Ismeretlen

Gondolataim kuszák, felkavaró de egyben üdítő.

Érdekel az ismeretlen, felfedezni vágyom. Talán marad vágyálom? Jött, és megingatott.

Mit tehetnék? Mit tehetne az ki szívét adná, az ismeretlenségnek?

Minden éjjel, mardos a gondolat, az érzelem. Ő most hol lehet?

Utolsó ölelése táplál, de mindig éhes vagyok. Korog a szívem.

Ráz a hideg, karomon a libabőr, üveges szemmekkel csak tekintek.

Szinte megbetegedtem.

Az ismeretlen pótolhatatlan része, megbetegedett szervezetemnek.

Sosincs elég közel, telhetetlen vagyok.

Szavaira szomjas vagyok, kiszáradok ha nem ihatok.

Lelkem szabad, szívem táncol, eszem bárhol.....Mikor vele vagyok.

Az ölelése a legszebb dolog e világon, az ismeretlen őszintesége.

Szemeim nyitott könyv előtte, olvashatsz belőle bármikor.

Miért félek? Az ismeretlen tán nem hisz bennem? Számára én vagyok a felfedezetlen.

Sokáig tart kitaposni a megfelelő utat, de ez adhat leendő emlékeimre okokat.

Minden eddig töltött pillanat emlék marad, emlék marad csak nekem.

Talán nemtudja, mennyire gazdag ember lett vagy lehetne.

Ki adná szívét az ismeretlenbe? Ki adná szívét örökre?

Én neked adom, nem törődve azzal, hogy ellophatod sebezheted.

Tied legyen örökre.
(Nem én írtam,csak taliztam)