Szerelem, szerelem...

Igen, ismét. :) Szóval a volt párom.. írtam már róla. Mindig elvesztem az önkontrollt és rá akarok telepedni, mert úgy érzem másom nincs csak ő. Ma ezt írta nekem:
"csak átlibbentél oda hogy mindent nekem mondasz, de ezzel nekem nem az a bajom hogy utállak és nem akarok veled beszélni, csak nekem nem ebből az jön le hogy még mindig csak velem tudsz mindent megosztani, és ez megint kb olyan mintha szorosabb viszonyban lennénk ,én azt akarom hogy nyiss mások fele, és rám tényleg csak egy barátként nézz a sok küzül akivel mondjuk néha beszélsz vagy valami iesmi"

Sosem tudom hogy ezt most mire véljem. Nagyon örülök neki, hogy törődik velem, mert ez azt jelzi. Azt szeretné ha boldog lennék, nélküle is, egyedül is, kicsit néha vele is. Van-e esély? Fene tudja, ebből azt gondolom talán van, de fáj is hogy nem akar velem beszélni és azt írja csak egy barátként nézzek rá a sok közül.
A Titkot eddig úgy használtam, hogy a szerelmét akartam bevonzani mindenáron. Azt hiszem elrontottam, és átfogalmazom. Boldogságot szeretnék bevonzani az életembe, azokat az embereket akik kiteljesítik a boldogságomat, azt a szerelmet amit megérdemlek. És ha jól gondolom, hogy nekem Ő az, akkor talán újra együtt leszünk, nem csak egy barátként a sok közül. Ha meg nem, akárhogy is fáj el kell engedni, vagy a barátságot őrizni kincsként. És tényleg, önzetlenül állni hozzá. Tényleg nem várok semmit. Sokszor elvártam hogy hozzon virágot, lepjen meg, vigyen ide vigyen oda... kijelentettem hogy csinálja meg, mert erre vágyom. Mennyire tudatlan voltam.. :) De sosem késő változtatni! Most már tényleg a jó úton vagyok azt hiszem. :)

Címkék: