Visszatérés..

3 év is eltelt szinte mióta itt jártam...köztetek, nálatok .
A helyen amit otthonomnak hívhatok.
Jó hazajönni.
Mi történt 3 év alatt? Rengeteg minden.
Felültem egy vonatra ami sokszor pályát váltott.
Voltak rövidebb és hosszabb megállók, jó dolgok és olykor nagyon rosszak..sokan mondják ne nézz vissza, csakis előre..igen..de ha nem nézek hátra előre sem tudok menni, akkor most mi is a helyes?
Nem tudni..senki sem tudja, se én sem te.
Pedig hatalmas könnyebség ha megmondják mit tegyél, hogyan csináld, melyik a helyes út vagy épp a jó vágány.
Ötletek sokasága kísér végig, de csak az adrenalin nő bennem minden egyes akadálynál...ha merek egyáltalán tovább lépni.
Köztudott, hogy a véletlen, a sors stb...létezik, van, él és még sorolhatnám.
A sors könyve gondolkodásra késztetett...érdekes elmélet jutott eszembe ezzel kapcsolatban.
Vajon ki írta? Mert tuti minden le van írva benne, csakis egyes egyedül minden úgy történik ahogy abban áll bla bla bla..
Rendben.
Mégis....mi van akkor, ha azt a sorokat én írtam hm?
Csak egy pillanatra gondolj bele....ha te írtad....
Itt óriási dilemmába ütköztem...
Én írtam?
Ugyan!
Mért írtam volna magamnak EZT??
Unatkozó liba voltam akinek szánalmas élete volt, szürke, hétköznapi semmi izgalom?
Vajon honnan vehettem és találhattam ki annyi szenvedést és fájdalmat amit ember már nem képes elviselni??
Vajon tudtam egyáltalán, hogy AZ a könyv egyszercsak valóra válik?
Vajon ha tudtam volna, akkor is megírom úgyanígy?
Jönnek és jönnek a kérdések...végeláthatatlanul....a gondolkodó embernek ez nagy átok.
Akik gondolkodnak a világ dolgain, olyan dolgokról ami másnak eszébe sem jutna, egész nap oda vissza cikáznak a fejekben...jók, rosszak...kérdések...és elöről ...nincs megállás.
Sokszor arra vágyom lehetne egy sokkolóm, amivel néha lelőhetném magam....a gondolkodó ember elfárad.
A gúnyosok pedig csak nevetnek a magamfajtákon...
Pl: De jó, hogy csak ennyi problémája van!-pedig ha tudnád nekem mennyi van!
De jó, hogy ennyi ideje van!- mindenkinek annyi amennyit csinál magának!
De jó, hogy ennyire pihent....-nem, én mindig fáradt vagyok.
Meg a sok hasonló.
Ilyenkor nem mondok semmit sem, csak igyekszem bánón mosolyogni.
Lehet, hogy nem vagyok épeszű ember....egy átlag embernek biztos nem.
Van aki ezzel él együtt és van aki azzal, nincs ítélkezés, részemről semmiképp.......................................................................................................................................................................................................................................................................................................................................................
Meszrop

Címkék: