Feltétel nélküli gyűlölet

A feltétel nélküli gyűlölet. Na? Erre mit lépünk? :)

Nem állítom, hogy mindig, de sokszor előfordult az életemben, ha nem találtam meg a választ a kérdésemre, akkor egyszerűen megfordítottam a kérdést, és máris közelebb jutottam a megoldáshoz.

Létezik-e feltétel nélküli gyűlölet? Lehet-e bármit, vagy bárkit ok nélkül gyűlölni? Gyűlölöm, mert van:) ...nem tűnik ez kicsit elmeháborodottságnak? :)

A feltétel nélküli szeretet, mért olyan csábító akkor, és mért tűnik mégis megvalósíthatatlannak? Mert ahogy én látom, nem normális állapot :) De attól az még nem gond. Szoktuk mondani kicsit cinikusan, manapság az a normális, aki nem normális. Hát, épp akkor a feltétel nélküli szeretet is belefér.

De azért ez a feltételnélküliség mégiscsak szöget ütött a fejemben. Képes vagyok a titokhoz kapcsolni. Ezt is. :) Abban az értelemben mindenképp, hogy a vágyaink megvalósulását ne akarjuk korlátozni, ne akarjuk pontosan tudni, hogyan hozza meg az élet a megoldást. A túltervezett vágyak épp úgy megvalósíthatatlanok, mint azok, amik csak úgy vagyogatnak bennünk. Vagyis ne akarjuk feltételekhez kötni a vágyak megvalósulását. Ez azért nem mindig könnyű. Elszakadni a realitásoktól. Óhatatlanul is képes vagyok belevinni a hogyan-t. Mennyire vagyok képes elengedni a realitásérzékemet ilyen helyzetekben? Mennyire vagyok képes felfogni, hogy csak egy lehetséges valóságban élek, amit formálhatok?

Na jó eltűntem kicsit, nem sajátítom ki az oldalt. :)

Érezzétek jól magatokat! :)

Hozzászólások



Éppen kérdezni akartam, hogy

Éppen kérdezni akartam, hogy mire alapozod, mert a választ nagyon egyszerűen letudtad, de leírtad a választ. Akkor rendben is vagyunk.

:)



így,ahogy írtam

így,ahogy írtam Micimackó:)

Rájöttem egy blogba írom a többi blogomat is:)

Szia kicsim,csini vagy,jól áll a tükörből készült mobilos fotód,és híven tükrözi az egyéniségedet:)
Na jó nem bántok senkit,amúgy is ezen a ponton szoktam elmesélni,hogy András haverommal alapból utáljuk a pláza cicákat,mert kurva jól néznek ki,viszont velünk nem dugnak:)
Tessék már megérteni,hogy csak egy kis őszinteségre vágyom!Na megadom magamnak a lehetőséget:)
Tudjátok azért nem szeretünk titeket pláza cicákat,mert nem szeretünk azokkal a gondolatokkal,és érzésekkel szembesülni,amik akkor törnek elő belőlünk,amikor rátok nézünk.Persze kinek mi?Irigység,megvetés,kisebbrendűségi érzés,szánalom.Csupa negatív érzés.Ezért nem szeretünk titeket.Nem azért,mert olyanok vagytok amilyenek.
Ezért utálom a híradót is,mert érzem,tudom,hogy végighazudják az egészet.
A világban van minimum 80,de az is lehet,hogy 30:) olyan dolog amit nem szeretek.Bár sosem számoltam össze.Mint amikor azt mondta az egyik csillogószemű első osztályos gyerek a Luca napi vásáron:20-ért akarták adni,de lealkudtam 100-ra:)

Minden ami körül vesz bennünket,kivált érzéseket belőlünk.Ez alapján ítélkezünk,és csupán gyártjuk hozzá az ideológiákat.
Amikor elfordítom a fejem a világnak attól a részétől,ami bennem rossz érzéseket kelt,annyit tettem,hogy átraktam ezeket a dolgokat a tudatalattimba.De attól ezek a gondolatok,érzések még bennem vannak.

Megint csak azt tudom mondani,a bűn gondolati szinten rombol.De megint nem erkölcsről beszélek.Magamról beszélek.A saját érzéseimről,és gondolataimról,a saját bűntudatomról.Irigykedem,és mivel nem tudom megszerezni azt amire vágyom,hát hátba vágom kicsit.Bántom,megszólom,legszívesebben írmagját is eltörölném.Pedig meg is érthetném.



Hogy érted azt, hogy

Hogy érted azt, hogy erőlködöm?



