Álom és valóság

Ma reggel egy furcsa érzéssel ébredtem. Valami nincs rendbe körülöttem.
Majd kinyitottam a szemem és utolért a valóság.
Már tudom, hogy álmodtam, de olyan valóságosnak tűnt, hogy akár igaz is lehetett volna.

Persze van előzménye az álombeli történéseknek.

Egyszer volt, hol nem volt, élt egy lány nagy tervekkel egy kis faluban.
Nem volt tétlen tett is a terveiért. Tervezgetett, projektet írt.
A magának képzelt képet festegette, tökéletesítette, színesítette. Közben sok alkalommal utolérte a valóság, és kizökkentette ebből a magának kreált világból, de mindig visszatért hozzá.
Időközben teltek az évek, tökéletesedett a kép. Számtalan módosítást kellett tenni a gazdasági környezet változásai miatt, de ő úgy dolgozott rajta, mint aki kiemelt díjazásért teszi.
A családja, először csak mosolyogva nézte, majd beletörődve elfogadta, később már nem is foglalkoztatta őket, gondolván tegyen a szabadidejében azt, ami örömet okoz neki.

Telt az idő, és a megítélés ismét változott a terveivel kapcsolatban.

Az eltelt időben, amikor néha szóba került a téma, mindig úgy beszélt róla, mint már megtörtént eseményről. Ami már megvalósult, és benne érezte magát az eltervezett világában.

Érdekes az volt az egészben, hogy időközben a családja is kezdte átvenni az ő lelkesedését, keresték neki a tervekhez az anyagokat, a megvalósíthatóság útját. Kezdték hinni azt, hogy nem is olyan irreális az elgondolás, a tervek. Miért ne sikerülne? Talán, azért mert róla van szó, vagy, mert nincsenek meg még a megfelelő anyagi források?

Mindez nem számít, ha elég nagy az elszántság jók a tervek, és tényleg jók! Pénz van elég a világban, majd egyszer ideér, és beteljesíti a kitűnő tervet, és valóságot kreál belőle. A kép fantasztikus.

És az álom…
…az egyik hozzátartozója, az édesanyja azt álmodta, hogy a lánya ment egy hivatalba, ahol úgy fogadták, mint egy sikeres, fontos látogatót. Az ajtók szélesre tárultak előtte, elismerő, kicsit csodálkozó, némelyek részéről zavart pillantások kísérik. A hivatal első embere jön elébe, és elismerő szavakkal kíséri az irodájába, és csukja be maguk után az ajtót.
A kollégáinak visszaszól, - Most ne zavarjatok, rendbe?
A kollégák hitetlenkedve néztek a főnökük és a régen részükről lesajnált vendég után.

…az álmodó én voltam, az álmom főszereplője a lányom.

Bízom benne, hogy az álom egy jel, hogy közel a megvalósulás, mert a pillanat most még sokkal egyszerűbb képet fest, de nekem, mint szülőnek jobban tetszik az álombeli kép.
Végig néztem az elmúlt években végig dolgozott, kínlódott munkát, az összes nehézségével, örömével, elromlott géppel, elutasításokkal, biztatásokkal, segítségekkel együtt.

Tehát a mai kívánságom; Az álmom legyen az ő valósága.

Elmeséltem neki reggel. Nevetett rajtam,- Látod, már te is látod, ugye Anya?!!!

Hozzászólások



Kedves Harmatcsepp!

Mind a két gyermekemnek ismerem a hibáit, mert vannak.

Mert ember hiba nélkül nincs.

Érték őket kudarcok is, már írtam róla régebben. Olyankor átsegítem őket rajta, amennyiben módomban áll.
Amikor viszont nincs igaza, igazuk azt is megbeszéljük, szépítgetések nélkül.

Mindig igyekeztem nem elfogult szülő lenni. Nem mindig volt egyszerű, de célravezető volt. Már igazolódott.

Vannak nehézségek is, de a pozitív történések tanulságosabbak.

Azt vallom már régóta, - amióta szülő lettem - a legnehezebb, egyben a legszebb feladat szülőnek lenni.
Én szeretek Anya lenni.



Kedves Kila....

...igaz, a szülő legnagyobb öröme a gyermeke, vagy gyermekei sikere.



ugye

így megy ez. Nagyon jó érzéseket ad! Anyunak is. :)