Meditáció

Néptelen úton haladok. Lassan sétálok, nem kell sietnem. Csönd van. Az út fölé hatalmás fák lombja borul a magasban. Mintha egy óriási alagútban járnék. A fákról apró bíbor levélkék tömege permetez a levegőben, puha szőnyeget terítve az útra. A lombok között pászmákban szűrődik be a hold ezüstös fénye. Lágy szellő támad, megforgat néhány levelet a levegőben, aztán finoman visszateríti őket az útra. Pont elém. A távolban, az alagút végén kicsiny ház apró ablakaiban barátságos fény világít.

Oda tartok. Tudják, hogy érkezem, várnak engem. Amikor majd megérkezem, asztalt terítenek, és kicsit fölszítják a tüzet a kályhában, és megkérdezik, jól utaztam-e. Beszélgetünk majd, és soha, soha sem lesz vége.

Most még itt haladok. Lassan, kényelmesen lépegetek, és beszívom a mámorító levegőt.
Fölnézek a magasba, zöld lombsátor van fölöttem. Az útra beszűrődik a nap lágy fénye, a levegőben tarka pillangók bolondoznak a könnyű áramlatokban. Megyek az úton, és a távolban, a kicsi ház apró ablakain látom megcsillanni a napfényt. Van időm. Végtelen időm van.
A napfény sugarai áthatolnak át a lombokon, a zöld lomsátorban megreked a meleg. Semmi sem mozdul, a tücskök ciripelése tölti be a levegőt. A forró ölelést hűs fuvallat váltja fel, és ahogy fölnézek a fákra, látom, megrezegnek a levélkék. Az út végén, a kicsiny ház ablakai kitárva. Akadálytalanul árad be a fény, a meleg és a levegő. Az ajtót is látom, tárva nyitva áll.
Ahogy megyek az úton, a talpam alatt megcsikordul a hó, és megsűrűsödnek a hópelyhek a levegőben. A holdfény megcsillan a fehér pihéken, ahogy kavarognak az áramlatban. Fönn a magasban, tisztán látszanak a csillagok. Előttem a kicsiny ház ablakain a tűz fénye hívogat. Jövök. Csöndben lépegetek, kicsit lehunyom a szemem. Csak megyek így, hagyom, hogy az út vezessen. Valami finoman az arcomhoz ér, tudom, hogy egy pillangó szárnya érintett meg, bőrömön hagyva hímpora parányi nyomát.

Címkék:

Hozzászólások



Kedves barátom :)

Örülök , hogy itt is találkozom veled :)) Meditáció? hmmm ?:) Ahogyan olvastuk ezen bejegyzésed Melindával, mi is ott voltunk ám veled ezen a harmóniától átitatott úton :)) Igen írod egyedül mentél :)) CSak közben nem vetted észre , hogy egy egy fa mögül figyeltünk téged :))))))))))
Hatalmas szeretettel ölelünk téged :)) Merkaba és Melinda :)))