Átléptem a vonalat

2008 tavaszán olvastam el a Titok könyvet. Az elmúlt 3 év alatt számtalan könyvet elolvastam a témában, többször láttam a Filmet, a világhálón minden magyar nyelvű oldalt, ami a Vonzás Törvényéről szól rendszeresen, olvasom, naplót vezettem kisebb-nagyobb rendszerességgel, gyűjtögettem a vágydobozomba mindent, amit csak szeretnék bevonzani, pénztárcámban 100 millió forintos csekkel rohangáltam. Szándékos a múlt idő.

Az elmúlt évek alatt átmentem néhány perióduson.

Először, a Titok olvasása után euforikus hangulatba kerültem. Néhány hónapig a föld felett jártam, lebegve, mint az angyalok. Különösnek éreztem magam, hisz volt egy titkom: én alakítom az életemet!
Volt két isteni évem, mikor élveztem a teremtést, élveztem, hogy tudom, hogy használom. Boldog voltam! Minden sikerült! Új autó, jó forgalom, gyors gyógyulás, jó anyagiak. Minden, amit csak akartam!
Tudtam, hogy az esetleges negatív tapasztalatok az elmúlt évek rossz gondolatainak hozadéka.

Aztán elmúlt ez az időszak is. Jött a válság,mindenki panaszkodott. Eleinte leráztam magamról, aztán már mindenki panaszkodott. Aztán elkezdtem elhinni. Én miért járnék másképp, ha mindenki így járt. De tényleg miért?
El kezdtem félni, hogy ha ilyen jól megy a teremtés, nehogy valami olyat találjak teremteni, ami rosszul érint. És mivel ettől annyira féltem, el kezdtem bevonzani azokat a dolgokat, amiktől rettegtem.
Örült módjára el kezdtem kontrollálni a gondolataimat, figyelve minden alacsony rezgést, és korrigálni valami magasabbal. De mivel pont a negatív gondolatokra ügyeltem, így csak azokat teremtettem.

Ha kudarc ért, már nem volt kit hibáztatnom. Nem menekülhettem mások hibáztatásába. Szembe kellett néznem magammal. Szembe kellett néznem a teremtéseimmel. Szembe kellett néznem a teremtményeimmel. És pánikba estem. Egyedül voltam, önmagammal.

Életem elkezdett a feje tetejére állni. Úgy éreztem egy szerencsekereket, pörgetek meg nap, mint nap. A balszerencse kerekét.
Az elmúlt egy év csak a túlélésről szólt, folyamatosan teremtettem a negatív élethelyzeteket, és hihetetlenül sok energiát elvett ezek korrigálása.
Faltam a könyveket, kerestem a válaszokat. Mindegyiket úgy kezdtem el, hogy ez lesz az, amiben megtalálom az utolsó ajtó kinyitásához a kulcsot. Nem leltem. Majdnem feladtam. Rossz gondolataim voltak. Szegény gondolataim. Mindent a hiány oldaláról szemléltem. Volt idő mikor élni sem akartam. Nálam ez valami speciális dolog. Nekem nincs halálfélelmem. Menni akartam, úgy éreztem elfáradtam, belefáradtam, feladtam. De rájöttem, hogy nem akarom a következő életemben újra szembesülni ezekkel, a feladataimmal. Ezeket itt és most kell megoldanom, mert különben visszaköszönnek.
Mikor rájöttem arra, hogy már ez a menekülési útvonal sem áll előttem, mint lehetőség, még jobban megcsúsztam.

Éreztem, hogy egy hajszál választ el attól, hogy mind az a bőség, amit megteremtettem, ami itt van körülöttem az enyém lehessen. De belefáradtam, már nem volt kedvem keresgélni. Talán kicsit a hitemet is levesztettem. Sötét pillanataimban emlékszem volt olyan gondolatom is, hogy ez az egész Vonzás Törvénye csak vakítás, üzleti fogás (aztán rájöttem, hogy megint csak hárítok, csak már egy magasabb szinten).

