Szitakötő

A szita ciklus 4. részeként, azt írom le, hogyan zajlik, zajlott bennem a változás, amin úgy tűnik egyre többen keresztül megyünk, és ami az én meglátásomban nem véletlen.
Az első, ami történt velem, hogy elkezdtem nagyon rosszul érezni magam. Rosszul éreztem magam a világban, és a saját bőrömben is. Ez volt a motiváció. Tehát a kezdeti rossz érzések jelentőségét bár nem értékelném túl, de nem is becsülném le. Ezek a rossz érzések késztettek arra, hogy gondolkozóba essem, és ezzel egy időben keresni kezdjem a megoldásokat.

A megoldások keresésese jellemzően már nem a látható világban történt, hanem a spiritualitás különböző területein. Ez kiteljesítette a világot. Túllépve a materializmuson, egy teljesebb világképp alakult ki bennem. Valójában azonban nem túl léptem az anyagi világon, hanem kiegészítettem ezt a szemléletet a spiritualitással, így egy kerek egész világ részévé váltam. Ezzel párhuzamosan felismertem, hogy a világban, a tudásomban, a hitrendszeremben komoly változások zajlanak. Ezt úgy éltem meg, hogy felismertem hazugságok tömkelege épült be a szemléletembe, és a rajtam kívül lévő világba. Felismertem, hogy a világ, engem is beleértetve duális, két pólusú. Vagyis ellentétek alkotják, mozgatják.

Innen a következő felismerés az egység. Hogy valójában minden egy energia, csupán más más rezgésszintem, vagy mondjuk úgy, hogy minden és mindenki más formában ugyan, de ugyanannak az energiának a különböző megnyilvánulása. De mi még az egység, és mi köze a dualitáshoz?

Az egység lényege, hogy minden én vagyok. Talán úgy tudod elképzelni, hogy egy fényes energiafolyam vagyok. Ebben nincs más, csak én, és ezt magadra is értelmezheted. Ez egy békés, harmonikus állapot. De ebben nincs történés. S mivel nem történik semmi, felmerül bennem a kérdés, van-e értelme a létezésemnek. Miről szól az életem? Ráadásul egy igen magányos állapot. Egyáltalán vagyok-e valami, illetve valaki. Tehát saját identitásommal küzdök. Ki vagyok, mi értelme a létezésemnek, és magányos vagyok. Ezt érzem, gondolom tehát az egyik oldalon: csak én vagyok, lételemem a nyugalom és saját magam szeretete, és a béke, a másik felem társra vágyik, történésekre, és lehetőségre a létezés különféle megéléseire... Hogy ezt feloldjam megteremtek egy olyan világot, amiben van mozgás, és ahol több formában is létezhetek, ez a dualitás. A dualitást az egységben rejlő ellentmondások hozzák létre.

Ez a világ amit látsz a mozgás, az egység a nyugalom. A mozgás világa a dualitás. Ellentétes tulajdonságok ellentétes érdekek alkotják, mind a természet, mind az ember szintjén. Ha a dualitás világában is mindenki és minden ugyanazt tenné, ugyanarra vágyna, ugyanúgy működne nem különbözne az egységtől. A duális világ tehát színes. Az egységben miden értelmezhetetlen. Minden egy, nincs se íze, se bűze, és eseménytelen.

A dualitásba való bejutás feltétele, a tudatlanság. Látszólag tudatlan egy csecsemő, de valójában minden addigi élete az érzéseiben már ott van benne. A játék lényege, hogy egy duális világban kéne megélni az egységet. De úgy, hogy a duális világ sokszínűsége is megmaradjon. Hogyan lehetséges ez? Nos?:)

Folyt. köv. :)

Címkék:

Hozzászólások



Elvira,szerintem teljesen jól

Elvira,szerintem teljesen jól látod a dolgokat,reálisan is,és én is hasonlókon mentem keresztül,én gratulálok neked!:)



Elfuserált világ

Úgy 23 évvel ezelőtt magvas gondolatra jutottam: elfuserálta Isten a világot, amikor teremtette. Élhetetlen, megoldhatatlan, káosz és minden a szenvedésről szól előbb vagy utóbb. Ezt Te írásod végén finoman megfogalmaztad, amit én anno durván: Idézlek: "A játék lényege, hogy egy duális világban kéne megélni az egységet. De úgy, hogy a duális világ sokszínűsége is megmaradjon. Hogyan lehetséges ez? " -

Az elmúlt egy évben felültetett a Sors életem gyorsvonatára. Ami eddig lépegetett, megyegetett, most erős fordulatot vett és megkínált leckékkel, tanítókkal és barátokkal, akik segítettek minden mélységben, hogy megértsem: mindent én teremtettem magamnak, én vagyok felelős a jövőmért és jelen gondolataimmal teremtem a jövőt. Minden ember, aki dühöt, negatív ingert vált ki belőlem, mindenki akit fennsőbbséges kritikával illettem, az mind én vagyok, rólam szól. Tükör. Minden és mindenki tükör. Borzalmas nehéz volt egyáltalán elfogadni - megérteni hamar megértettem amikor lefordították nekem az Élet forgását, de elfogadni... hát megszenvedtem szó szerint.

Mostanra talán elmondhatom, hogy nem küzdök a karmám ellen, hanem dolgozok rajta (hogy így mondjam), hogy bár látom a mélységeket, de már nem zuhanok a mélyére, meg tudok kapaszkodni, hogy a hullám tetejére visszakerüljek.
Nehezen tudnám megfogalmazni az elmúlt egy év történéseit, de a napjaim ahhoz képest harmonikusan élem meg, pedig sem a színpad, sem a szereplők személye nem változott. Én igen. S ahogy én fokozatosan kiegészülök (fél-elem egyre kevesebb), változnak a körülöttem lévők is felém.

Kedves Ugyanaz - örömmel olvasom írásaidat, gyakran azt érzem, mintha az én életemről írná valaki. Örömmel tölt el az is, hogy megerősít, hasonló áramlásban vannak mások is, a "forgatókönyv" sokban hasonló.
Csak biztatni tudlak az írásra!!!! Ezoterikus sok van, könyv is, de ez ne legyen ellenfél számodra. Világos, érthető és magával viszi az embert ahogy fogalmazol, az a "nem lehet abbahagyni" a fejezet közepén tipusú.



Hello, Na hát erre igen

Hello,

Na hát erre igen kíváncsi vagyok :) Remélem a folytatásból kiderül.
Többet nem tudok hozzászólni, mert itt vagyok elakadva.