20 évesen...

egyedül, árván. Munka nélkül, egy érettségivel és egy szakmával a zsebében, aminek kicsi falujában hasznát nem veszi. Édesanyját szinte nem is ismerte, édesapját múlt héten egyik reggel többet nem tudta felébreszteni. Számított rá, hogy ez lesz a vége. Hiszen mióta eszét tudja édesapja nem tudta kiheverni édesanyja halálát. Ivott. Az utolsó pár hétben hiába mondogatta neki, hogy "Orvosra lenne szükséged" Hajthatatlan volt. Csak az ital és a cigaretta számított. Kicsi korában az anyai rokonok nevelték, hol itt volt, hol ott. Meseszép kisfiú volt és nagyszerű fiatalember lett belőle. Örökségként egy romos házat, több százezer Ft-os adóságot kapott, amiről tudomása sem volt. Az apa testvérei meg sem kérdezték az elmúlt közel 20 évben, hogy szükségük lenne-e valamire. Mint ahogy most sem amikor a temetést kellett intézni. Ő temetette el édesapját, ami 240 000 Ft volt. Édesanyja után földet örökölt, amit megvettek tőle, abból sikerült kifizetni neki a temetés költségeit. Mert így akarta. Azt mondta többet nem megy haza. Most a keresztszüleinél van. Gyötrődik... 20 évesen, munka nélkül, adóssággal a nyakában. Kegyetlen az élet.....kegyetlen a sors.

Tartsál ki, kérlek! Majd lesz valahogy! Mi Veled és melletted vagyunk, mint mindig! Szeretünk!

"Mikor valami aggaszt, jobban teszed, ha nem gondolsz rá túl sokat. (...) Nos például, képzeld el, hogy szennyes ruhák hegyei vesznek körül, annyi, hogy mozdulni sem tudsz. (...) Mikor végzel vele? Meg tudod csinálni egyáltalán? Minden kérdéssel egyre bizonytalanabb leszel. De egy idő után azt gondolod majd, "végül is, nincs mit tenni", és felveszed azt a ruhát, ami ott van a lábadnál. Azt kimosod, aztán majd lesz valami. Persze közben szemmel tartod az egész szennyeskupacot is, de ha csak a távolba nézel, könnyen megbotlasz abban, ami pont előtted van. Úgyhogy fontos, hogy gondolj a mára is, és arra, hogy mit csinálsz itt és most, mert ha szép lassan, egyesével látsz neki a munkának, egyszer csak azt veszed észre, hogy készen vagy. Így könnyebben meglátni a napfényt, nem igaz?"

Takaya Natsuki

Címkék: