Mit tegyek?

Próbálok minden nap pozitívan állni a dolgokhoz, de nem értem miért nincsenek barátaim? Miért nem vagyok fontos a családomon kívül senkinek? Ez nem arról szól, hogy nem veszem észre... Exemet szeretném visszavonzani, mutatom felé, hogy fontos nekem, akkor is boldog lennék ha barátok lennénk, de normálisan. Hogy mit takar nálam a barátság fogalma? Ha nem is naponta, de sűrűn beszélünk, ha időnk engedi találkozunk, közös programokat tervezünk, vagy csak leülünk egy sör mellé beszélgetni, vagy nézni egy filmet. Számíthatunk egymásra, ha felhívom hogy bajom van, vagy félek valamitől, van 2 perce megnyugtatni és egy kis lelket önteni belém, vagy legalább annyit mond, hogy később segít, csak most elfoglalt. Segít, megért, támogat, keményen leszid ha az kell, ahhoz hogy észhez térjek. Persze, az a legfontosabb, hogy az ember önmagát szeresse és magában is boldog legyen. Elvagyok én, jól is érzem magam, de amikor napokig senki nem keres akkor kiborulok, mint ma. Írtam egy "barátnőmnek", nem válaszolt, hívtam exem nem vette fel, most meg még haragszik is azért, hogy hívtam, mert hogy miért nem tudtam hogy nem ér rá..., hívtam egy másik "barátnőmet" ő sem vette fel, sokadszorra sem. Ilyenkor jön az a szakasz, hogy akkor nem is keresek senkit, mert úgyis lesz*rnak. De nem!!! Nem akarom már ezt. Nyitott vagyok, beszélgetek a suliban, a buszon, a boltban emberekkel és mégsem fogad barátjának senki. Aki erre tud magyarázatot, vagy megoldást azt nagyon megköszönném. Írtam már blogot is más oldalakon hátha majd úgy... Írtam hónapokig egy komment sem érkezett. Próbálom azt hinni, tudni, hogy én egy szerethető, kedves ember vagyok, akit sokan szeretnek és rengeteg emberre számíthat és tényleg van társaság amelynek a középpontja vagyok. De ez nem egy pár hétre-hónapra visszanyúló dolog. Így vagyok ezzel évek óta. Évek óta minden hétvégém úgy telik, hogy vagy családdal vagyok, vagy itthon egyedül. Volt 2 évem amikor a pasimmal lehettem, de előtte is ugyanaz, és most is ugyanaz. Nem ezt érdemlem. Tényleg mindig mindenkinek segítek, szaktársaimnak is rengeteg anyagot küldök és feladatot magyarázok el és meghallgatom a problémáikat, az enyémek mégsem érdekelnek senkit. Borzalmasan érzem magam. Nem mondanám magánynak, vagy depressziónak, egyszerűen csalódott vagyok. Csalódtam mindenkiben akiről úgy éreztem fontos nekem, mert nekik én nem vagyok az. Ilyenkor szeretni sem tudom magam... És minden amit felépítettem szépen lassan romba dől. Kezdhetem elölről. Csak egy embert szeretnék, aki támogat, aki a barátjának tart, akire számíthatok és aki szeret.

Hozzászólások



Kedvesen KicsiVica

kérdezd a kérdéseidet milyen részletekre gondolsz?



.

Kedves Léda!
Igen tudom, hogy hogyan kéne, csak borzasztó nehezen megy átállni. Van hogy 1 hétig minden nap tele vagyok pozitív gondolatokkal majd jön egy rosszabb nap és ide is ilyesmiket írok, sírok és csak arra tudok gondolni, hogy mim nincs. Hiába kérek tanácsokat végülis nekem kell kitapasztalni, hogyan tudok átállni pozitívabbra. :)

Csí-bor!

A tűzugrás elég érdekesen hangzik, és meg is csinálnám, tudnál róla esetleg részletesebben írni?



Tűzugrás

ajánlom figyelmedbe a kozmosz segít neked igazi társad találni, ha te is akarod lassan oda érünk az Iván naphoz amikor megteheted az ugrást éjfélkor víz partján a tábortűz parazsai felett 23-a 23 óra 60 percében. Kedvesen KicsiVica tudsz te nevetni saját magadon és az élet adta dolgokon gyakorold és olyan világrészére ismeresz rá magadban aminek eddig nem is voltál a részese, magamból indulva mondom



Kedves KicsiVica ! Minden

Kedves KicsiVica !

Minden kimondott szónak, gondolatnak ereje van! Idézek Tőled : " nincsenek barátaim.....nem vagyok fontos...mégsem fogad barátjának senki....
Ezek mind negatív szavak, mondatok, gondolatok, kezd el itt megváltoztatni a dolgokat. Minden nap vigyél több pozitív kijelentést, gondolatot az életedbe, majd szép lassan hagyd el a negatív gondolatokat. Figyelj a gondolataidra, a kimondott szavaidra !!! Minden változni fog :)



-

Köszönöm Nektek! Tényleg sokszor azoktól várom el a legtöbb viszonzást akiket a legjobban szeretek, és sértődök ha nem kapom meg. Jó kis önismereti kirándulás lesz ez. :)

Köszönöm!



