Valentin Megvilágosodásos sztori - 3. rész

Még jó, hogy leírtam azonnal az érzéseimet, még a történést követően papírra. Ha nem lenne, nehéz lenne felidézni, halványultak az események, olyan mint amikor ébredés után emlékszel az álomra, de már délben csak azt tudod valamit talán álmodtál. Túl erős ez az anyagi 3D világ, visszahúzom magam hamar a szerepbe, amikor újra olvasom az írásaimat akkor erőt kapok ismét.

Sok emberrel beszéltem élményemről és mondogatják, hogy senki nem dicsekszik ezzel. Tudom, hogy ez részemről nem ego munka mert lábat csókolnék annak aki meghallgat. Minél több hasonló beszámolónak kellene elérhetőnek lennie, úgy is csak az fér hozzá, aki keresi. Ami neked jó lenne azt reklámokban nem hallod, azt mind elakarják adni neked. Amit akarnak, hogy ne vegyél meg, az ellen mehet az ellenmarketing. Tudom hogy ez a dolgom, amit teszek.
Szóval abban az állapotban, amikor tudatosan átéltem a halált, ott voltam és beszéltem a fizikailag mellettem lévő Nejemmel is. Egyik mesterem azt mondja, hogy cső volt a két világ/állapot között. Amit Kriszti mondott kérdezett, az ott volt előttem láttam kész volt egyben, mint egy szobor vagy köd. Kértem kérdezzen.. hát perszeeeee a lottószámok. Én azon az oldalon csak röhögtem, hogy miért akarja tudni ezt? Nem érdekelt, hogy nyerünk-e vagy sem. (pedig elég nagy adósságunk van)
Valahogy úgy érzetem egymás mellett van a csőben az egó és Isteni részem, az egó mondjuk ebből 5 cm, míg az Isteni részem végtelen. Az Isteni rész röhög, kacag mindenen, az egó tudja, hogy ott van mellette a nálánál végtelenszer fejlettebb okosabb Isten, innentől kezes bárány. Egyébként szerintem eddig is tudta csak tudta, hogy Én nem vagyok rá tudatos. Kicsit túl sok az Én a képletben már nem nagyon tudom, melyik vagyok én a sok én közül. Leginkább mindegyik. De ha a méreteket hasonlítjuk akkor inkább az Isteni rész. Az Isteni rész mindenképpen magában foglalja az egót.
Az Isteni rész nagyon örült nekem, az egó teljesen megnyílt közvetít. Valahogy mindegyik részem egyben volt minta az a bizonyos függöny ellene húzva.
Az egó eljátssza a főnököt, ő irányítja (legalábbis ezt mutatja) a testet. Ő okos, nem hiába van 2 diplomája..na ezt persze kifelé mutatja a világ felé. Az Isteni résztől, ha kap magas labdát akkor annak nagyon örül ám:)
Láttam próbálja elkapni az elejtett morzsákat és megpróbálja beállítani, hogy az az övé. Ugye milyen okosak vagyunk? Dicsekszik kifelé. Szóval kis buta beképzelt főnök, aki lefelé tapos, felfelé nyal:)
Rájöttem az Isteni rész nem akar semmit csak néz. Nem is szól bele, mintha egy filmet nézne, ez van, ez az egó játéka, játsza csak Ő ráér nézni (szerintem trükkös módon ugye Isteni részed a filmednek a rendezője)
Tovább beszélgettem a nejemmel és akkor már jól éreztem az egót, hogy mi is az, és éreztem, hogy Kriszti Egóból beszél, pedig ha valakinek kicsi az egója akkor az a Nejem. Tévedtem végig csak azzal tudtam beszélgetni nem jutott szóhoz a lelke. Amiket mondtam neki láttam, hogy fél és blokkol, jaj mi lesz akkor vele (mármint az ő egójával)hogy lesz így főnök ha Kriszti is rájön, hogy van nagyobb „boss”.
Azért az én egóm sem nyiffant ki, volt kérdést azt megfogta magának. Mondta: majd én, majd én tudom a választ mindjárt….pörgött..nevetséges. És egyébként nagyon be is burkolta a kérdést, hogy az Isteni rész ne is adjon rá választ. Sokszor vissza kellett kérdeznem, hogy mi is volt a kérdés? Kicsit kettészakadt személyiség voltam, de mégis én voltam mindkettő.
Igazából a lelkem nem is nagyon akar válaszolni, vagy megfelelni a kérdésre, valahogy csak mondani megjegyezni szeret, olyan tanító csendes szándékkal aki akar meghallgat hozzáállással (egyébként kurvára odabasz a mondandója)
