Magamba égve(vers)

Magamba égve

Létem pőre kanócán derengek

a holnap partja felé, évek

rögei alvadnak kezemben.

Megtört hitem árnyakba révedt,

megsebzett utazó lesz lassan,

emlékek tajtéka dagályba

mossa. Rozsdafelhőkbe tapad

hajnalom sóhaja, aszályba

tikkad szomjazó lélekvirágom,

de éjavarba hantolt álmaim

lélegzetét tüdőmnek kiásom.

Pernyefüstté aszalt vágyaim

az idő tenyerébe perzselem,

és sorsom lombjait magamba

égetem, a jelen meztelen

ízén csonkjaimra hamvadtan.

Címkék: