Az isten szaporítson meg téged

"A kételyek nélküli hit, fanatizmus" - Popper Péter.

Nagyjából így zajlott egy beszélgetés úgy 5 éves koromban apámmal a villamoson:

- Apu, mért van reggel és este?
- Mert a Föld forog kisfiam.
- És mért forog a föld?
- Mert belül kering a láva.
- És az mért van?
- Mert az forró.
- Mért forró?
- Mert ott nagyon meleg van.
- Mért van meleg?
- Na nézelődjél ki az ablakon kisfiam... :)

Amit nem tudunk, vagy már se időnk, se energiánk foglalkozni vele, azt az ablakon kinézéssel lehet megoldani. Ezt tanultam meg nagyon leegyszerűsítve. Isten és az ablakon kinézelődés nálam egy és ugyanaz.:) Mert ahol valaha megállt a tudomány, bejött a képbe isten. Amit az ember nem tud, azt tudja valaki más, csak ő nem árulja el.

De vajon tudatlanságunk szimbóluma lenne isten, vagy csak azzá vált az idők során? Erről írom le a saját véleményemet továbbra is nyersen és őszintén.

Írtam már, 32 éves koromban engedtem be a spiritualitást az életembe, aminek azonban semmi köze nem volt akkor vallásokhoz, legalább is a szónak abban az értelmében semmiképpen, hogy megtértem volna az úrban. Római katolikuskánt lettem csecsemő koromban megkeresztelve, így megszabadítva az eredendő bűntől, és csak drukkolni tudok, hogy az engem keresztelő katolikus pap, azóta nem lett pedofil:)
A spiritualitás számomra egyenlő a nem látható világgal. Tény, hogy minden vallás ugyanezt a világot veszi alapul, vagyis az 5 érzékszervünkkel felfoghatatlan világot, de az nem azt jelenti, hogy bármely vallás pontosan képes lenne leírni ezt a világot.

Szépen bontogatom 32 éves korom óta a korlátaimat, és úgy vélem ezzel nem vagyok egyedül, főleg nem mostanában. Amit az emberek többsége képes elfogadni az olyasmi, mint megszabadulni a neveltetésből adódó helytelen szokásoktól, életszemlélettől, aztán a társadalmi elvárásokat is nyugodtan ledobálhatom magamról, de van egy pont, ami még mindig sokaknak tabu téma, ez pedig isten. Mert vele már nem lehet szembeszállni. Miközben isten az én felfogásomban, legalább is az az istenkép, ami kialakult a világban, csak és kizárólag arra jó, hogy szépen megszabaduljak tőle. Úgy vágtam ki a kukába, mint annak a rendje. Sőt, én vagyok az az ember, aki most azt mondja, istennel is szembe mertem szállni, mi több meglóbálom az isten előtt a mutatóujjamat, és azt mondom neki: Ha szerinted ez normális, akkor jó lenne észhez térni kisangyalom!:)

Valami jó ideje nem stimmel a világban, és persze nagyon egyszerű lenne azt mondani, hogy mindez azért van, mert az ember eltávolodott istentől. Én viszont azt mondom, ha van gond a világban, az azért van, mert mindent rá lehet kenni valakire, akit istennek neveztünk el, ahelyett, hogy magunkba néznénk. Saját motivációim fontosabbak, szembenézni magammal őszintén nehezebb, mint megrántani a vállamat, és azt mondani, hát isten tudja. Nem, ne isten tudja, én tudjam, hogy ki is vagyok valójában, mire vagyok képes, és mit miért teszek, és mivé válhatok, és innentől kezdve a felelősség is az enyém, és nem istené. Kurva jó ugyanis, hogy van isten, mert majd ő intézkedik mindenben, és leveszi a felelősséget a vállamról. Na ennek lett vége nálam.Megszabadulni istentől számomra felelősségvállalást jelentett ebben a pillanatban.

