Talált kincs...........

Amikor két ajtó között álltam, s nem tudtam dönteni, amikor elveszettnek éreztem magam, s nem találtam utamat, amikor összezavarodott minden és csak a ködöt láttam...
Aztán nekimentem valaminek.....így kezdődött:)
Megmutatta melyik az az ajtó, amin nekem be kell bennem.
Megmutatta melyik az út melyen járnom kell, fogta a kezem s csak vezetett...
Kivezetett a ködből, s aztán csupa napfény lett mindenhol.
Hallgattam tanítását, ittam szavait, tanított mert arra vágytam, s vigyázott rám, mert tudta az kell nekem.
A törődés amit kaptam, felbecsülhetetlen értékű volt....
Volt egy támaszom......a legszebb ajándéka földön amit kaphatsz....hogy van valaki aki figyel rád,megért, veled mosolyog és veled sír ha kell.....
Olyan könnyen ment vele minden, minden lépés...:)csak közben elfelejtettem egyedül lenni....
Nem is gondoltam erre korábban, hogy még valaha egyszer egyedül leszek......talán mert mért kellene nekem egyedül lennem, talán mért veszíteném el őt, erre egyáltalán nem figyeltem.
Természetes volt, hogy Ő itt van velem, s én is vele tartok, minden annyira egyszerű volt....aztán egyszer csak minden megváltozott.....
Ő ugyanúgy velem van, de már nem fogja a kezem.....s az életem nélküle sokkal nehezebb.
Egyedül félek, és minden olyan riasztó.....persze minden lépésünk, a saját döntésünk csak rajtunk múlik....de egyedül nagyon nehéz........egyedül minden olyan nehéz......
Én hiszek a sors könyvében, hiszem, hogy az, ami történik, le van írva feketén-fehéren, s hiszem, hogy nem változtatható meg......vagy mégis?
Meg tudom változtatni a sorsom?
Bizonyára, hiszen a hatalmam megvan hozzá.....
Csak nem tudom, hogy csináljam, egy útvesztőben állok.....
Elég sokkal találkozom újabban, mintha folyamatosan döntenem kéne...pedig igazából minden el van döntve, már csak a lépés-az ami hiányzik.........
De ő akkor is hiányzik...mindenhonnan......még a levegő sem olyan nélküle.......
Csak sajnos az életben semmi nem egyszerű, ahogy ez sem.....sőt ez valahogy a legfájdalmasabb dolog, mert minden nappal távolabb kerül tőlem.....pedig csak egy karnyújtásnyira van............

Az én talált kincsem...........

Két lehetőségem van:

Vagy harcolok továbbra is azért ami nem az enyém, s ami sosem volt az enyém...

Vagy visszateszem oda ahol találtam, s szép csöndben elsétálok.....

Mindkettő megoldás szenvedéssel jár....persze megélhetném máshogy is, de a szenvedést hogy lehetne nem szenvedésként megélni, ráadásúl úgy, hogy ne fájjon?

Ajaj, már megint mibe csöppentem:)

Címkék:

Hozzászólások



juditmama

köszönöm....érdekes a véleményed számomra:)



A kincs Te vagy!

Bizony Te vagy, ezt ne feledd! Az élet sokszor szenvedéssel is jár. Az élet ilyen. A szenvedés az szenvedés, nem érdemes harcolni ellene. Éld meg aztán tedd félre.

Szeretettel: Judit

"Csak egy helyen szeretnék élni, és ez az a hely, ahol a szeretet örökké uralkodik."