Kiengedni, kimondani, elengedni!

Nem tudom miről is akarok írni, de írnom kell. Ennyit érzek. Legutóbb még panaszkodtam, hogy eltünt az életemből az a bizonyos valaki, a lelki társ, akivel azt hittem folytatni fogom az életem, biztos voltam benne. Jayme sokat segített a nehéz időszakban (köszi!!!!), felvilágosított, hogy kétféle lelki társ létezik, egyikük segít a fejlődésben, a másik velünk marad az úton. Én nagyon bíztam benne, hogy Ő a második kategória, de kiderült ez nem így van. Az első nagy sokk elmúlt, feloszlott a "lila köd", kitisztult a fejem. Tisztán látom mi miért történt. Már nem bánom. Még gondolok rá, beismerem, de másképp. Sokat fejlődtem általa.

Megismertem saját magam, vele egy olyan viszonyt sikerült kiépítenem, ami nem a szerepjátékokról szól. Őszinte voltam hozzá az elejétől a végéi. Nem játszottam el semmilyen női szerepet, csak azért, hogy velem legyen. Csak én voltam és ő. Ez fantasztikus érzés, felszabadító. A házasságom a sok színjátékra ment rá. Még egyszer nem fog ez bekövetkezni. Az őszinteség többet ér, mint az, hogy valaki megszeresse azt, akit megformál belőlem. Előbb-utóbb úgyis lehull a lepel. Most pihennem kell, és felfedeznem önmagam. Mindig azt hittem, hogy egyedül életképtelen vagyok, az utóbbi hónapok bebizonyították, hogy ez nem igaz. Ami mindig is elvette az erőmet az volt, hogy mindenkinek meg akartam felelni, mindig azt mondtam amit a beszélgetőpartner hallani akart. A feszültségek csak nőttek és nőttek bennem. Most folyamatosan csodálkozom saját magamon, nem tartok benn semmit, mindent kimondok, még ha fájdalmat is okozok vele. Szándékosan nem akarok megsérteni senkit, de nem tartom magamban a véleményem. Ettől jól vagyok, sokkal kevesebb a fájdalom, a keserüség bennem. Lassanként újra felfedezem az értékeimet, ezeket valahol a középiskolában hagytam el, ha jól emlékszem. Most nyugalmat érzek és békét, nem érzem a magány súlyát, ami végig nyomasztott a házasságom alatt. Mennyire igaz, hogy emberekkel körülvéve sokkal súlyosabb a magány, mint egyedül. A másik fontos dolog, hogy elhagytam a makacsságom, a dacot, a "csak azért sem"-mel kezdődő mondatokat. Nem fogom vissza magam, ha úgy érzem még valamit el kell mondanom Neki, akkor simán küldök egy sms-t, nem várok már választ, de megkönnyebülök, attól, hogy elküldöm az aktuális hangulatban megfogalmazott üzenetet. Életem egyik nagy tapasztalata marad tehát, hogy elfojtani, leplezni, magam elől eltitkolni semmit nem érdemes, mert előbb vagy utóbb úgyis megbosszulja magát a dolog.

Címkék:

Hozzászólások



Amit itt leírtál ahhoz nekem

Amit itt leírtál ahhoz nekem évek kellettek.De megléptem a kellő lépést és nem bántam meg.Sokan azt mondják megváltoztam,ige tényleg megváltoztam,felmerem válalni önmagam,az érzéseimet a gondolataimat a véleményemet.Végre jól érzem magam a börömben:))))



Ez aztán szép"munka

Ez aztán szép"munka sterkeni! Az írásodból az tükröződik, hogy elértél arra az állomásra, amikor már meg tudod élni az érzéseidet, a jót is, és a rosszat is. Attól kezdve, hogy az ember képes erre és nemcsak a jó dolgokat akarja megélni, és a rosszat a sutba vágni, akkor jön az egyensúly. Saját tapasztalatból mondom, hogy nincs az a rossz, amit ne lehetne elengedni úgy, hogy helyébe, jó és szeretet költözzön. Ha elnyomjuk, egy fekete burokba költözik és elbújik a lelkünk legrejtettebb zugában és időnként kibújik. Ha megéled, tovaszáll, mint egy kis fekete felhőpamacs és volt nincs.
Ha hiszel magadban és feltétel nélkül szereted magad, a hibáiddal együtt, akkor egyenessé válik az út......
Minden ember életében akadnak akadályok, de meg kell oldanunk és nem pedig meghátrálnunk, megijednünk kell. A feladatokat azért kapjuk, hogy fejlődjünk.
Életünk végéig kapjuk a feladatokat!Játéknak kell felfogni az egészet, mert ha kívülről nézed az embereket, akikben például nincs szeretet, megbocsátás, azok úgy viselkednek a környezetükkel, hogy azt gondolja az ember, mintha egy kabaré kellős közepébe csöppent volna.



Jó olvasni Téged...

Kösz, hogy leírtad és hogy hagyod magadat ráülni a szélre, úgyis oda visz, ahol lenned kell és akivel....csak semmi ego és semmi akarat, és görcs....fel fog tárulni a szíved által megrajzolt kép, új szereplőkkel az életed színpadán....



"Életem egyik nagy

"Életem egyik nagy tapasztalata marad tehát, hogy elfojtani, leplezni, magam elől eltitkolni semmit nem érdemes, mert előbb vagy utóbb úgyis megbosszulja magát a dolog." -----------> jó meglátás és jókor jött képbe... :)