és kész:):):) -

és kész:):):) - Lolliponak:)

Drága Bűnfaló:)
Nagyon jókat írsz,és nekem javamra válik.De a bőrömből akkor sem tudok kibújni,és csak oda kell szurkálnom,hogy egy kicsit te is erőlködsz még.Pici türelem:)Nekem 40 évig tartott mire leestek a dolgok,vagy mire észrevettem,hogy mindig is ott voltak körülöttem,csak nem láttam a fától az erdőt.Érzem én,hogy jót akarsz,ha rosszat akarnál,akkor sem haragudnék rád.Nem kell "szajkózni".A legszebb példa,a leghatásosabb tanítás,az ahogyan élünk.Amikor észreveszik mások,hogy nézz oda komám,vagy komámasszony,hogy ez a csaj milyen jól él,vagy hogy mennyire jó a társaságában lenni,úgy feltölt,vagy épp megnyugtat a puszta lényével.Érted?:)



És még egy fontos, amit

És még egy fontos, amit lényeges megérteni.

Hangzik sokszor, hogy engedd el, engedd meg, éld át bátran, hagy hogy legyen, fogadd el.

Ezek mind ugyan arra utalnak. Az emberek félreértik és ezért félnek ezeket megtenni. Azt hiszik, hogy ha megengedem, elfogadom, hagyom megtörténni, akkor az meg is fog, hogy éppen ezzel meg is éli.

ÓRIÁSI FÉLREÉRTÉS!!!!
Mivel a gondolatok okozzák a félelmet, így ezek nagy része meg sem történik.
Ám az egész csak arra mutat, hogy ha engeded szívből, bátran megtörténni a dolgokat, akkor oly mértékig lazává és nyugodttá válsz, hogy szó szerint átengeded ezeket magadon. Vagy gondolatban, vagy fizikailag ott lesz a tapasztalat, de nem fogsz vele AZONOSULNI, mert tudod ez csak tapasztalat és nem leszel feszült.
Tehát ha szívből megengedsz bármit, akkor NEM FOG BEKÖVETKEZNI AZ AMIT ELŐZŐLEG FÉLTÉL HAGYNI.

A félelem azonosulás az adott pillanattal, gondolattal, odafigyelés, amivel erőt adsz neki a növekedéshez.
A lazaság, a megengedés pedig a figyelem levételét, az erő megvonását jelenti. Aminek az eredménye, hogy az fog létrejönni, amit szeretnél.

EZ A NAGY FÉLREÉRTÉS. Ezért keresünk minduntalan megoldásokat, ezért akarunk mindig kijavítani, ezért nem tudunk lazán és erőfeszítések nélkül élni, mert tévhitben élünk. Ha meg akarsz valamit oldani, és ezzel akarod elkerülni, akkor csak erővel töltöd és létrejön az amitől félsz és esetleg a megoldás is. ÉS persze megoldottad, de mindvégig stresszes és nyugtalan voltál. Nem volt benne semmi élvezet. Semmi békés és szeretni való.

Ezért szajkózom, hogy csak lazán erőfeszítések nélkül engedd meg hogy megtörténhessen, ha akar.

Egy történet részlete, mert nem akarom a teljeset betenni, mert akkor kapok tőletek, hogy azt ígértem egyszerű lesz és közben meg fosom a szót:

