Mi történt veled?

Amikor Lin Chi-t megkérdezték:
– Mi történt veled? Az emberek azt mondják, hogy megvilágosodtál.
Akkor ő megvonta a vállát és azt válaszolta:
– Mi történt? Semmi. Fát vágtam az erdőben, vizet hordtam az asramba a kútról.
A fát azért vágtam, mert közeleg a tél – vonta meg a vállát, ami pedig egy sokatmondó mozdulat.
Így folytatta:
– Semmi sem történt. Milyen ostobaságot kérdezel!
Vizet hordani a kútról, fát vágni az erdőben: hisz ez mind természetes!
Az élet teljesen természetes – mondta Lin Chi.
– Amikor álmos vagyok, lefekszem aludni, amikor éhes vagyok, eszem.
Az élet tökéletesen természetessé vált.
A tökéletes természetességed a szabadulás.
A szabadulásod nem olyan dolog, amivel elhenceghetsz, hogy valami hatalmasat értél el.
Semmi hatalmas, semmi különleges nincs benne.
Egyszerűen csak arról szól, hogy természetes vagy, önmagad vagy.
Mit kell hát tenni?
Szokj le a színlelésről, szokj le a képmutatásról, szokj le minden olyan dologról, amit a természetes lényed köré neveltél ki – válj természetessé. Az elején nagyon-nagyon fárasztó lesz, de csak az elején.
Ha egyszer hozzászoktál, mások is elkezdik majd érezni, hogy történt veled valami, mert egy igaz emberi lény óriási erő, óriási szuggesztív varázs. Elkezdik érezni, hogy történt valami: „Ez az ember már nem úgy jár, mintha közülünk való volna. Teljesen megváltozott.”.
Te azonban nem jössz zavarba, mert csak a mesterséges dolgok tűnnek el.
És amint a mesterséges dolgok, színlelések, maszkok eldobása megteremti az ürességet, a természetes emberi lény kezd el áradni belőled.
Helyre van szüksége.
Légy üres, ellazult és természetes. Ez legyen legalapvetőbb elve életednek.

"Ahogyan a víz folyik az óceán felé, ahogy a pára száll fel az ég felé, ahogy a nap forró és a hold hűvös, oly természetes a szabadság egy igaz lénynek.
Ezzel nincs mit hencegni. Nem arról szól, hogy majd eldicsekedhetsz másoknak azzal, amit elértél."

Címkék:

Hozzászólások



:)

ennyi csak:



A természetességtől még messze vagy, Szmörcsi.

Vannak, akik nem tudnak továbblépni, mert annyira szerették a szüleiket, hogy az elvárásaik mögül képtelenek kilépni például. Szenvednek, mert egy képnek akartak megfelelni, de közben azt sem tudják, kik ők valójában. Pedig szeretnék tudni.
Mit tehetnek ők?
Tekints ki az önzésed fátyla mögül, és adj választ erre a kérdésre!



nem szeretek

tanácsot adni.
nem vagyok okosabb senkinél.
én csak élem az életem, ahogyan tudom. próbálok EMBER maradni minden körülmény között.
ennyit tudok tenni másokért.
én is emberből vagyok. hibákkal, erősségekkel. igyekszem ezt felvállalni.
mindenki eljut (remélem) oda, hogy elkezdjen saját magán dolgozni.
akkor nő fel az ember, ha a körülményeiért nem másokat okol, hanem saját magát.
ha ezt felismeri, arra is rájön, hogy a jövőt MOST alakítja.
azzal, ahogy gondolkodik, ahogy tesz és viselkedik.
nem kis meló. de a világvégére vezető út is csak egy lépéssel kezdődött.

és nincs jogunk elvenni másoktól a tapasztalásait!
ez talán a legnehezebb...
aki aludni akar, aludjon. joga van hozzá.



Hmm. Szmörcsi...

Tetszik a történet. :-)
Na, de mit segít azokon, akik azt sem tudják, kicsodák és merre tartanak?
Mikor önmaga egy ember?
Mi van akkor, ha még ezt sem érti, nem tudja?
Nem is tudja, mitől lesz boldog, mert annyira másoknak akart csak megfelelni egész életében...
Neki mit tanácsolnál?