Folyamatos önismeret volt. Megláttam, hogy mennyit hazudok magamnak úgy, hogy nem is veszek róla tudomást, hogy mennyire mérgező környeztet, teremtek magamnak. Annak a felismerése, hogy ezt még én élvezem is, hisz folyamatosan megteremtem...megint egy nagy felismerés volt!
Nagyon nagy meló ez! És nem könnyű szembenézni önmagunkkal.
De nem adtam fel, végig hittem magamban, a törvényben, az univerzumban.
És most jó. Nagyon jó itt. Boldog vagyok, egységben vagyok. Jelen vagyok.

Aztán el kezdtek javulni a dolgok. Hol jobban, hol kevésbé Egyre több olyan hétfő reggel volt, amikor nem úgy éreztem már, mint az oroszlán mikor a ringbe dobják: KEZDŐDIK EGY ÚJABB KÜZDELMES HÉT.
Sokszor azon kaptam magam, hogy talán megbolondultam. Annak ellenére, hogy mennyi megoldandó feladat vár rám (sose használom a probléma szót), jól érzem magam. Talán elment az eszem? Hisz az emberek ilyenkor panaszkodnak, sírnak, magukba zuhannak, és mosolytalanul,zombiként élik napjaikat. Rájöttem, ha mégis bolond vagyok, akkor már inkább boldog bolond legyek!

Aztán néhány hete olyan sima minden. Mintha mindig is így akartam volna lenni, mintha mindig is itt akartam volna lenni. Nem tudom megfogalmazni. Természetes minden,és minden úgy jó, ahogy van. Van célom, van jövőképem.
És átléptem azt a bizonyos vonalat, amiért ez az egész írás íródott.
Átléptem, és minden kirakó a helyére került. Elértem azt az állapotot, amikor a felbukkanó alacsony rezgésű gondolataimat felismerem, és nem elnyomom, hanem elengedem.
Felismertem, hogy ahhoz, hogy értékelni tudjam, hogy értsem az Univerzumnak ezt a piciny kis szegeltét kellett ez a három év, kellettek ezek a hullámvölgyek.

Nagy munka ez: de megéri!
Csodás világ tárul elénk, ha félelem nélkül tudunk a világba nézni.

Legyen nagyon szép napotok, hatalmas ölelést küldök Nektek,a Világnak és minden Élőlényének!

Hozzászólások



"ahogy Madách írta, az élet

"ahogy Madách írta, az élet célja, a küzdés maga. ha minden jó lenne, azt baromi gyorsan meg lehetne unni :DDD épp ezért kell néha a válság is, hogy utána jobban tudjuk értékelni azt, ami van. mert minden adott ahhoz, hogy bőségben és boldogságban éljünk!"

Ez csak önáltatás és önvigasztalás akkor, amikor trógerül érzed magad és hogy legyen kire/mire fogni, csak magamnak ne kelljen szembenézni vele és még inkább ne kelljen elfogadni.

Nana írta le szépen!
Nem szó szerint idézem, de a lényeg benne lesz:
A titok nem az, hogy magadhoz vonzod ezentúl a jót és csakis a jót! A titok az, hogy a kellemetlen helyzetben is jól fogod magad érezni.
Nem kell ide szenvedés.
Boldogság az élet akármilyen mocsokban is állunk jelenleg.
Az csak a fejünkben lévő mocsok tükörképe semmi egyéb.

Imádom az életet tapasztalni.
Most, hogy szeretem minden tapasztalatát, elfogadom és élvezem, nem is találkozok kellemetlennel.

Szeretettel!



Rezzzzzgéssssss

Próbáltam sok z-vel és s-el írni, hogy rezegjen.
:)

Szitakötő: amikor együtt rezegsz az álmaiddal akkor együtt rezegsz, minden sejtedben. Ami annyit jelent: változol tőle. Megváltozik benned minden- ha nagy az álom - vagy valami. ( ha kisebb az álom)
Változhat a hangod, az eszmélésed ( hogy mit veszel éppen észre ) és ezzel kerülsz egyre-egyre közelebb.
Változnia kell. Szükségszerűen.

Hiszen az álom azért álom, mert még nem valóság. ( még nem jutottál el odáig, még nem érted el, nem élted meg, még nem "rezegtél" szitakötő szárnyaiddal azon a szinten ) Azért szeretnéd elérni.
Mert valami más - és valami más kell hozzá Szitakötő. Belőled is.

