtunk kívül, amit magunkban nem engedünk megnyilvánulni.

Semmi sem történik ok nélkül.
Minden történést egy érzés vonz az emberhez, s épp az a funkciója, hogy erre az érzésre az adott ember tudatossá váljon, MEGÉLJE, ÁTÉLJE, s ezzel visszaemelje a tudatosba, elfogadva annak létjogosultságát.

Az emberi tudattalan a megtermékenyülés pillanatától gyűjti az információkat, sőt, jóval korábbi információkkal is rendelkezik, hisz már a szaporítósejtek is rendelkeznek egy bizonyos információ tömeggel. Információ alatt a tudattalan esetében – ÉRZÉSEK, ÉRZÉSMINTÁK értendők.

A magzat érez az anyai méhben, s érez akkor is, amikor beszélni, kommunikálni még képtelen. Azt mondjuk, a gyermekek ÉBER tudattal születnek, vagyis önmagukra ÉRZÉSEIK SZINTJÉN TUDATOSAK. Szavakban megfogalmazni nem tudják, amit éreznek, hisz arra egyedül a tudatos tudat képes – épp ezért kerül minden emlék, érzés, amit a gyermek nyolc-tíz esztendős koráig megél, a tudattalanba.

Gondoljuk végig, milyen érzés lehet a születés előtti hetekben bezárva lenni egy rettentő szűk helyre, ahol szinte már mozdulni sem lehet. Kilenc hónapig megélni az anya összes érzéseit, esetleg ilyeneket is, hogy: „Terhes lettem, de rettegek, miből fogom eltartani a gyerekem”, „hánynom kell a gyerek miatt”, „megszólnak, amiért ebbe a világba gyereket szülök”…satöbbi, satöbbi. Aztán maga a születés micsoda sokk lehet. Ezek után létezni egy apró, tehetetlen testben, másokra utaltan, úgy, hogy az ember az orrát sem képes megvakarni, ha viszket.

Meggyőződésem, hogy az emberek jelentős hányada eleve önértékelési zavarokkal, félelemmel, haraggal, dühvel terhelten jön a világra. A harag abból az érzésből ered, amit a „bezártság”, majd a kiszolgáltatottság okoz.

Az emberekben születésüktől fogva ott van az érzés, hogy „korlátok közé szorítanak”, „nem tehetem, amit szeretnék”, „rab vagyok” – s ez egész életében végigkíséri a külvilágban, fizikai szinten, ő pedig csak fut, menekül, retteg. Az úgynevezett „nevelés” – én csak idomításnak hívom -, meg a „szocializáció” aztán bevégzi művét, és teljes egészében rabszolgává teszi az embert, ám ezek mind kellemetlen érzések, és bizony ott rejtőznek a tudattalanban, az ember pedig egész életében menekül előlük, esze ágában sincs tudatosan átélni, megélni, és ezzel megszabadítani önmagát tőlük. NEM IS AKARJA LÁTNI AZ IGAZSÁGOT. Szereti hinni, hogy szabad, hogy azt tesz, amit akar, és hogy helyesen él, az egyetlen módon, ahogyan az lehetséges.

A kollektív tudattalanban az ember évezredek óta rabszolga, és a külvilág csak alkalmazkodik ehhez – olyan eseményeket tár elénk, melyek megfelelnek tudattalanunknak, ugyanakkor azonban egyetlen mód ez AZ ÉBREDÉSRE, ami nem más, mint a tudattalan tudat öntudatára élesztése – vagyis önmaga megismerése.

A félelem valójában az ember egy része. FÉL-ELEM. Fél-elem, mert kizártuk, elutasítottuk, megtagadtuk, holott EZ AZ EGYIK FELÜNK. Azt mondjuk, a szeretet hiánya, de nem is lehet más, hiszen, egyrészt magát a félelmet sem szeretjük, másrészt elzártuk egymástól, elkülönítettük a kettőt, szeretetet, és félelmet, s megszállottan üldözzük az előbbit, megszállottan harcolunk az utóbbi ellen.

Én azt látom, hogy bármilyen film, írás napvilágra jut ebben a témában, elmond igaz, és okos dolgokat, de mindezt úgy tálalja, hogy a bajon koránt sem segít, épp ellenkezőleg. Továbbra is azt sugallja, hogy a félelem nem természetes, nem szabad félni, el kell kerülni minden helyzetet, ami félelmet kelthet, és ENNEK ÉRDEKÉBEN MINDENT EL KELL KÖVETNI, amit csak lehet.
DE MI EZ, HA NEM A FÉLELEMTŐL VALÓ RETTEGÉS?????

Véleményem szerint tehát, mi emberek azért vagyunk itt, hogy tudatos tudatunkba emeljük az általunk évezredek óta rossznak, kellemetlennek ítélt dolgok létét, azok létjogosultságát, és elfogadjuk, hogy az élet nem élvezetből, örömből, boldogságból állhat egyes-egyedül. Míg haragszunk a „rossz, kellemetlen, elítélendő” események, dolgok miatt, addig azok sosem térhetnek vissza a szeretetbe, hogy FÉL-ELEM-ből újra egésszé váljanak.

Jézus azt is mondja – nem célom szó szerint idézni -, hogy aki olyan akar lenni, mint Ő, annak ÚJRA KELL SZÜLETNIE. Nos, ezt a kijelentést értelmezhetjük úgy is, hogy egészen a fogantatása pillanatáig, vagy akár annál korábbra is vissza kell jutnia önmagán belül, emlékeiben, érzéseiben, ezeket az érzéseket felkutatni, felismerni, tudatosan megélni, átélni – hogy megszabaduljon tőlük, vagyis megtisztuljon.

Csakhogy – mint azt a magzat példáján láttuk – ezek az érzések többnyire „kellemetlen” érzések, melyek elől mi gőzerővel menekülünk.

Hozzászólások



Látod, kedves "felebarátikérdés"....

...épp így veszünk el a részletekben, ahogyan most Te, és sokszor ezért nem látjuk a fától az erdőt.

Miért tartod ennyire egyértelműnek, hogy minden embert a megfelelési kényszer vezérel? Csak azért, mert mai korunknak legfőbb sajátossága ez??? Szerinted azokat, akik manapság az igazságot keresik, vagy legalább is igyekeznek tisztán látni, amennyire csak lehetséges, a megfelelési kényszer vezérli? Vagy csak egyszerű tudni akarás? Netán a Világ iránti aggodalom?

Nem, nem ismerem az összes vallást, de HISZEM, hogy csak egy is létezne, ami a teljes igazságot tudja, és tanítja, akkor most a világ nem pusztulna, hanem virágozna, a Teremtés nem vett volna 180 fokos fordulatot. Mert HISZEM azt is, hogy eredetileg a hit, a vallás lényege pontosan annak a kapcsolatnak a megismerése, és fenntartása volt, ami mai korunkból hiányzik - jelesül a Teremtővel, a Teremtő Erőkkel való kapcsolaté, és a Természettel való, harmonikus együttélésé.

Jézus pedig szerintem a világon senkinek sem akart megfelelni.
Egyszerű a képlet: Érdekelte valami, nyilván belső érzésektől irányítva. Megtanulta, amit lehetett, elmélkedett a témában. Itt nem lehet csalni, nem lehet puskázni, kizárt minden manipuláció lehetősége, mert egy bizonyos tudatszintre az ember csakis akkor léphet tovább, amikor arra alkalmassá vált.

És szerette volna megüzenni, hogy erre bárki képes, és azt is, hogy pontosan miként.
Tette mindezt azért, hogy egyensúlyt teremtsen a világban, vagy legalábbis megmutassa, miként lehetséges ezt elérni.

Mellesleg - ezt a kérdést már feltettem valahol -, ha MOST megjelenne itt a világban, vajon hányan hinnénk el, hogy nem csaló, gazember és szélhámos?????? Egyszerű ács volt, kétkezi munkás, egyszerű szülőkkel - már legalábbis mai tudásunk szerint, de én még ebben is kételkedem.:) Mit kellene tennie ahhoz ma, egy ilyen képességű embernek, hogy higgyenek neki?



"...az osszes vallas..."

Bekesseg nektek kedves Keisla!

"...Ahogyan féligazság a Biblia is, és az összes vallás, és ezen állítás..."-irtad.

Te valoban ismered alaposan az osszes vallast?(Kicsit sok van belole!)
Vagy csak altalanositasz?

Azt is mondod, hogy:
"...Jézus tudta, mi vár rá. Mégsem menekült el, nem futott, nem kapálózott, bevárta, hogy úgymond „Isten akarata” döntsön a sorsa felett ..."
Jezus kinek akart megfelelni szerinted?