Tudok-e mindent? Igen. Tudatában vagyok-e mindennek? Nem. Sajnos istenben hinni idővel egyet jelentett a tudatlansággal, és nem a tudatlanság beismerésével. Mért félsz attól, hogy beismerd valamiről azt, hogy nem tudod? Mint annak idején apám. Nem azt mondta nem tudom, hanem azt, hogy nézelődjek kifelé az ablakon. Amikor félretettem istent, eljutottam arra a pontra is, hogy már képes voltam kimondani azt az egyszerű mondatot, hogy fogalmam sincs dolgokról. Mások sem tudnak egy csomó mindent, de megnyugtató azt mondani, isten tudja. Mond ki nyugodtan, nem tudom. Nem kell ettől félni. De amit nem tudok, az kezd belülről backurálni, hogy tudjam végre. A nem tudás nagy motiváció tud lenni a tudás irányába.

Van akinek az űr a végső határ, van akinek isten. Minden ami felfoghatatlan, számomra még érthetetlen, megmagyarázhatatlan, az sokaknak isten. Isten valójában a nem tudom szimbólumává vált.

Isten teremtette az embert, vagy ember teremtette az istent? Ezt a kérdést mindenki válaszolja meg magának.

Jézus....ő az, akivel tudok azonosulni, mi több meggyőződésem, hogy több ezer testben reinkarnálódott a földre, és él köztünk, lehet te vagy az egyik. Ő az egységről beszél. Mi köszön vissza ebből a bibliában? Hát nem sok. A bibliát háromezerszer írták át. De mért? A kérdés költői, mert szanaszét van hazudva az egész.

Jézus is istenről beszél, akkor most hogy van ez? Úgy, hogy az ő értelmezésében isten a tudást jelképezi. Azt a tudást, ami mindenkben ott van. Csak ő volt az többek között, aki vette a fáradságot és végiggondolta a dolgait. Isten egy szimbólum, egy szó..de mit takar? A bosszúállás istene. Hát van ilyen is. Aztán meg isten mindenkit szeret. Most akkor melyik? Isten kurva nagy skizofrén a biblia szerint. Az ószövetségben szopat, az újszövetségben meg mindenkit feltétel nélkül szeret. Döntsük már el.

Az ószövetség egy zsidó vallás, amit Jézus is ismert, mint lehetséges felfogást tiszteletben is tartott, de nem tudott azonosulni vele. Mért került akkor Jézus, és isten szent nevében a bibliába?

A zsidók a bosszúállás istenében hittek, biztos vannak, akik ma is hisznek. Ez egy lehetséges életszemlélet, felfogás, amit én sem zárok ki. De én sem tudok vele azonosulni.

Isten számomra a teremtő erő, és a mindent tudás,és a feltétel nélküli szeretet.. Isten mindenhol jelen van. Én ebben nem csak hiszek, hanem tudom is. A hit és a tudás ugyanis különvált valamikor, de nem Jézusnál, nála ugyanis egy volt a kettő. És ahogy most látom megint kezd a kettő eggyé válni. Végre :) Azt hiszem amit tudok,és azt tudom, amit hiszek. A tudás, a gondolatok megfoghatatlanok, vagyis az is a spiritualitás témakörébe tartoznak. A tudás is spiritualitás, a tudomány is. Üldözték is rendesen a katolikusok.

