"Az Én házam, az Én váram!"

Hanna V. Bell: Megélni, átélni, túlélni c. e-könyv előszava

"Képzeljük el az életünket úgy, mint egy házat, amiben élünk. A miénk, azt csinálunk benne, vele, amit szeretnénk. Csinosítjuk, új függönyöket veszünk, tisztán, rendben tartjuk. A falakat kidíszítjük képekkel, emlékekkel, amikre jó ránézni. Ez egy olyan ház, amit folyamatosan építünk. Soha nem fejezzük be, újabb, és újabb emeleteket húzunk fel. De gyönyörű, a már felépült részekre csodálatos ránézni. Mi döntjük el, hogy kit fogadunk szívesen, kit látunk vendégül, és kit kérünk meg, hogy távozzon!

Időközben van úgy, hogy egy-egy esemény megrongálja a falakat, amiket újra kell húznunk. Van úgy, hogy megremeg a lábunk alatt a talaj, a képek, leesnek a falról, az emlékek összetörnek. Mikor újra sikerül azt a falat felépíteni, akkor döbbenünk rá, hogy más színt választottunk, és a régi képek már nem illenek a falra. Elteszük őket mélyen egy ládába, és újakat akasztunk a helyükre.

Folyamatosan teszünk-veszünk, hogy öregkorunkban, amikor leülünk házunk küszöbére, úgy nézzünk minden téglára, falra, képre, bútorra, hogy büszkén gondolhassuk, én ezt mind megéltem, én ennek a sok szépnek és jónak részese voltam, ha a házam megsérült, mindig volt annyi erőm, hogy nem a romokon sírtam, hanem nekiálltam, és újra felépítettem!

Ahhoz, hogy mi is ezt tudjuk érezni, egyetlen titka van, mégpedig a szilárd és biztos alapok! Minden háznak van alapja. Életünk alapjait még szüleink segítségével ássuk ki, rajtuk is múlik, milyen nagy lesz, (később pedig rajtunk, hogy építünk-e hozzá, amihez, persze, újra alapot kell ásni), hogy fogjuk az ásót, mennyire bizonyul szilárdnak. Sőt talán még az első téglákat is Ők adják hozzá!

Ha nem megfelelő az alap, házunk folyamatos veszélyben van, hogy mikor dől össze. Van úgy is, hogy mi döbbenünk rá, hogy mindent le kell rombolni, mert "életveszélyben" vagyunk a saját házunkban! Ez óriási bátorság, hiszen nincs hová menni, egy házunk lehet egy életünkben. Nem menekülhetünk más házába, az újjáépítésig kint kell aludnunk a szabad ég alatt, de tudjuk a célt, és túlélünk!

És ez nagyon nagy szó! Kérem, ne féljünk változtatni, rombolni, ha kell, hiszen könnyebb újjáépíteni egy biztosat, mint állandó félelemben élni, hogy mikor dől össze, vagy Ránk, minden!

Érted már miért tartom nagyon fontosnak a gyerekkort, annak megélt eseményeit, és hatásait?

Ezek az alapok az Életünkben, erre építünk mindent! Figyeljünk oda magunkra, ha kell, inkább kezdjük az alapoknál ismét, és ami nagyon fontos, segítsünk saját gyermekeinknek, hogy az Ő házuk a legbiztosabb alapra épüljön!"

Hanna V. Bell, 2011

A képen egy legóház látható.