INDIÁNTÁNC (a szavak között)

A kislányom csoportja az óvodában az indiánokról tanul. Természetesen, mint jó szülő, az Interneten a változatosság kedvéért az Indiánok után kutattam. :)
Igazából most fedeztem fel, hogy mennyire egyszerűen, érthetően, és bölcsen fogalmaztak meg mindent. Azt nagyon sajnáltam, hogy tanító meséből mindössze kettőt találtam, főleg azért, mert tényleg lényegretörően fogalmaz meg értékeket.
Gondoltam, hogy itt a nagyszerű alkalom, és felolvastam a kislányomnak azt a békás mesét, amikor a békák versenyt rendeznek, és az állatok folyamatosan bombázzák Őket, a negatív dolgokkal, így a végén, egy békán kívül az összes kiesik a versenyből. Az utolsó mondatban az is kiderült, hogy arra az egy békára azért nem hatottak a negatív megjegyzések, azért nem vesztette el a hitét, mert SÜKET volt, és, így nem hallotta meg a rosszindulatú megjegyzéseket.

A végén a mese is rámutat a lényegre, hogy nekünk sem szabad meghallani az életünket, személyiségünket, romboló kritikákat, próbáljuk meg figyelmen kívül hagyni, mintha egyszerűen süketek lennénk.
És, hogy mit hozott ki belőle az Én 4 éves Drágám?

Hát... mit ne mondjak, elég sajátosan értelmezte a lényeget... :)

Másnap ül egy „romhalmaz” közepén a szobájában. Háromszor szólok Neki, hogy legyen szíves összepakolni! Már bevetettem a Pancsi mesét is, hogy mi történik, ha szót fogad, és mi, ha nem. Nem hatott! Végül eljutottam odáig, hogy meg mertem kérdezni, hogy:
- Kislányom, nem hallasz?
A válasz rögtön megérkezett:

"ANYA! ÉN MOST SÜKET VAGYOK! ÉN AKAROK LENNI A NYERTES AZ ÉLETBEN!"

Pillanatokig szóhoz sem jutottam! A lényeg végül is átment. :) És még a visszavágó mondat is jókor és jó helyen hangozott el, csak…. mégis… valami hiányzott, valami, amit lehet, hogy én, mint felnőtt hiányoltam.
Ő még összekapcsolta azzal, hogy a süketségből azt emelte ki, hogy nem szabad meghallania SEMMIT, ahhoz, hogy nyertes legyen, ami tényleg így van, semmit nem szabad meghallani, de a semmit az véleményekre vonatkozott, nem arra, ha valaki kér Tőle valamit.

Odaültettem az ölembe, és megkérdeztem Tőle, hogy annak örülne-e, ha kérne valamit Tőlem, és én sem hallanám meg, mert én is nyertes akarok lenni! Egy kicsit elcsodálkozott, és őszintén, tisztán annyit mondott:
- Anya, akkor, én nem értem!

És akkor megbeszéltük azt, hogy a múltkor, amikor az egyik kisfiú kicsúfolta (azt hiszem, egy életre szóló sebet hagyott volna azzal, hogy milyen csúnya a kislányom új cipője, ha nem állok melletteJ), Neki mennyire rosszul esett, és másnap nem is akart menni az oviba. Megbeszéltük azt is, hogy akkor én szépen elmondtam Neki, hogy nem szabad rá figyelni, mert ha másnap nem megy oviba, vagy nem veszi fel az új cipőt, a kisfiú azt fogja hinni, hogy igaza volt! Erre persze akkor rögtön feléledt, hogy ezt mégsem hagyhatja! :)
Heves bólogatások közepette megbeszéltük, hogy azóta hány embernek tetszett a cipője! Viszont, ha akkor arra hallgatott volna, amit a kisfiú mondott, akkor mennyi szép dicsérettől esett volna el! :)

A végén össze is foglaltuk, hogy ha valaki csúnya dolgot mond Neki, akkor arra nem szabad odafigyelni, ezt jelenti, hogy süketnek kell lenni. Ellenben, ha valaki kér Tőle valamit, akkor arra oda kell figyelni! Ha ezt a két dolgot megteszi, akkor már NYERTES lesz!

Szöszi buksijával jelezte, hogy megértette, és egy óra múlva már a szobában is rend volt.

Nekünk, felnőtteknek sem szabad mindent meghallgatnunk! Erről még később szó lesz......

Hozzászólások



Szoktál félni? Szoktak

Szoktál félni?
Szoktak kellemetlen érzéseid támadni?
Szoktál tehetetlen érzéseket érezni?



Érdekes.... sokat

Érdekes.... sokat gondolkoztam rajta délután, amit kérdeztél.... És milyen igazad van, erre sem szabad hallgatni, de én ezt egyszerűen a belső megérzéseimnek hívom.... :) Ha arra hallgatok, általában bejön.... :)))
Csak tudni kell, mikor jelentkezik.... :))))



Nagyon kedves

Nagyon kedves történet.

Szívmelengető, hogy milyen élénken és gátlásoktól mentesen értik és élik a gyerekek az életüket.

Ám egy kérdés megfogant bennem.

Vajon Te mint szülő, arra képes vagy e, hogy Önmagadra ne figyelj, hogy Önmagadra ne hallgass?
Pontosabban az elméd fecsegésére.