Szia KicsVica!

Szeress,adj, amennyit csak tudsz, amennyi belőled kitelik és akit csak szeretnél. De ne várj el senkitől semmit. Elvárás nélkül tedd mindezeket, akinek a szíved diktálja. És mikor ezt már sikerült elérned, hihetetlen, de akkor a barátaid kezdenek szaporodni, akik szeretnek téged. Lehet, hogy nem azok, akiktől elvártad, és akinek adtál, mások, de sokkal jobbak. :)



:)

Anyukámmal jó a kapcsolatom, szinte már túl sokat is vagyunk együtt :D Szóval akkor a kérdésemre azt hiszem megkaptam a választ.
Az ikerlélekkel kapcsolatban is rögtön egy személy jutott eszembe, a volt párom. Ha meglátok egy szív alakú felhőt akkor is ő jut eszembe, sőt mindenről ami a szerelemhez, boldogsághoz, egységhez köthető. Mégis egyre távolabb kerülünk egymástól... halvány esélyt sem látok most arra hogy őt visszakapom. Ellöktem magamtól, mert nem voltam kész rá vagy lehet nem is ő az? Akkor nem távolodna.. vagy nemtudom :( Nagyon rossz így. Nem tudom mit higgyek mibe/kibe kapaszkodjak, mit tegyek. :(



Szia!

Egyenlőre nekem sincsenek új barátaim, viszont nem vagyok ennyire kétségbeesve mint te.
Nekem kihaltak a régiek, mivel ki akartak használni, de én meg nem hagytam.
Majd jönnek olyanok akik méltók hozzám.
Én is segítek sok mindenkinek, még sem várom el, hogy a barátaim legyenek.
És ha segítek is utána nem verem magam a földhöz három napig, hogy nem ezt érdemlem.
Örömmel segítek bárkinek, függetlenül attól, hogy mit kapok.
Egyenlőre én is a családomhoz járok vissza, de örömmel, mert hiányzanak.
Együtt ebédelünk és beszélgetünk. Régebben én is utáltam, viszont mostanában szívesen járok haza.
Jobb is a kapcsolatom a szüleimmel.
Én is írok blogot, és nem azért csinálom, hogy új barátaim legyenek, hanem azért mert élvezem.
Ha közben akadnak új barátaim az plusz ajándék.
Ritkán érkezik komment, majd lesz egyre több...
Elhagyatottnak tűnsz belülről...senki nem hagy el, te hagyod el valamiért magad, és ezért vagy csalódott.
És lehet már barátságtalan is a kisugárzásod belülről.
Egyébként kérd meg az ismerőseidet, hogy hallgassanak meg, sokszor az emberek tényleg nem veszik észre, hogy mire van szüksége a másiknak.
Itt az ideje ezt konkrétan tudatni velük, ahelyett, hogy neheztelsz, és meg vagy sértődve rájuk.
Látod sok mindenben hasonlítunk...viszont az én hozzáállásom pozitív.
Jó kedvem van, és az emberek sokkal inkább vonzódnak egy jókedvű emberhez, mint egy problémás , állandó figyelmet igénylő áldozat tudatú valakihez.
Ó dehogynem voltam én is ilyen---állandóan elérzékenyültem, meg ezeken gondolkodtam. Aztán kiderült, hogy ez csak egy rossz szokás.
Amikor ezt megtudtam, azt mondtam magamnak: -Kuss!
Azóta szeretek dolgozni, és sokkal kiegyensúlyozottabb vagyok.
Az ember szeret panaszkodni, viszont csak saját maga tud változtatni a dolgokon, senki más nem fog helyette.
E helyett akár rá is gyújthatnál... :D



?

Most akkor arra gondoltok, hogy tulajdonképpen nekem egy szerelem kéne?
Mert a "csak egy ember" alatt én úgy gondoltam, hogy legalább egy ember lenne, egy barátnő, vagy barát, vagyishát végülis szerelem is lehetne... de csak egy valaki is elég lenne... Na most én is elgondolkodtam :)



Csak egy embert szeretnék

"Csak egy embert szeretnék, aki támogat, aki a barátjának tart, akire számíthatok és aki szeret."
Kedves havel, ezen a mondaton magam is elmélkedtem! :)
Ma azt írtam, torkig vagyok a férfiakkal. s komolyan is gondoltam. :)
De mégis ... egy valakire nekem is szükségem van!
A szavak eltérő írásképe nekem mindig többletjelentést hordoz! Miért törted ketté az "elmélkedni" szót? :)
Így lett belőle "el" és "mélkedni", aminek aztán semmi értelme! :)
Személy szerint a "mélkedni" nekem az email szót juttatta eszembe, ... de az én agyam furcsa szerkezet! :)