A sötétséget átkozod, vagy gyertyát gyújtasz?

A politika nem kenyere sokaknak, viszont az ezoterikus visszahúzódás sem az ideális megoldás. Ez ihlette ezt az írást.

Hogyan jön el a változás? Mi erőlködünk, vagy Istenre várunk, vagy feladtuk az egészet? Vagy el sem jutottunk még odáig, hogy valaminek meg kéne változnia? Talán már eljutott a többség oda, hogy elege van, és tenne valamit, de még nem tudja, hogy mit. Nekik írok, hátha segít egy picit rendbe tenni a dolgokat.

Persze soha nem egyértelmű a kép, és minden mesterséges kategorizálás kicsit erőltetett, és nem végső igazságot mond ki. De azért használható!

Nemrégiben becsöppentem egy rendezvényre, ami vezetőképzésről szólt, a szó legnemesebb értelmében. Nagyon jó érzéseim voltak, mivel arról volt szó, hogy hogyan legyen valaki felelős elöljáró, akinek ügy van az életében, és nem azért akar vezetni, mert az micsoda presztízs. Aki több felelősséget vállal, aki a vezetettekért cselekszik. Vagyis önként felvállalva azt teszi, amit a politikusainktól várnánk el.

Itt hallottam egy érdekes elméletet, ami a modern vállalat pozíciói és az ősi védikus kultúra kasztjai között von párhuzamot. Bár a kultúrtörténeti tanulmányaim, és indiai utazásaim egy kicsit kevéssé idealista képet mutattak, azért jó az elmélet ahhoz, hogy klassz magyarázatot adjon dolgokra.
Szóval
Kaszt -- Vállalati pozíció -- preferált társadalmi forma
Sudra (szolga, panaszkodó) -- Munkás -- kommunizmus
Vaisja (kézműves, kereskedő) -- menedzser, kereskedő -- kapitalizmus

Ksatrja (harcos) -- vezető -- monarchia
Brahmin (pap) -- tulajdonos -- anarchia

Az első kettő rá van bízva a második két kasztra. Az első kettő magára gondol, az alapvető mozgatórugói a saját túlélése, boldogulása. Aki rendelkezik egy kis többlet energiával, az a felső két kasztban már nem csak magáért, hanem a többiekért tesz. A harcos életét a hierarchia és a kötelesség határozza meg, persze, hogy a királyságban találja meg a rendet. A pap közvetlenül isteni irányítás alatt cselekszik, ihletésre, így nem kell neki külső rend, a belsőt éli. van persze egy ötödik, kaszton kívüli, lemondott állapot is, ahol letudva a kaszti kötelességeit, teljesen a spiritualitásnak szenteli valaki az életét.

Természetesen nem ilyen élesek ma a határvonalak. Egy kicsit mindegyik megvan bennünk, de azért, ha őszinték vagyunk magunkkal, akkor valamelyik jellemző ránk sokkal inkább, mint a másik. Például a tevékenységem mindig is a papi kaszt jellemzőit hordozta, de ugyanakkor kicsit vezetnem is kell, és el is adnom a terméket. Persze, mivel nem kereskedő vagyok, kicsit jobban csikorog ez nálam, mivel nem ez a szenvedélyem. Bár segítettem kereskedőknek jobbnak lenni abban, amihez értenek, én igazán soha nem válok azzá.

Egy másik érdekes dolog, ami feljött ahogy hallgattam az előadásokat és részt vettem a gyakorlatokban, az a Delfinstratégia című könyv volt. Ebben szintén egy érdekes modell szerepel. Úgy képzeli el a világot, mint vízterületet, amiben többféle jószág mozog.
Vannak a cápák, akik ötlettelenül, harcolva mindenkivel a régi sémákat nyomják erőszakkal, és próbálják (sajnos sokszor sikeresen) uralni a terepet. Ők a totál bal agyféltekések. Félelem, túlélés és a harc jellemzi őket. A hiányban hisznek és küzdenek, hogy felhalmozva legalább őnekik legyen valami.

Vannak a pontyok, akik az iszapban rejtőznek, és nem mernek igazán belevágni semmibe. Félnek a cápáktól, nincs igazán erejük tenni. Panaszkodnak, belemerülve a rosszul használt jobb agyfélteke rémálmaiba. Csak a hiányban hisznek, és azt hiszik, nekik úgysem jut.

Vannak az álmegvilágosodott pontyok, akik szép álomvilágban várják az idők jobbrafordulását. Tele vannak ötletekkel, de soha nem valósítják meg azt. "Meditálnak" az iszapban, és várják a jelet Mihály arkangyaltól, hogy lejárt a negatív karmájuk, és végre arrébb ment a Szaturnusz. Csak a bőségben hisznek, csak épp most még nem aktuális, de mindjárt!

Végül vannak delfinek. Két együttműködő agyféltekével. Kapják a kreatív inspirációt jobbról, és a megvalósításhoz az erőt balról. Orrba verik a cápákat, és felrázzák a pontyokat. Uralják a terepet. Látják a hiányt és a bőséget, és választanak!

Ami fontos: minden ponty cápának hiszi a delfineket! Túl praktikusak, gyanúsan sikeresek, ezek nem lehetnek spirituálisak, mert kényelmetlen kérdéseket tesznek fel és nem hagynak békén a kis elszigetelt nyugalmamban, ahol egy szebb világról álmodok! Nem a távoli nirvánát, mennyországot keresik, hanem itt akarnak, ebben a világban valamit.

A sudra és a vaisja mindig kicsit haraggal néz a két felsőbb kasztra, mert túl erősnek tűnnek neki. Nem csak azért, mert sajnos a felső kasztok elárulták őket, és rég nincs normális vezetés. De azért is mert a felső kasztok, ha jól csinálják, akkor nem hagyják a hülyeségben és önzésben fetrengeni őket. Ők kell, hogy adják az irányt és vállalják a cselekvést.

Gondold végig! Csak magadért járod a (spirituális) utat, vagy akad kapacitásod másra is? A Titok a kis piros autóért érdekel csak, vagy szeretnél valami többet is? Van-e magasabb cél az életedben? Vállalod-e, hogy ezért a célért néha kényelmetlenségeket élsz meg? Hajlandó vagy-e egy pillanatra eltekinteni a személyes mániáidtól, hogy adj valamit a közösbe? Vállalod-e, hogy abbahagyod a siránkozást, annak a várását, hogy majd valaki megoldja? Hogy a politikától várod a megoldást? Hogy egy külső Istenre vársz, ahelyett hogy magadban figyelnéd meg a szólítást? Vállalalod-e hogy ha eddig cápaként nyomultál, megállsz egy pillanatra és kreatív módon felborítod a világodat? Vállalod-e, ha eddig ponty voltál, hogy végre megmozdulsz és teszel? Vállalod-e a konfliktust? Mered-e követni a másikat, ha az ő ötlete jobb? Mersz-e vezetni, akkor is, ha nem szeretnek miatta, habár az ő érdekükben teszed? Mersz-e valami mást tenni, valami más lenni? Vállalod, hogy delfin légy? Vállalod, hogy vezető légy, vagy pap?

Mert nem elég szidni a rendszert, mutogatni a csúnya elnyomó cápákra. Mi az, amit teszel? Lehet, hogy az elején semmi konkrétat. Csak a lelkeddel foglalkozol egy kicsit. Formálod, kitisztítod, lenyugszol. Tedd hozzá azt, hogy minden lény javára! Köves az örömödet! Ám ha odafigyelsz a legtöbb öröm abból tud jönni, ha van mit adnod és képes vagy szeretni.

Nézz körül csodás példák vesznek körbe. Elindult egy forradalom, ami már nem csak azt szajkózza, hogy mi nem tetszik, hanem arra is példát mutat, hogy mit lehet tenni! ha nincs még meg a saját szólításod, nem baj. Nézz rá a többiekére, nézz körül, és nézz a lelkedbe! Megtalálod az ügyedet! Nem azt várod, hogy Isten megtegye helyetted, hanem ihletet kapva eljársz Isten ügyében!

Például itt van a hitelek dolga, a pénzügyi válság. Nézzétek meg ezeket az embereket, igazi harcosok:

http://www.youtube.com/watch?v=__7U3vSkSU4

http://vimeo.com/31376316

http://www.penzvilag.info/hany-ora-van-ithakaban/

http://www.youtube.com/watch?v=BPQQVhQbwI8&feature=player_embedded

Vagy ezt, ha a harcos kifejezés túl sok neked:

http://vimeo.com/28944439

A jövő elkezdődött, akarsz-e aktív részese lenni?

https://www.facebook.com/pages/Zseton/283486731685568

https://www.facebook.com/pages/Suska/213344348703588

https://www.facebook.com/kulturalis.kreativok

https://www.facebook.com/hungaropiac

http://helyipenz.info/

És akkor csak egy kis szegmenssel foglalkoztunk, a pénzzel! :-)