Bévonzom a pesszimizmust:)

Egész,fele,negyed barátaim,a helyzet az,hogy kuva nehéz folyton optimistának lenni:)Ezért úgy döntöttem folyóév szeptemberében,hogy pesszimista hónapot tartok...és hidd el nekem,olyan mesterien megoldottam,hogy azt tervezgetem,még az idén tanfolyamot szervezek az alábbi címmel:A szex nélküli orális szex titka:)

Tényleg csak olyan apróságok történtek meg velem,hogy betörtek a lakásomba,a volt feleségemmel sikerült olyan istenien összezörrennünk,hogy több mint egy hónapja nem beszélünk,ami nem lenne olyan szívbemarkoló,ha nem lenne közös gyerekünk,és dacára annak,hogy teljesen egészséges voltam,miközben mindenki aki élt és mozgott körülöttem súlyos orrfolyással,köhögő rohamokkal küzdött,nos ennek dacára,mire mindenki kigyógyult a bajából csak benyeltem én is.A hónap vége fele megállított a rendőr,és számon kérő kis mosollyal az arcán közölte,átléptem a záróvonalat,és mivel ezt Opel típusú gépjárművemmel tettem,lenne ennek egy kis következménye.Erre zsigerből annyit tudtam válaszolni,hogy amikor betörtek hozzám 5 órát vártam csak a járőrökre,és akkor is csak azután értek ki hozzám,hogy a 8. telefonom alkalmával,mindösszesen ennyit kérdeztem negédesen:Ha megölök valakit,akkor kijönnek végre?:)...úgy éreztem ezek után minden szir-szar záróvonal eltörpül az én életemben...sikerült is feltornáznom a büntetést 5 ezerről 30-ra.Gondoltam akkor ennyi pénzért elmondom,hogy a magyar rendőr csak büntetni tud,és igen,ez a mai nap is olyan lesz az életükben mit az összes többi,vagyis ma sem fogtak bűnözőt...ezek után nem mernék saccolni mekkora lesz a büntetés:)
Ezzel együtt elégedett vagyok:)Lelassult az életem,felszedtem 4 kilót.Tegnap lenéztem,és mit láttam,többnyire mit nem láttam...frigidebb beállítottságúak kedvéért itt hagynék egy kis szünetet....:)

Szóval jól sikerült,és ha hiszed ha nem,mindenkinek tudom ajánlani...ugyanis ezt is érdemes kipróbálni olykor-olykor.Rádöbbentem,bár ez a döbbenet szó inkább csak amolyan költői túlzás,hogy még mindig itt vagyok,és minden negatív gondolatom ellenére,és a következmények ellenére,ma is csak fel kelt a nap.:)
Természetesen az októbert kikiáltottam az optimista hónapomnak,valahogy mégis csak rendezni kéne a soraimat.

November lesz nálam a szerelem hónapja,addig azé ledobnám ezt a plusz 4 kilót:)
A decembert mindenképp elmélyülősre tervezem,már már művészire,és hát ezen a ponton jut eszembe drága nagyanyám újabb története,mely ezúttal szorosan kapcsolódik az ő személyéhez.Egy szép tavaszi napon Dávid unokaöcsémet kísérte a suliba,Dávid akkor olyan 8 éves forma lehetett,és hát hogy teljen az idő,kedves gyerekdalokkal szórakoztatta.A legütősebbre természetesen az alábbi dalocska sikeredett:
"Az én apám rendőr,utca sarkon áll,ha meglát egy bolhát rögtön bekakál"...lásuk be,egy 8 éves gyerek fantáziáját eme népi rigmusok fogják meg a legjobban.

Dávidka tanító nénije is enervált tavaszi fáradságban szenvedhetett,mert az utolsó (jelesül) rajzórán úgy döntött,minden gyerek azt rajzol amit akar.Nem kell hozzá nagy képzelő erő,hogy kitaláljuk Dávid egy rendőrt rajzolt,szigorúan bajszosat az utca sarkán állva,és mellette egy nagy rakás szar...a dolog pikantériája,hogy nagynéném,Dávid anyukája ugyanabban az iskolában tanított,ahová az unokaöcsém járt,és az óra utáni szünetben a kissé megilletődött kolléganője az orra alá nyomta a rajzot,ezzel a kérdéssel megtoldva:Meg tudnád-e nekem mondani,hogy mit ábrázol a rajz?:)

Természetszerűleg este volt egy kis beszélgetés Dávid után a nagymamával is abban a vonatkozásban,hogy ezután milyen témakörben lehet dalokat dudorászni iskolába menet:)

Szóval túléltem a pesszimista hónapom,és azon gondolkoztam,hogy vajon ezek a dolgok mindenképpen megtörténte-e volna velem,vagy csupán magamnak köszönhetem?
Hitem szerint az emberrel nem történhetnek mindig jó dolgok az életében.De talán,ki tudjuk a nehézségeinket váltani,ha bevállalunk helyette másokat,amikor annak itt van az ideje...persze lehet,hogy tévedek.

De egy dolog biztos:Van egy dal,amit én is meg fogok tanítani a lányomnak,ügyelve arra,hogy minél hamarabb egy rajzóra közeli időpontban hallja először,és ha kell többször is elénekelem neki,hogy rögzüljön:Az én apám rendőr,utcasarkon áll,ha meglát egy bolhát,rögtön bekakál...:)

Hozzászólások



Nagyon mókás a történeted :)

Nagyon mókás a történeted :) Megmosolyogtam.

Válaszolok a saját nézőpontom szerint a kérdésedre, miszerint:
" ...vajon ezek a dolgok mindenképpen megtörténte-e volna velem,vagy csupán magamnak köszönhetem?"

Válasz:
Mindent magad hozol létre. Minden eseményt és történést.

Az pedig, hogy hited szerint nem történhetnek mindig jó dolgok az életben hűen tükrözi és meg is magyarázza az eseménysorozataidat. Ám ez csak hit. És alakítható. Formálható.
És ami még eszembe jutott, hogy valami jó e vagy rossz, azt is csak az értékítéletünk miatt hozzuk. Azaz, amit hiszünk az adott eseményről. De ugyan annyi energia egy eseményt jónak megcímkézni, mint rossznak. Itt a dolog az esemény értékelésén múlik, amit te teszel. Ahogyan ítéled a dolgokat, úgy alakulnak azzá.

Erre mondja a mondás: Minden rosszban van valami jó.