Párok és kapcsolatok

Párok és kapcsolatok

A kitartás

Annak idején a 10 éves érettségi találkozónkon elregéltük egymásnak mi történt velünk azóta, amióta nem találkoztunk. Zsófi, akit mindig is átlengett egy amerikás, vagyis mesterségesen felfokozott életérzés, elmondta, hogy ő párkapcsolati tanácsadással foglalkozik. A tanácsadás pedig amerikai módszereken alapul. Persze adódott a kérdés:
- És mond Zsófi, neked van férjed, vagy egyáltalán párkapcsolatban élsz?
A válasz természetesen az volt, hogy nem. Ezen nem lepődtünk meg, mert ismertük Zsófit, másrészt Amerikában bárkiből lehet tanácsadó úgy, hogy közben fogalma sincs arról amiről beszél.

Ezzel mindösszesen csak annyit szerettem volna mondani, hogy a párkapcsolatot elméletben nem lehet megtanulni. Az, hogy hogyan "működik" egy párkapcsolat, csak úgy tudod meg, ha már benne vagy. Ez is pont olyan, mint sok minden más az életben, a gyakorlatban ismerjük és tanuljuk meg minden csínját binját.
Mégis mostanában felmerült bennem az, hogy erről nem ártana beszélni egy kicsit, és ezzel a gondolatommal talán nem vagyok egyedül. Nem az a gond, hogy a párkapcsolatok nem tökéletesek, nem is az a cél, hogy egy tökéletes világban éljünk, de mégis van egy pont, ami után az ember megszólal. Sőt épp az a gondom, úgy látom, túlságosan is tökéletes világban akarunk élni. Szól egy hang, szól a józan eszem, hogy azért ez mégis csak túlzás, ami most van.

Annak idején azt mondtuk, hogy van az a bizonyos kritikus hetedik év minden kapcsolatban, ami nagy szakító próba. Ha azon túl tud lendülni a férfi és a nő, nagy valószínűséggel már együtt is maradnak. Ha addig nem sikerül összecsiszolódni, akkor már nem is fognak. Vagyis elválnak. A hetedik év tehát nagyjából a mindent vagy semmit életérzést rejti magában.

Nem vagyok sem tökéletes, sem szent, nálam ez takkra bejött. Véget is ért a kapcsolatom akkor, pont a hetedik évben.

Sokan elmondják ez ma már messze nem hét év. Többen a második, vagy már az első évben feladják. Mintha kiveszett volna a párkapcsolatokból is a kitartás. Pozitív gondolkozás, isteni tökéletesség. Mintha azt mondanák folyton, ha valami nem tökéletes, akkor nem is kell. Siker, karrier, nincs lehetetlen, és a problémák csak nyűgnek vannak. Nem én írtam le először,de bennem is megfogalmazódott már: Nézz körül a világban! Mire mentetek a hatalmas pozitív gondoskodásotokkal? Nem kéne már felismerni, hogy a kulcs, nem a pozitív gondolkozás, és a lebegős spiritualitás, hanem valami más? Pozitívan hozzáállni az élet dolgaihoz jó, de nem úgy, hogy közben elutasítok minden problémát és nehézséget, és folyton csak az élet napos oldalát nézem. Csak az élet napos oldalát nézed? És nem tűnt fel, hogy már éget a Nap, hogy szólt az élet, ideje szembenézni az élet árnyoldalaival is?

Túl könnyen feladunk dolgokat az életben. Természetesen most is, mint mindig, tisztelet a kivételnek! A probléma megoldás képességét lecseréltük egy jól hangzó spirituális szlogenre: Nincs probléma. Én pedig azt mondom, hogy van, sőt jobbat mondok, jó, hogy vannak problémáink is. Nem mondom, hogy szándékosan keresd a bajt magadnak, de tudomásul kell venni, hogy előbb vagy utóbb, mindnyájunknak lesznek problémái az életben. De ezek valójában feladatok. Azért születtünk (többek között), hogy megoldjunk problémákat, feladatokat az életben. Minden helyzetben, amikor megoldasz egy gondot, fejlődtél. Okosabbá válsz, egyre magasabb szinten éled meg az életet. Így van ez a párkapcsolatokkal is. Egy kapcsolat nincs kész. A kapcsolatban adódó szép, felemelő, és jó dolgok mellett, vannak gondok is. Ezek nem véletlenül vannak. Mindig, amikor egy kapcsolatban megoldunk egy problémát, okosabban jövünk ki belőle. Együtt érzőbbé válunk, jobban összecsiszolódunk. És ahogy Jézus mondta: Ahol ketten laknak egy házban, és azt mondják a hegynek, hogy menjen arrébb, a hegy arrébb megy.

A nők mintha mostanában azt gondolnák, a kapcsolat úgy kezdődik, hogy kapnak egy tökéletes férfit. Csajok, tudomásul kell venni, amikor a kezeitek közé vesztek egy férfit, az még nincs kész. Ő addig anyuci kisfia volt. Vannak férfiak, akik azért már önállóbbak, férfiasabbak, és ők vannak előnyben. De olyan, hogy te kapsz egy tökéletes férfit, azt felejtsd el! Neked azzal a férfival dolgod van. Neked nőként az a dolgot, hogy valódi férfit csinálj belőle. Ezt egyetlen anya sem tudja helyetted megtenni. Az anyának ő a fia, és nem a társa. Társsá melletted fog válni. Ugyanez a helyzet fordított esetben is. Egy nő sincs kész. A nőknek jellemzően több közük van a párkapcsolathoz, világosabbak az elképzeléseik, mint egy férfinak. De egy nőnek is szüksége van a férfira ahhoz, hogy nővé tudjon válni.
Egy nő, csak egy férfival tudja megélni a nőiességét igazán, és egy férfi csak a nővel való kapcsolatában tud igazán férfivá válni. A férfivá válás, a nővé válás folyamatában pedig a kellemes dolgok mellett vannak gondok, nehézségek, időnként harcok is a két ember között. Ezeket nem lehet, sőt, nem is szabad megúszni. Ezek a kapcsolat részei.
Nem azt mondtam, hogy éljél együtt olyas valakivel, akivel láthatóan közötök nincs egymáshoz. Én arról beszélek, hogy van közötök egymáshoz, csak ma divatos könnyen feladni. ezzel viszont nem értek egyet.
Az élet része a jó is, a rossz is. Ha minden rossz, az csak egy fél élet, de ha minden jó, az is csak egy fél élet. Egy kapcsolatban viszont nem félni akarunk, hanem kerek egészet alkotni.
A világunk válságban van. Az emberek egy része alszik, nem hajlandó szembenézni az élet árnyoldalával. Mások már annyira tudatosak, hogy már magas szinten ragozzák a semmit. Annyi minden van már itt. De arra gondoltál-e már, hogy az élet egyik legnagyobb játéka, célja, értelme, hogy férfiként boldoggá tudjál tenni egy nőt, vagy nőként boldoggá tudjál tenni egy férfit? Hogy a megbillent világot pontosan ez fogja a helyrebillenteni? Nem a tudatosság, lebegés indáiban, a háttérhatalom démonizásálsa, lázadások a rossz életünk ellen, hanem normális párkapcsolat kiépítése. Nem lázadni kell a rossz oktatási rendszer ellen, hanem úgy nevelni, és tanítani a gyerekedet, ahogy szerinted helyes.
Te tudod, mennyi só kell bele. Gondold végig.

Címkék: