Áradó tűz

Áradó tűz

Szenvedélyben

hömpölygő

muzsika,

légszárnyú, bűvös

égi hattyú

bőröd bársonyának

illata

rám simul, tüzével

elvarázsol.

Forró lángzuhatag

sóhajod,

tajtékzó tűzszín

fuvallat,

felkorbácsol, foglyod

vagyok,

szomjas, elrabolt

kis csorbulat.

Izzófényű, kábult

varázs

smaragd szemed

tiszta gyönyöre,

mély tüzébe falva

beleránt,

borzongva olvadok

öblébe.

Perzselő folyam,

ölelésed,

két karod

kéjmámoros inda,

forróságában

mohón égek,

szállok értelemtől

megfosztva.

Vesztemre kívánlak

ily önfeledten!

Az elrabolt öntudat

szénné folyt

kezedben,

reszketve lebegek

a végtelenben,

tüzed emésztve

áradt szét ereimben...

Belém égetted

magad,
most már

örökre akarlak.