Brandon Bays Jelenlét,

- Mester, miért nem jött utánam rohanva a boltos ugyan- úgy, mint utánad?
A mester, aki nem szeretett feleslegesen beszélni, csendben maradt.
- De mégis, miért nem jött utánunk? - kérdezte újra a tanítvány.
Végül a mester válaszolt:
- Még mindig nagyon vágysz arra a kardra?
- Hát igen, mester - felelte a tanítvány. - Persze, hogy vágyom rá.
- A boltos már messziről megszimatolja, hogy vágysz rá. Pontosan tudja, mennyire kívánod azt a szablyát, sőt, azt is tudja, hogy ha holnap reggel kinyitja az üzletét, te leszel az első vevő, és annyiért veszed meg, amennyit ő mond.
A tanítvány hallgatott egy ideig, hagyta, hogy a szavak le-ülepedjenek, majd sértetten kérdezte:
- De mester, te nem vágyakoztál a teáscsésze után? Hiszen több, mint harminc éven át kerested. Nem vágytál rá, hogy végre teljes legyen a készleted?
A mester hallgatott, és a csendben a tanítvány megértette, hogy a mester természetesen nem vágyakozott szenvedélyesen egy egyszerű csésze után. Elszégyellte magát, hogy pimasz módon azt feltételezte, hogy egy mester bármi után vágyakozna. Alázatosan kérdezte:
- De hát mi a titkod, mester?
Mire a mester csendesen így felelt:
- A boltos azért jött utánam, mert tudta, hogy komolyan gondoltam, hogy megveszem a csészét az általam ajánlott méltó áron, de azt is tudta, hogy nem kötődöm hozzá. A te esetedben viszont kiszagolta a vágyat, és pontosan tudja, hogy vissza fogsz menni.
- De hát hogyan lehetséges, hogy te nem vágyakozol a csésze után, ami végre teljessé tenné ritkaságszámba menő gyűjteményedet?
- Elmondom a titkot - felelte a mester. - Minden este, mielőtt lefekszem, letérdelek, és teljes szívemből megköszönöm Istennek mindazt a sok áldást, amelyben aznap része¬sített. Aztán egész lényemből fakadóan felajánlom neki mindazt, ami számomra kedves. Felajánlom neki a gyáraimat, az ásramomat, az otthonomat. Felajánlom a tanítványaimat, a barátaimat, sőt, még imádott feleségemet és drága gyermekeimet is - és lelki szemeim előtt látom, ahogy a gyárak és az ásram leégnek, látom, ahogy a családomat, a szeretteimet elszakítják tőlem, és csak Isten karjaiban pihennek meg. Amikor befejezem az imát, szegény emberként térek nyugovóra. Aztán amikor reggel felkelek, körülnézek, és boldogan köszöntöm a friss, új napot. Látom, hogy Isten kegyelme még mindig velem van. Elborít a hála, ismét letér-delek, és teljes szívemből megköszönöm Istennek, hogy még egy napra megáldott engem ezekkel a felbecsülhetetlen ajándékokkal. És tudom, hogy én csak az Ő gondnoka vagyok. Az ajándékok soha nem voltak az enyémek, mindent csak kölcsönkaptam. Mindig mindent csak kölcsönbe kapunk.



Ugyanaz!Rettentően értelek.

Ugyanaz!

Rettentően értelek. Komolyan. És fantasztikus kérdéseid vannak. Inspirálók
Ám én eljutottam oda, hogy igazából már nem nagyon kérdezek. Talán mert úgy érzem, megértettem az alapokat. Ha még nem is élem teljesen, de értem.

Nagyon egyszerű leszek. És szerintem minden erről szól:

Iszonyúan túlbonyolítunk mindent. Olyan mértékig, hogy ha az ember rájönne az egyszerűségre, egy évig mást sem tenne, csak röhögne magán, hogy mekkora birka, hogy ilyen bonyolult szövevényes dolgokat talált ki az életben.
Olyan egyszerű, mint az ágyba szarás. Komolyan.
Azt választhatsz, amit csak akarsz. Minden lehetőség adott. Itt van azonnal. Amihez csak alkotó inspirációt érzel, megteheted, létrehozhatod. Tény, hogy rengeteg a felesleges dolog és ezekért küzdenek akár egy életen át, erről szólnak leginkább a keleti vallások. Ám nekik nem nehéz egyszerűséget tanítani, hiszen abban élnek. És ők oda születtek, szándékosan. Mi nyugatiak, hozzájuk képest pedig egy olyan világba születtünk, mondom nem véletlenül, ami telis-teli mindenféle földi jóval. Ez nem bűn, ez nem erkölcstelen, nem visz a pokolba nem távolít el istentől. De nem ám! Nem véletlen, hogy ezt az életformát választottad. Ide akartál jönni, mégpedig okkal. Azzal az egyszerű okkal, hogy ezt akarod megélni, megtapasztalni. Nincs ebben semmi rossz. Szuper dolog. Aztán természetesen a felnövésünk alatt, átesünk egy bazi nagy agymosáson, ami társadalmilag, a túlbonyolítás miatt, téves elképzelések. Tévesek és ennyi. Ezek miatt a téves hitrendszerek miatt nem látjuk a fáktól az erdőt. Benne élünk és nem vesszük észre. Nem vesszük észre, hogy csak ki kell sétálni az erdőből. De ezt nem tudjuk, mert senki nem tanította. Vagyis a misztikusok igen, de az meg olyan nyelven és az is túlmisztifikálva, ami erre a jelenlegi alapra már semmilyen hatással nincs. Nem értik meg az emberek. A keleti emberek azért értik ezt meg ilyen jól, mert valóban egyszerűen élnek, és nem estek át ekkora téves eligazításokon, mint mi nyugatiak. Ezért van ott több olyan ember, aki érti és tudja élni. Ők ezt akarják mutatni nekünk.

