Ha pofont oszt az élet

"Időnként oszt "pofonokat" az élet...
Első reakciónk a döbbenet.
Miért pont én?
Miért pont most?
Ha sokáig rezgünk ebben az üres döbbenetben, megáll az idő a lelkünkben.
Gondolkodjunk...
Tényleg akkora volt az a "pofon"?
Lehet, hogy valójában pont jókor jött? (Ezt elég nehéz elismerni! :))
Tanulhatok belőle?
Igen?
Akkor rendben, elengedem az érzést.
Nem találom a tanulnivalót benne?
Na, akkor meg miért is ülök ebben a dermedt döbbenetben?
Elengedem..."

( ♥ lélekölelés ♥ )

Címkék:

Hozzászólások



Pofonok:)

Yah nagyon tetszik a kép:)~(ezt elfelejtettem az előbb)



( ♥ lélekölelés ♥ )

Pofonok..................hmm..............már nagyon unom őket,persze lehet tanulni belőle,mindből,csakis azt lehet.....
"Minden rosszban van valami jó"
Igen,lehet hogy pont jókor jót,felismertem,most már KÖSZÖNÖM elég volt pofonokból!!!!
Most már Öleléseket akarok~szeretnék:)
Jó az írásod,rövid,tömör,velős,de lélekbe markoló:köszönöm az élményt.(hogy olvashatlak)
Csodaszép napot neked:)