Születés

Boldogságunk

Máté

Nagy vihar sújtja a tájat,
A villámok összevissza cikáznak,
Én hajtok, de csak óvatosan nyomom a gázt,
Mert a kedvesem már a szülőszobán vár rám.

Autóm befordul a kórház elé,
Szaladok, megyek gyorsan felfelé,
Kapkodom fel gyorsan a tiszta ruhámat,
Nagy szüksége van rám most a drágámnak!

Megfogom kezed és el nem eresztem,
Minden fájásod, kínod Veled szenvedem,
Nem tudok figyelni már a külső világra
Csak várunk némán méltósággal a babánkra!

És eljön a pillanat, mit annyira vártunk,
Boldogságtól sírva reszket a vállunk,
Világra jött kit már annyira vártunk,
Az édes kicsi boldogságunk!