thesecret.hu

Mivel a régi blogom félig kitiltott, és hónapok óta nem tudok oda írni, csaináltam egy újat.
Az azóta írtak már itt vannak, és a régieket is mentem át apránként.

Sok szeretettel: Szmörcsi-Boszi. :)))
Ölelés.

Ölelés nektek.
Ági

ui: és persze megint limitálja a 10 szót.... :D

"....
Az Én a valóság világa Tovább »

Színesnek látod a színeket,
ízesnek érzed az ízeket,
simának a rücsköset,
illatnak a szagokat.
A rövidet hosszúnak,
durvának a lágyakat,
szelídnek a vadakat.
Üresnek a telit,
gyarlónak az emberit.
Káosznak a rendet,
zsivajnak a csendet,
részeknek az egészet,
és soknak a keveset.
Bonyolultnak az egyszerűt,
szögletesnek a gömbölyűt,
vacaknak a nagyszerűt.
törpének a nyurgát, Tovább »

Két őrült.
Kint vannak az udvaron.
Beszélgetnek.
Ülnek egy ósdi padon.
Összenéznek.
Pardon! Nem zavarom?
Engem?
Nem. Nem nagyon...
Megengedi?
Akkor bemutatkozom.
Tulajdonképpen.
Senki vagyok.
Érdekes.
Én is senki vagyok.
Illetve...
Senki sem vagyok.
Létezik?
Nem mondok nagyot!
Én... tényleg.
Senki sem vagyok.
Elhallgatnak.
És ülnek tovább a padon.
Az őrültek. Tovább »

Átsétálok a tejúton,
mi régen volt elhagyom,
egy csillag lesz az otthonom,
ha felnézel, meglátod mosolyom.

*****

Szerintem én csak úgy vagyok,
ez mindenem, mit neked adhatok.
Ha jó, mi neked kell, viheted,
ha nem, akár el is mehetek.
Sosem voltam, sosem leszek,
ezek vetítővásznadon illúzióképek.
De állj csak meg kedves barátom!
Mi van, ha ez az egész csak álom? Tovább »

Tábortüzet körbeülve,
nap zsivajától lecsendesülve,
mikor leszáll az éj,
hallod-e, mit mesél?
Láng ölelte fahasáb,
vörösen izzó parázs,
mesét mondó égő varázs.
Meleget ad, s közben elmeséli,
szíve, a te szívedet érzi.
Egyszer, valamikor nagyon régen,
a múlt elfeledett sűrűjében,
egy fáról lepottyant egy magocska,
még nem tudta, merre viszi jó sora.
Szellő úrfi karjaiba felkapta, Tovább »

1890-ben a francia író, Marcel Proust egyik barátnője kérésére kitöltött egy 35 kérdésből álló kérdőívet. A lány az akkor 19 éves fiú személyiségére volt kíváncsi. A kérdések egyszerűek voltak, a végére mégis úgy érezte az ember, mintha a válaszoló betekintést engedett volna a lelkébe… Tovább »

Aszem tegnap napszúrást kaptam rovat jön. :D
Vagy nem?
Vagy de?
Olyan határozatlan vagyok. vagy mégse? :D

A pofon egy elhadart simogatás,
mondta apám, nevelő hatás.
Sokáig bántott eme gondolat,
nem tudtam rá mondani semmi okosat.
Drága édes jó apám...
ma megvilágosodám!
Mert ha az "időt" lelassítjuk,
nemcsak a pofonofon okán,
rádöbbenünk, kiskomám,
igazságot mondott. bizonyám!

Ó elme... te nagy spiller...
ki szemtől szembe már nem mer,
csak sunyin alattomban, átcsurogva,
lábtörlő alatt csendben átslisszolva.
Kezedbe vennéd az irányítást újra?
"Gazdádnak" is van ám ehhez néhány szava!
Dicséretes, ahogyan igyekszel,
te is fejlődsz, finomabb leszel.
Őszintén, tiszta szívvel csodállak,
mert te vagy, ki néha,
(vagy nemcsak néha),
szépen beültetsz a hintába. Tovább »

Soha nem ér az élet véget,
ezért nincs is végítélet,
a hely, hol gyehenna tüzei égnek,
benned van, s mindent porig éget,
átizzik rajtad tetőtől talpig,
hamuvá lesz mind, mi hamis,
elfutni előle nem tudsz.
Veled fut az őrült izzás,
a végére nem marad más,
csak lelked tiszta aranya,
ez az igazi isteni alkímia,
minden ember csodás útja,
életeken át, vagy itt a mostba, Tovább »

Ne azt nézd, mi a többitől szétválaszt,
embertársadban is önmagad csodáljad.
Leírhatatlan, irántad mit érzek,
hogy téged (is) végtelenül szeretlek.
Ám az érzést, valójában át nem adhatom,
a szóval a lényeget ki nem mondhatom,
vele a valóságot csak lesarkíthatom,
mit benned kelt, nem tudhatom.
Te olvasod, én pedig írom,
így vagyunk azonos hullámhosszon,
így lesz belőle közös teremtés, Tovább »

Csodává válik az élet,
ha öntudatra ébred a lélek.
Rájössz, minden jó,
benne van a mindenható,
nélküle(d) nem lenne teljes a világ,
Éljen az Élet! VIVÁT!

*****

Kuka ember vésd eszedbe,
ne szólj bele a teremtésbe,
hagyd, hogy minden kibontakozzon,
általad az élet megmutatkozhasson,
te csak nézd, és csodáld!
Mert szemed isten szemévé vált.

***** Tovább »

Van, hogy egy könyv elvarázsol,
történetével elvon a külvilágtól,
Ám az utolsó két oldala,
belébúvik szívem rejtett zugiba,
könnyeket csal szemeimbe,
s úgy csinálok, mintha valami belemenne,
Miért szégyellem könnyemet,
mi elmondja, mit nem lehet?
Elmondja, hogy elbaszott ez a világ,
mert oly sok benne a hamisság,
hol a többiek, hol te vagy az álnok,
hol te taposol, hol rajtad mások. Tovább »

Az ember csupa érzelem,
s persze ott az értelem,
mely kettő bentről úgy feszít,
teljességgel szétszakít,
összehangolni lehetetlen,
teljesen kivitelezhetetlen.
Meghaladni lehet csak,
mint jin és jang egybeolvad.
Kell az ész a szívbe,
s szív is kell az észbe,
ne vakvágányon haladjunk végre.
Szívvel gondolkodni,
ésszel szeretni,
önmagunk békéjére így rálelni.