Boldogság pénzért

lottónyereményMostanában elkeseredésünkben a lottónyereményben maradt egyetlen bizalmunk. Az minden gondot megoldana, és hú de jó volna ha, meg majd most mert csak egy számmal a mienk mellett volt az összes és ha bejön akkor... Ilyen gondolattal a fejemben mentem át apukámék lakásába virágokat locsolni. Persze körülnéztem és találtam egy könyvet: Lottón nyertem a címe. Egy hazánkban a második legnagyobb nyereményt elvivő és ezáltal milliárdossá vált férfi írta. Ezelőtt 8 éve nyerte a pénzt.

Leírta, hogyan változtatta meg az életüket a nyeremény. Mennyi mindent megengedhettek maguknak, amiről azelőtt álmodni sem mertek. Anyagi gondjaik nem voltak, viszont a férfi rákos lett, ami pár hónappal a nyerésük után, egy balesetnél véletlenül derült ki. Feleségével évek óta szerettek volna gyereket, de nem jött nekik össze, és mikor beültettek petesejtet a nőbe, ő mindig elvetélt. Kiderült sosem lehet közös gyerekük. Fél év múlva a férfi már járni sem tudott, a pénzének köszönhetően a legjobb külföldi kórházakban kezelték, de semmi javulás. Fél év múlva meghalt, a könyvet a felesége adatta ki. Ott maradt férj, gyerek, boldogság nélkül egy rakás millióval. Elgondolkoztam, tényleg minden a pénz? Olyan dolgokat tudunk rajta venni, amik a boldogságunkat szolgálják, mert kitaláltuk, akkor leszek boldog ha lesz házam, kocsim, nyaralóm, eljutok a világ másik végébe stb... Tényleg csak akkor? Olyan dolgokat nem veszünk észre, ami minden nap megadatik és természetes, hogy felkelünk, levegőt veszünk, süt a nap, mosolyog a gyermekünk, nyílik a virág, jön a postás és még hosszú sora a dolgoknak, ami napi rutinná vált és észre se vesszük. Amit látunk az az, hogy a szomszéd nem dolgozik, még is jobban él, mint mi, hogy Juli megint új kocsit vett, a Feriék felújítják a házat, és ja a Zsuzsa megint terhes és imádja a férje. Aztán depresszióba estem vagy 3 napig a könyv olvasása után, mert igen én is játszottam a gondolattal a sok pénzzel és a Juli, Feri, Zsuzsa szép, irigylésre méltó életével foglalkoztam, és csak süllyedtem az önsajnálatba. Aztán 3 nap után a férjem már nem bírta tovább és a szőnyeg szélére állított. Belátom, igaza van. Azt mondta ő nem olvasta a titkot, én viszont mindig ezzel jövök, mégis akkor hogy vagyok képes feladni, depresszióba esni és így viselkedni? Felrázott és köszönöm neki, mert végre látom, hogy van napfény a felhők mögött, hogy szeretettel az anyagi gondok nem, de a lelkiek megoldhatók. És igen hálás vagyok, hogy szerető család van mellettem, és hálás vagyok a számlaküldőknek, hogy bíznak bennem, ki tudom fizetni őket, hálás vagyok minden napért ami virrad, ha süt a nap ha esik az eső, azért vagyok hálás, mert élek, és ezért végtelenül boldog is vagyok. Mindenkinek üzenem soha ne adjátok fel! Használjátok a Titkot, mert működik, csak hinnünk kell benne!

Hozzászólások



Kedves Nefretiti !

Köszönöm irásod,minden szava igy müködödik!Az életemben volt már sok fenn és lenn. Válásomkor
mindent elveszitettem amiért 18 évig dolgoztunk,a volt férjem megbüntetett azzal,hogy mindent el-vett tőlem ,egyvalamit nem tudott a kitartásom és a gyermekeimet.Sok sok milliót veszitettem és nulláról indultam. Harmadik született gyermekem egy rozoga trabanttal hoztuk haza a kórházból,de
amikor beléptem a lakásba tiszta volt ,a két nagyobbik gyerekem a lakást sok-sok mezei virággal diszitették fel és vártak,hittek bennem.Azóta eltelt 17 év a cscecsemőből már kész hölgy lett középiskolás gyönyörü a nagyok pedig 30 körül élik önálló életüket.Amit szülő adhatott mindenért
megdolgoztam,hogy egy pillanatig se érezzék valamiért lekell mondaniuk. Napi kapcsolatban vagyunk
és ha kis időre is jönnek,hivnak és érzem most is fontos vagyok nekik.Tudjátok azt pénzért nem lehet megvenni ,ha csörög a telefon odabujnak hozzád mamiiiiiiiiiiiiiiiiiii szeretlek,ezért már érdemes élni.
Becsülik bennem azt ,hogy megmutattam nekik ,hogyan kell a mindennapokat szeretetben megélni.
Kitartást erőt egészséget vidám napokat kivánok nagyon sok szeretettel mindenkinek.



Kedves Nefretiti!Az emberek

Kedves Nefretiti!

Az emberek jelentős része - főleg hazánkban, de másutt is -, áldozati tudatosságban él. Ha nincs pénz, szegény az ember, akkor ettől máris áldozatnak érzi magát, meg persze sok mástól is. Ám ha meggazdagszik valaki, anélkül, hogy az áldozati tudatosságot ki tudná irtani magából, akkor az az élet egy más területén - például betegségben - fog megnyilvánulni. Ezt láthattuk ebben az esetben is, és igazad van:) A pénz nem minden!:)



Ildinek!

Kedves Ildi!
Úgy örülök,hogy végre valaki hozzászólt az írásomhoz.Már magában jó dolog gondolataimat megosztani,de hogy olvassák és még hozzászólásom is van,az maga a csúcs.Köszönöm neked,máris hozzásegítettél egy kis plussz örömhöz a mai nap!Minden jót neked,és kitartást,hitet kívánok!



Kedves Nefretiti !

Szívemből szóltál és teljesen igazad van!Magam is igy érzem és gondolom, hogy mindenem megvan amit pénzen nem lehet megvenni.Szerető társ,jól sikerült gyerekek, szülők, barátok,egészség,munka.
Mégis...néha elvesztem a hitem és hajlamos vagyok egy kis önsajnálatba esni,különösen hónap végén
fizetés előtt.Néha azt gondolom, hogy kishitü vagyok mert nem vágyom(nem vagyok rá képes)a milliárdos összegekre csupán csak annyit szertnék, hogy ne legyenek anyagi gondjaim és ha már másokon is tudnék segíteni(pénzzel vagy munkával amiért nem kellene pénzt elfogadnom) az volna számomra a csúcs.Tudom, hogy müködik a vonzás és mégis kételkedem néha, nem értem miért veszitem el a hitem olykor?!Hála Istennek mindig volt erőm újra kezdeni és bízni.Remélem ez a jövőben csak jobb lessz!!!!!!!!
Üdv K.Ildi