Minden, amivel nem mertem szembenézni, szembeszállni csak arra volt jó, hogy tudatlanságban éljek. Ha isten jó, és szeret, és feltétel nélkül szeret, akkor szeret olyannak amilyen vagyok. Elvitatkozhatom vele, elküldhetem a jó annyába, akkor is szeret. De tudod én is így vagyok azokkal akiket szeretek, megtehetik, hogy kritizálnak, mert tudom, jó szándékkal teszik. Van aki számára kritizálni istent szörnyű bűn. Nálam meg nincs bűn, eltöröltem...mindenki bűnét. Ezért 2000 éve "megfeszítettek" volna. Most is lenne rá igény :) A bűn egy baromság. Ahogy a bűntudat is. És mindenki egy kisfasz, aki bűntudatot akar teremteni a másikban. És tudod mért mondom ezt? Mert aki ezt teszi, az egy erőszakszervezet. Ahelyett, hogy azt mondaná, az emberek jók, bennük van a mindenttudás, bennük van a szeretet, vagyis pozitívan tudnának gondolkozni, inkább bacogatják a másikat. Bűnös vagy! Aki meg ezt mondja, az korlátolt. De inkább azt mondom, hogy a bűntudat leple alatt azt akarja, hogy úgy éljek, és úgy gondolkozzak, ahogy ő. Vagyis manipulálni akar. Majd ő megmondja nekem, mit szabad, és mit nem, mondjuk isten szent nevében. Mennyire látja jobban ő isten szándékait mint én? És akkor átmegy pondróba és azt mondja: Nem én látom, hanem a bibliában olvastam. Ja.....akkor így van. Mért nem mondod ki a nyilvánvaló tényt, hogy éljek úgy ahogy te akarod? Mert azért fel kéne vállalnod a felelősséget. Azt meg vannak akik nem szeretik. Gyávák, és egy könyvvel takaróznak. Na ez a világ múlt el bennem, és így is marad.

Elmondom, amit erről a világról gondolok. Tudom szar ügy, hogy nincs már lehetőség arra, hogy ezért megégessenek. De ez van, fogadd el. Mit hoz a jövő? Azt én pontosan nem tudom, csupán az alapelveket látom. Vagy játsszuk a bárgyút, azt az embert, aki nem vállalja fel a felelősséget a döntéseiért, vagyis saját magát nem vállalja fel, hiszünk a bosszúállás istenében, vagy belódulunk a jézusi úton, amiről egyébként nem csak ő beszélt. Ott meg egység van, tudás, és szeretet, és önmagunk, a vágyaink megismerése,felvállalása, és szeretete. Így emelkedünk fel, emeljük fel egymást... majd a végső felismerés az, hogy AZ ÉLET SZÉP! :)

Címkék:

Hozzászólások



szerintem ez az írás inkább

szerintem ez az írás inkább az életet dicsőíti, minthogy "lesújtana" (én azért inkább j-vel írom) bármit. felelősség vállalásra buzdít, és ez jó. szükség van rá



Lehet meglocsolom. :)

Lehet meglocsolom. :)



Saját magam,és a magamba

Saját magam,és a magamba vetett hitem....:)



Nem tudom, mi irathatta veled

Nem tudom, mi irathatta veled ezt a bibliát és Istent lesúlytó véleményt.
Szerintem nincs csodálatosabb, komplexebb, ugyanakkor felemelő a "világias" gondolkozástól elemelő olvasmány.
És ugyanezt mondom én a Bhagavad-Gítára, a Srimad Bhagavatamra, a Gíta Govindara.....
Ha ezekben nem tudsz lubickolni, elúszni, hát akkor miben. Ha ezek nem tágítják a horizontodat, akkor mi?

Feltörte a seggedet a szex?
Kis babapopsi.
Hogy rágjam meg!

:)))



Nekem elég, ha érzem. Nem

Nekem elég, ha érzem.
Nem mindig hantázok. :)
Csak ha van rá mód és tehetség.



Hiszem,ha látom Életem:)

Hiszem,ha látom Életem:)



Drága Ugyanaz!

Azt teszem. :)

Vigyor ezerrel. :DDD



Drága Krisztíne! Tedd amitől

Drága Krisztíne!
Tedd amitől jól érzed magad:)Ölellek:)



:)

Tudnék veled vitatkozni.

Kezdem azzal, hogy neked szex-hegyek, nekem munka-hegyek. :D
Igazság ez?

Lényeg, hogy itt is süt a nap. :)))

Legyen szép napod! és nekem is :)