Szóval, hogy tényleg maradjak az egyszerűségnél, egyetlen egy a lényeg és ezt kell megérteni. Semmi mást nem kell tudni, csak azt, hogy minden erőfeszítések nélkül jöhet létre. Semmiért nem kell küzdeni. A küzdés ideáját mi emberek hoztuk létre, mert nem értettük azt, hogy simán csak egyszerűen és lazán kell élni. Mindenféle akarás és görcsölés nélkül. Az akarás a hiány miatt keletkezik. A hiányérzet pedig egy belső alap indítékból, mégpedig abból, hogy állandóan azért küzdünk, hogy szeressenek, hogy elfogadjanak, hogy figyeljenek rénk, hogy kontroll alatt tarthassuk a dolgokat és hogy biztonságban lehessünk. Ezekre nincs szükség akkor, ha lazán és erőfeszítések nélkül élsz.
Nem élünk bűnös, erkölcstelen életet. Egyszerűen ezt választottuk a minden lehetségesség teréből, hogy itt és most ezeket tapasztaljuk. Nincs rá más magyarázatom. Persze lehet bonyolítani, átalakítani, de a végeredmény ugyan az marad: TAPASZTALÁS.

Gazdag akarsz lenni? Fényűző életet élni, egyszerűbben, vándorolni szeretnél? Gyereket? Sok nőt? Rabló szeretnél lenni? bandita? Bármit választhatsz. De csak lazán, erőfeszítések nélkül. Egyik sem távolít el Istentől, a valódiságodtól. Lehet talán egyeseknek ez furán hangzik, de például Hitler is ott van istenben. Nincs pokol meg ilyenek. Az emberi felfogás szerint, amit tanítanak. De ebbe nem mélyedek bele.

A kivagyok én kérdés is éppen ezekre utal, hogy ha felfedezed, hogy az, amit jelenleg gondolsz magadról, hogy munkás, laci, peti, szőke, Dr. ügyvéd, pilóta, versenyző nem a valódiságod, akkor megértésre találsz. Megértheted, hogy sokkal több vagy ennél. Arra nem fogsz soha itt rájönni teljesen, pontosabban nem fogod megélni, hogy ki is vagy valójában, mert ez nem véges. A végtelenben pedig akármi lehetsz. Vannak akik átéltek már mélyebb összefüggéseket, és azt mondták, hogy ők voltak minden. Igaz, mert van ilyen. De ott is csak egy mély megértésre jutott, amivel rájött, hogy minden vagy és minden lehetsz. Akármi, mert az csak egy tapasztalat.

És akkor jöjjön a leglényegesebb: A jelenlegi identitásodat kell úgy kezelni, hogy ez vagy, de ez nem az Önvalód. Ebben a pillanatban ez vagy, és talán még a következőben is. Szegény, gazdag, beteg, egészséges, stb, de ha érted azt, hogy ezek csak elképzelések és nem RAGASZKODSZ hozzá, akkor simán elmegy magától. Nem elengedni kell. Az elengedést is csak azért mondjuk, mert tudjuk, mi a ragaszkodás.
A laza, erőfeszítésektől mentes életben ,mindezeket nem kell megtenni. NEM KELL VALAMI ELÉRÉSÉHEZ SEMMIT MAGUNKRA ERŐLTETNI!!!! Ez a lényeg. Semmit nem kell tenni azért, hogy elérj valamit. Ha ezt veszed észre, akkor az egy belső indíttatás, a fentebb említettek egyike.

Oldalakat tudnék írni és nem akartam túl hosszú lenni így befejezem.

Bárkit érdekel konkrétan és szeretne változtatni az életén akkor keressen meg és személyre szabottan tudok mutatni irányokat. Nem túlzás azt mondanom, hogy ha megérti valaki, az élete többé nem lesz szenvedés. Így élek, ezt tapasztalom. Bármilyen körülményekben is legyen valaki, aki megérti hogy csak lazán, nem lesz rá hatással semmi. Higgadt békés és végtelen nyugalommal fog tudni teremteni. A végeredménytől függetlenül, mert azt fogja mondani, hogy így is jó, meg úgy is jó.

Bocs hogy kicsit hosszúra nyúlt. Tényleg szerettem volna egyszerűen, de a mondanivalóm szerintem egyszerű.
Minden ez irányú kritika, egyet nemértés, csak ellenállás, semmi több. És egyetértésre sincs szükségem ahhoz, hogy tudjam miről beszélek.

Keressen meg bárki, aki szeretne végre ÉLNI! Szenvedések nélkül, csakis lazán és játékosan, mert tudom, hogy erre bárki képes. Ez nem igényel semmilyen tehetséget.
Az élet nem komoly, hanem egy vicc. Csakis vicc és parádé. Bármi is legyen körülötted.



