"Megérdemlem, hiszen jól keresek!"

A magát kényszer pályán érző fiatal kis hölgy történetét írom le.
A helyzete úgy hozta, hogy egy ideje a szülőfalujába él, édesanyjával. Minden végzettsége, és nyelvtudása ellenére nem termett számára a közelben babér, bár próbálkozott.
Megjárta külföldet is, dolgozott hónapokig Dániában is, de sajátosan lett vége a munkaviszonyának – a magyar közvetítő áldásos tevékenysége miatt. Neki nem volt szerencsés, hogy a munkatársnak fogadott kis hölgy igen jól beszél angolul is.

Dániában szinte mindenki beszéli az angolt, gyerek és nyugdíjas egyaránt. Így tapasztalta. Pár hónap után lett vége ennek az egyébként hivatalosan bejelentett – igaz nem teljesen korrekt – munkaviszonynak.

Pár nap szabadságra hazautazott, a vége az lett, hogy végleg itthon maradt.
Első felindulásában jogi lépést fontolgatott a történtek miatt, majd letett róla mondván,- Nem ér annyit az egész dolog! Ennek valamilyen oknál fogva így kellett történnie.

Kalandos módon, a volt kolléganők segítségével, - egy itthonról megrendelt futárszolgálattal - hazaért a csomagja is, két hónap után. Ekkor már nem volt sem reménye, de akarata sem, hogy visszamenjen, akár oda, akár máshová külföldre dolgozni. A gondolata, - Úgy érzem nekem, itthon van feladatom.

Itthon megfelelő munkát nem talált könnyen, így visszaregisztrált a munkaügyi központ rendszerébe. Ennek következtében közmunka keretében foglalkoztatást ajánlottak számára.

Szerződése szerint nagyon alacsony beosztásba kezdett, a valóságban iskolázottságot, képzettséget, igénylő munkára irányították. A közalkalmazott munkatársnőjénél magasabb végzettséggel, nála komolyabb munkát végzett az elhíresült fizetési összegért. Ez „természetesen” alig 2/3 volt a kolléganője fizetésének, és a munka komolyabb részét is ő végezte.
Mégis tudta azt mondani, – Semmi baj, ennek is oka van, minden rendben lesz.
A fizetés napokon, amikor számlára érkezett a pénze, azt mondta, - Megérkezett a zsebpénzem! – a környezete nem mindig értette a reakcióit, de elfogadták.

Élte az életét a megszokott rendben, folyamatosan kereste a lehetőségeket, és egyre közelebb került az álma megvalósításához. Úgy, és annyit járt pl. fodrászhoz, kozmetikushoz, mint annak előtte, mintha még a jól fizető munkája lenne.

Voltak ugyan nehézségei, de nem vett róluk tudomást. Tette a dolgát a munkahelyén, és szervezte a jövőbeni életét, segítette az édesanyját, és támasza volt a testvérének is, ha kellett. Nem elsősorban anyagilag.

Időnként vett magának un. „luxus” dolgokat. Fizetéséhez mérten értem persze, pl. valami finomságot, vagy egy-egy darab jobb ruhát, vagy cipőt. Ilyen esetekben mondta az „elhíresült” mondatát. - Megérdemlem, hiszen jól keresek!

Még Angliába is kirepült a jövőbeni terveivel kapcsolatban.
Hihetetlennek tűnik!

Majd letelt a szerződésének az ideje. Előtte két héttel kapott egy információt, hogy meghosszabbítják a szerződését. Mivel a terveihez még kell némi idő, újra aláírta a szerződést. Ekkor jött a meglepetés új beosztás, megemelt fizetési besorolás. A réginél 1/3- dal több fizetés.

Sikerült!

Addig erősítette magát, vagy tudatosan, vagy tudatalattija révén, hogy ezt most így elérte.
Tudott higgadt maradni, könnyen venni a nehézségeket, és folyamatosan azt kommunikálta, hogy ennek nyilván oka van, de majd hamarosa minden a legjobban, számára a legmegfelelőbb módon alakul.

Határidőt szabott magának, hogy mikorra kell megvalósulnia a terveinek, pontos tervek szerint halad mondván, - Nincs több idő, haladni kell, ha egyik út nem járható, keresni kell másikat. Ha „kidobnak” az ajtón, bemászok az ablakon. Nem hagyom magam tovább. Elérem a célom, megvalósítom a tervem, már tudom azt is, hogy kiket hívok meg a megnyitóra, és mit fogok mondani az útról, ami elvezetett a megnyitó napjáig. Közeledik a nap, és én megvalósítom az álmaim.

Álomnak tűnt, de fokról fokra vonzza magához a lehetőségeket.

A tudatalatti hatalma óriási. Elindul egy kis kívánsággal, ami megvalósul, követi egy elhatározás, hogy változásokat akarok, majd egyre többet teszek érte, egyre jobban akarom a célt, egyre erősebb az elszántság. Rálépek egy útra, beleszeretek a „tervbe”, a gondolataim szinte már csak a körül forognak. Lelkesedem mindenért, mert észre veszem, hogy jó az irány elindultak a változások. Kérés nélkül is megteszek dolgokat, adok segítséget, támaszt, odafigyelést, szeretetet, és folyamatosan jól érzem magam. Hálás vagyok mindenért. Ez felemel, és néha még észre sem veszem. Majd eljön a nap, amikor rácsodálkozom, hogy minden, és mindenki az én tervem segíti. A társaságomat, a kedvem keresi. Először nem értem, majd nyugtázom, hogy hiszen ez természetes, mert én megérdemlem.

Itt tart most ez a kis hölgy.

Hosszú volt az út, nem mindig tudatos, de mindent megért. Ő így érzi!