Isten álma

„A csendnek sokféle fajtája van. Létezik a két zaj, két zenei hang közötti csend, és a két gondolat közötti szünetben kibontakozó csend. Van olyan különleges, nyugodt, átható csend, amelyik egy este áll be vidéken; vagy amelybe behallatszik a távoli kutyaugatás, a meredek emelkedőn kaptató vonat füttye; ismerjük a ház csendjét, amikor mindenki aludni tért, és ennek különösen nyomatékos formáját, amikor felébredünk az éjszaka közepén, és bagolyhuhogást hallunk a völgyben; és érzékeljük azt a csendet is, amely megelőzi a bagoly párjának válaszát. Csendje van valamely régi, elhagyott háznak, és csendje van a hegynek; létezik a két ember közötti csend, akik ugyanazt látták, ugyanazt érezték, és cselekedtek.” ( Jiddu Krishnamurti: The Only Revolution)

A kíváncsi szemek elől elzárt kertben vidám madarak csicseregtek. A nyíló virágok illata ellenállhatatlanul töltötte be a teret. Lelkileg kimerülve, abban a reményben telepedett le egy padra, hogy a fölötte megnyílt Ég, számára is megadja majd a válaszokat. Pedig a válaszok, mindig a kérdésekben rejlenek. Ügyesen elbújva. De ő erre ügyet sem vetett. Ujjai között hangtalanul peregtek rózsafüzérjének szemei. Tökéletesen elmerült a saját maga által teremtett mesterséges csendben. Az idő is térdre kényszerült pillanatnyi akarata előtt. A megoldás pedig mindig ott van, ahova soha nem pillantunk.

Hangtalan merengését egy hirtelen támadt gondolatfolyam szakította meg. Régi képek, hangulatok, tolakodtak fel a Tudat végtelen mélységéből. Az a bizonyos egy évvel korábbi nap is ugyanúgy indult, mint a többi. Gyors reggeli után, autóval vitte a gyerekeket az iskolába. Nagyokat nevettek a saját maguk által kreált szóvicceken. Az udvaron még búcsút intettek egymásnak, de gondolatai már a napi feladatok körül kalandoztak. És akkor megtörtént. Villámcsapásként suhant át az éteren egy ismerős hang. Megfordult. Egy pillanatra talán meg is szédült a látványtól. Jól ismert arc, mozdulatok, gesztusok. Mintha ezeréves emlékek öntötték volna el a lelkét. Az újra találkozás öröme. De mindez egy olyan dimenzióból, amely az elme számára már elérhetetlen.

Napok, hetek, hónapok teltek el, de az élmény nem halványult. Inkább mélyült. A feltétel nélküli szeretet, szerelem, és számára ismeretlen lelki kötődés hullámai áramlottak át rajta, megzavarva az egész napját. Úgy gondolta, az Élet nagy kérdésein már túl van. Meg is fejtette azokat. Ez az érzés azonban, eddig nem ismert mélységekből tört elő. Esténként ájultan, érthetetlenül süllyedt az ismert és ismeretlen határára. Napközben az árnyas kert adott neki viszonylagos nyugalmat. Kérdést, kérdésre halmozva töltötte napjait. A válaszok viszont csak bölcsen, kínosan pontos időzítésben csordogáltak.

Közben megéhezett. Unottan lépett ki a belváros nyüzsgő zajába. A bank már zárva volt, az automata felé indult. Maga elé engedte a vele egy időben érkezőket. Még mindig a saját időtlenségében pihent. Nem akart felébredni a valóságra. Egyenleg nélkül vette ki a pénzt. A gyorsétterem előtt egy koldus állta az útját. Visszafelé majd odavet néhány megmaradt forintot, gondolta. Természetesen addigra eltűnt a kéregető, keserű lelkifurdalást hagyva maga után. Egykedvűen indult tovább. Ilyenkor nem segít sem a vallás, sem a filozófia. A hétköznapi élet felülír minden elméletet. Hiába tűnik valóságosabbnak a Fátyolon túli világ.

Későn este fáradtan zuhant az ágyba. A gyerekek már aludtak. Kezébe vette a soron következő könyvet, de pár perc múlva a mellkasára ejtette, és mély álomba merült. Hajnalban riadt fel és a pislákoló gyertya fényénél újra csak a miértekre kereste a válaszokat. Nyitott szemmel is, újra és újra látta maga előtt a szeretett arcot. Teljesen mindegy, – gondolta magában – úgyis Isten álmodja ezt az egészet. Jól megírt forgatókönyv szerint játszódik a színdarab. A Hold szemtelenül benézett az ablakon. Egy darabig elbűvölve nézte, aztán becsukta a szemét. Erőlködés nélkül engedte át magát az Időtlen Utazás véget nem érő, extatikus örömének.

Címkék:

Hozzászólások



Csak egy van...

Csak egy van, nem elég...?:-)



Melyik Isten álma?

Túl sok van belőlük. Szűkíteni kellene.