Ez kész! :D

............



..és még egy rövid

..és még egy rövid gondolat:
Ha el tudjuk azt képzelni,hogy a szabadságból át tudtunk jönni a korlátok közé,mért tartjuk valószerűtlennek azt,hogy vissza is tudunk oda térni..illetve,mért szabjunk ehhez feltételeket,mint pl. a halált.Vagy ha ehhez a halálra van szükség,mért kéne ennek feltétlenül fizikai szintem is megvalósulnia?Talán mert épp a születés a mostani világunkba való bejutás kulcsa?..és abba a világba ahová vágyunk,abba is be kell születni?Meghalni,és feltámadni?Vagy az a két világ egy és ugyanaz?Mert itt van mind a kettő ugyanazon a helyen,csak most a tudatunkkal a korlátolt világot teremtjük meg nap mint nap?Mi van akkor,ha csak egy egyszerű döntést kell meghoznunk?



Nem mondasz hülyeséget:)az

Nem mondasz hülyeséget:)az jutott eszembe arról amit írtál,hogy:
Én is úgy látom, jó néhány (valójában értelmezhetetlen) fogalmat alkotunk meg az életünkben,amik csak arra szolgálnak,hogy magyarázatot adjunk saját tehetetlenségünkre.Mindnyájan úgy születünk erre a világra,hogy szeretnénk,ha az történne amit mi akarunk.Nevezhetjük ezt gyermeki egocentrizmusnak épp úgy,mint gyermeki ártatlanságnak.Aztán idővel azzal szembesülünk,hogy amit szeretnénk,azt nem mindig tudjuk megvalósítani,elérni,vagy nem mindig úgy,ahogy azt szeretnénk.Keressük a magyarázatát annak,hogy miért van ez?És ilyenkor találunk ki olyasmit,mint pl. a sors.Hozzáteszem,hogy még mindig numerolóigával foglalkozom:)

Tehát valójában a szabad akaratunk korlátait tapasztaljuk meg.Mit tehetünk ebben a helyzetben?
Vagy beletörődünk abba,hogy nem mindig alakulnak a dolgok az életünkben az elképzeléseinknek megfelelően,vagy nem adjuk fel,és keressük a megoldást.Erről már Shakespeare is írt:

"Lenni vagy nem lenni: az itt a kérdés.
Akkor nemesb-e a lélek, ha tűri
Balsorsa minden nyűgét s nyilait;
Vagy ha kiszáll tenger fájdalma ellen,
S fegyvert ragadva véget vet neki?"

De ebből az idézetből is kitűnik,hogy ezt harcként éljük meg az életünkben.Le kell győzni a sorsot,az akadályokat.Miközben (és megint itt jön be a képbe a titok,vagy épp az újszövetség) lehet,hogy ennyire egyszerű a megoldás,nem küzdeni kell ellene,csupán elfogadni,hogy ez van,és szelíden lebontani a korlátainkat,aminek a végén a fizikai korlátok is eltűnnek az életünkből.Nem mondom,hogy így van,de valószerűnek tartom.

Erről a buddhizmus is ír,visszavágyunk oda,ahonnan jöttünk.Mondjuk a szabadságba,a korlátok nélküli létezésbe.Onnan ide,innen oda...körforgás szerűen,végtelenül.

Tehát végső soron, átgondolva amit írtál úgy látom,hogy nagyon sok időt képesek vagyunk eltölteni azzal,hogy a korlátaink okára magyarázatot találjunk.Úgy érezzük,gondoljuk,hogy ha megvan a korlátok oka,akkor megvan a megoldás is.Miközben nem a korlátaink okát kéne kutatnunk,hanem a szabadság felé vezető megoldást keresni.
Erről is szól a titok,és ezért érzem még mindig úgy,hogy érdemes vele foglalkozni.



Depak Chopra: Az élet hét

Depak Chopra: Az élet hét törvénye.

Akárhányadik törvénye így hangzik: A minden lehetségesség törvénye. Mert hogy, a minden lehetségesség terében tartózkodunk.

Milyen jó meglátás, én is ezt alkalmazom. megfordítani mindent és máris megértesz.

Szeretetről nem tudsz beszélni, mert nem tudod mi az. Senki nem tudja.
De a gyűlöletről igen. Mivel ezt tudod, hogy nem a szeretet.

Csak arról tudunk beszélni, hogy mi nem a szeretet. Mivel szeretet vagy.
A buborék a tengerben azt mondja, én vagyok a buborék. Nézzétek mily csodás vagyok! Nézzétek mily hatalmas. De hol a tenger? Mi a tenger? Megtudja, mikor kipukkant :)