Bocsáss meg azért ha azt írom: a simaság, amiről most beszélsz, egy nyugvó állapot.
Valami amiben most az a jó, hogy nem rossz.
Lehet tévedek - és csak én érzékelem így valamiért.
De azt tudom, hogy minden, amit gondolatban eddig megteremtettél már létezik - és a Tiéd.
Rezonálj rá.
Az egyetlen dolog ami miatt ezt "nehéz"-nek érezheted: mert még nem ismered.
Ezért kell az együtt-rezgés, a rá-gondolás, ami azt hiszem egyenlő: a rá-hangolódással.
Hangolj rá az álmaidra.
Ott vannak és csak Rád várnak.

http://www.youtube.com/watch?v=muPidz6xPw8



...

Érdekes nem is ide akartam kattintani... :)))
Légy üdvöz a simaságban!
Ugye milyen nagyszerű?!
Nekem is az elmúlt hónapokban rendeződött sok dolog.
Annyira, hogy bevonzottam egy édes párt magamnak, és kiugróan magas a kreativitásom.
:)))



ahogy Madách írta, az élet

ahogy Madách írta, az élet célja, a küzdés maga. ha minden jó lenne, azt baromi gyorsan meg lehetne unni :DDD épp ezért kell néha a válság is, hogy utána jobban tudjuk értékelni azt, ami van. mert minden adott ahhoz, hogy bőségben és boldogságban éljünk!



Hát írd le a történeted

Hát írd le a történeted Emlékező!:) Szívesen olvasnálak.......



Amikor olvastalak ez jutott

Amikor olvastalak ez jutott eszembe:
És monda néki Jézus: Bizony mondom néked, hogy ma, ezen az éjszakán, mielőtt a kakas kétszer szólana, háromszor tagadsz meg engem.

Ma Jézusban hiszek,két hónap múlva buddhista leszek,majd egy fél év múlva jöhet a vonzás törvénye..á ezek mind baromságok!A pszichológia..az legalább tudomány..de aztán rájövök,az se jobb,mint a jóisten.Hihetek még Krisnában,az ufókban,az összeesküvés-elméletekben,aztán abban,hogy minden megvan írva,aztán,hogy semminek sincs értelme,és hogy minden úgy jó ahogy van.

Meg aztán hihetek vakon az égvilágon bármiben életem végéig,megrendíthetetlen katolikusként,vagy kizökkenthetetlen cinikusként is elehetek,és persze szentelhetem az életemet a dzsungelben a gorilláknak,mer ugye az emberek alapból szemetek.

Ha mindig másban hiszek,akkor szerintem valójában nem hiszek semmiben.Ha meg vakon hiszek mindig ugyanabban,és sosem kétkedem,akkor meg honnan a fenéből tudnám,hogy van benne valami?Hát akkor érezzük,hogy egy másik ember mennyire fontos nekünk,amikor nincs ott....Minden normális ember megtagadja a hitét időről időre azért,hogy érezze a hiányát..és ha valami hiányzik,akkor arra van szükségünk.Visszatalálunk a hitünkhöz időről időre,és ez így van rendjén.Nem lehetünk semmi rabjai,még a hitünké sem..nyugodtan meg lehet tagadni..de aztán,ha az a mi utunk,úgy is visszatalálunk hozzá...vagy ő hozzánk:)
Örülj neki,hogy van valami,amiben tudsz hinni,ami számodra működik,de örülj annak is,hogy nem vagy a rabja,és ha kell el is tudod engedni.Ügyes vagy,sok sikert neked:)



Ha én is leírtam volna a

Ha én is leírtam volna a saját történetem, akkor elképedve nézted volna- ahogy most én, hogy azt írom le szóról-szóra, amit te. Tökéletes pontossággal, minden számot és szót amit Te is írtál Szitakötő.

Nem tudom ki vagy, nem ismerlek, de elképesztő hasonlóság van az én történetem és a tiéd között.

A legjobbakat kívánom és remélem egyszer összehoz az élet kettőnket.

Viszlát!!!!



Csodálatos

hogy sikerült elérned ezeket a magasságokat:) Őszintén gratulálok.