Próbáltam Krisztinek segíteni, megérteni miket mondok, de mindig odaállt az egó, rájöttem nem tudok beszélni nem egón keresztül a másikkal. Az ember ilyen. Így gyártották. Pedig nála már kinyílt az egó, angyalozik…de még mindig fél a haláltól.
Nálam már ez nincs, nem is vagyok jó apa, jó gyermek, jó férj, már talán ember sem, olyan tengő lengő valaki vagyok.
Nem tudom, az Ő világa hol találkozik az enyémmel, de Ő is van Ő is létezik. Pontosabban ő sincs itt és én sem, de ő is ott nincs ahol én sem.
Többször ki be járkáltam, de a vége felé már egyszerűen út nélkül kint bent voltam és valahogy átjött velem Isteni részem is.
Amit tudok, hogy ha van egy kérdésed magadhoz és magadtól kapod a választ, hogy az „A” vagy talán „B” is lehet..izé…hozé..na az az egó. Az igazi válasz valahogy megrendíthetetlennek tűnik, tudod és kész, semmi cicó.
Az egóm is érezte, hogy nem olyan erős már. Pl. a történés közben felívtam Fábián Mesterem:) és abban maradtunk, hogy másnap is felhívom, kérdezte nem felejtem el…mondtam neem, nem, biztos persze biztos nem felejtem el. Erre kiegészítem: azért ha nem hívnálak fel, akkor csörögj rám….és röhögök. Az egós változat az lett volna nem felejtem el, megjegyzem képes vagyok rá. (oszt amennyi mindent megígér holnap elfelejti, de akkor is okosnak kell tűnni:)
A poén szülőatyja nem az egó! Humoros emberek előnyben!
Másnap rájöttem az egót nem kell elnyomni meg kell neki mutatni, hogy a határok amik vannak neki/benne lebonthatóak. Egón túl is van világ, a létezés nem csak annyi, amit eddig tanult. Ez a spirituális út. Egyre több példát mutat a világod arról, hogy ez nem valóság akkor az mindig nyit egyet az egón. Mindenütt azt láttam, hogy ez nem valóság, minden tükör. Szóval ezzel a szándékkal, hogy kinézzek ebből a világból indultam neki kitekintésnek. Adamus tanította: „ami kint az bent is, ami fent az lent is, itt hagyom a látható világot és átmegyek a láthatatlanba” és ezt hittem és gondoltam.
A kilépéshez „relaxációt elősegítő gyógynövény keverékek”-et használtam. Semmi illegális. Na és ENYA. A day +1 napon mindenféle relax anyag nélkül csak ültem a gép előtt és elkezdett kerekedni amit írok a monitoron, mintha körém tekeredne és ismét itt is voltam és nem itt is. A jel, amiből tudom, hogy úton vagyok az az, hogy a zene vagy a hangok körülöttem mindenhonnan szólnak mintha valami nagy térben lennél. És már kint is vagy. Többször kerültem ebbe az állapotba, amikor zene szól, táncolok a lányommal, kicsit esetleg sírok, vagy nagyon nevetek. Ezek kötnek össze valahogy azzal a világgal.
Isteni részem mindig velem van mikor erősebben, mikor gyengébben, de hogy ez mitől függ még nem tudom.
Ezt, hogy írogatom, hogy kint vagyok, ez szerintem az előszoba ajtó küszöb részének csak az éle.
Sok mindent nem tudok még. Kinek milyen infója van, kérem ossza meg.
Lehet, hogy még leírom a spirituális utam, mi vezetett ide, hogy mutatta meg a világ, hogy ez illúzió ne vegyem nagyon komolyan.
A fenti sorokat 2 nappal ezelőtt írtam, azóta történtek még érdekességek…már már nekem is kérdés hogy ez valóban történik- e velem… de az élet, az irányítótáblák mutatják, hogy valós…csak már nincs könyv, tan, elmélet ami segíthetne értelmezni ezt. Odaátról még teljes magyarázatot nem kaptam SENKITŐL. EDDIG.
love:valentin

Címkék:

Hozzászólások



Köszi! :)

Jó volt újra olvasni, köszönöm!
Olvasás közben azt éreztem, hogy szeretlek!
Valószínűleg nem az egódat és nem is az egóm
és valószínűleg nem is én magyarázom, hanem az egóm. :)



Valentin!

Ha biztatást szeretnél, hát megkapod :)
Nagyon tetszik, amit írsz!
Köszi, hogy megosztod velünk, nagyon várom a folytatást!

Minden jót!

Réka



Echart Tolle is hasonlóképpen

Echart Tolle is hasonlóképpen jutott el ide. Ő is azt írta, hogy elege volt, meg akart halni és... Az ő beszámolója és a tiéd teljesen megegyezik. Szinte semmi különbség, még a szóhasználat is ugyan az.

Én örömmel és kíváncsian várom a történeteidet.

És köszönöm.