A kis piros boríték

kis piros borítékMár régóta tervezte... csak nem volt bátorsága megtenni. Hiszen nem látta már 2 hónapja. Mi lehet vele? Él még egyáltalán? Se msn, se telefon... egyszerűen felszívódott. Pedig régen mennyit találkoztak és beszélgettek! Úgy hívta magában: "álmaim férfija...". Hiszen annyi közös volt bennük. Itták egymás szavait. Vagy volt hogy csak nézték, nézték egymást. Ha létezik szerelem első látásra, ez az volt. Maga a tökély.
De sajnos a távolság közéjük állt. Pedig nem kontinensek, tengerek, óceánok álltak közéjük, csupán kétjegyű számú kilométerek... de ez neki már sok volt.
Hát, van ilyen.
"Majd beszélünk"- szólt az utolsó mondat. Keserű volt hallani. De mit lehetett volna tenni?
Teltek, múltak a napok...
Még mindig nem tudta kiverni a fejéből. De lehet hogy nem is akarta. Tudta, hogy újra látja hamarosan. Rendíthetetlen volt a hite. Hitt benne és tudta, hogy hamarosan újra találkoznak.
Teltek, múltak a napok... már nem azt akarta, ami régen volt. Valami sokkal jobbat. Látni akarta, azt érezni amit rég, de egy más helyzetet. Egy jobbat. lehetne még annál is jobb, mint ami volt? Igen... semmi sem állhatott az álmai útjába. Próbálták lebeszélni. De ezek az érvek klisék voltak csupán. Mikor hallotta, csak mosolygott magában. "Hitetlenek..." - gondolta - várjátok csak ki a végét."
Teltek, múltak a napok... de a hite erősödött. Már azt se tudta, 2 hónap vagy 2 nap telt el azóta, hogy nem látta? Hiszen mindig vele volt... ott bent a lelkében. Mindenről tudott. Mindent látott. Mindent érzett. Őrültségnek hangzik? Talán..... ilyen a szerelem.
Teltek múltak a napok...... épp meglátogatta egy kedves ismerőse. "Hogyhogy nem bulizol mostanában?" - kérdezte tőle.
"Nincs időm - mondta ő - szakdolgozat, meg minden..."
"Na akkor nosztalgiázzunk egy kicsit -mondta a kedves ismerős- lássuk kik buliztak a hétvégén." Fel a jól ismert bulioldalra. Klikk a jól ismert szórakozóhelyre. Szerda este. Lássuk csak...szokásos, szokásos....nem is érdekes. Gyorsan lapozták a képeket. Aztán hirtelen.....
Ott volt Ő!!! Akit 2 hónapja nem látott!! Ott volt! És mosolygott, és ott volt, igen, Ő volt az!!!!
És ekkor megremegett a föld..... és leszakadt az ég...... és a kép beszélt....hozzá beszélt.....beszélt!!! De csak ő hallotta....az kedves ismerős nem.... csak ő.....
És a kép azt mondta: még mindig téged szeretlek......igen...ezt mondta....hallotta!!! Vagy ez már az őrület határa????
Nem.... ezt mondta. Igen. Sokk volt, de tisztán hallota, hogy a kép ezt üzeni. Ő, a szeretett férfi üzente ezt. Félelmetes.....
Egy sokk nem sokk. Jött is a következő: írj neki...... írj neki....üzenj neki.....
A fejéhez kapott. Közben még mindig a képet nézte. Pár óra kellett hogy lenyugodjon. A kisördög az egyik vállára ült: "és ha írsz neki, mi van??? Nem beszéltetek 2 hónapja, nem is érdekled már! Hagyd a francba!"
A kis angyal a másik vállára telepedett: "írna neked, csak nem mer. Azt várja, hogy te jelentkezz. Mert ő ilyen típus. Nem kell mindig a férfinak kezdeményezni, Most rajtad a sor. Ő is legalább annyira akarja, mint te. Próbáld meg. "
És így is tett. Csak ugye félelmei voltak. Mit is tehetne ilyenkor?
Tisztítani fog. Széttöri a félelmek által épített akadályokat, legyőzi a saját határait. Mert erős. Mert meg tudja csinálni.
Leült az asztalához, és elővett egy füzetet. Írni kezdett... írni kezdte a történetet... leírta hogy ír neki, visszaír, örül, boldog, újra találkoznak... de mindezt már úgy, mintha megtörtént volna. Mintha a nap végén naplót írna. Igen... előrevetítette az eseményeket, ezzel mintegy megnyugtatva magát. Aztán összeszedte a bátorságát, és tényleg írt. Nem sokat, de mégis írt. És elküldte az üzenetet. Azt a bizonyos közösségi oldalt használta, hiszen tudta, hogy azt a férfi minden nap megnézi. Most már nem volt más dolga, mint várni...
Eltelt egy nap... eltelt két nap... eltelt egy hét... és egyszer csak ott villogott a kis piros boríték!!!! És Ő írt!!!!! Igen, visszaírt!!!! És csupa jót! Erre nem is számított!!! Hihetetlen!!!!!
Tátott szájjal olvasta, felpattant a székről, csak potyogtak a könnyei, és azt hajtogatta, hogy köszönöm, köszönöm, köszönöm!!!!!!!!! Soha nem sírt még boldogságában... most viszont nem bírta abbahagyni... maga volt a csoda!! Boldog volt!!!!! Mire várt idáig??? Miért nem írt hamarabb???? Ennyi kellett csak?
És ekkor eszébe jutott a kis füzete. Előszedte, és elolvasta, mit is írt bele még mielőtt elküldte volna az üzenetét. És nem akart hinni a szemének.... a kis füzetben ez állt:
" ....1 hetet vártam az üzenetre, de megérte, ugyanis visszaírt!! Tátott szájjal olvastam végig, majd hirtelen felpattantam a székről, csak zokogtam és zokogtam, és egyre csak azt hajtogattam hogy köszönöm! Annyira boldog vagyok!!!!....."
A döbbenettől alig tért magához. Minden pontosan úgy történt, ahogy azt előre leírta...... az érzések..... a dátum...... minden......
Bármennyire is azt hitte, hogy tud teremteni, nem volt igaz... MOST tudta meg. MOST teremtett igazán. MOST érett meg rá. Számára most testesült meg az igazi Vonzás Törvénye.
És a hite......
Hitte, hogy lehetséges valami rendkívüli. És ez az volt.

Címkék:

Hozzászólások



Kedves Dahlia!

Jó neked!
Köszönöm hogy megosztottad a történetedet:)
Sok boldogságot nektek!
Nekem villog az a bizonyos piros boríték azon a közösségi oldalon,csak az a baj hogy nem Ő ír nekem....
De nem adom fel....



KÖSZÖNÖM

Kedves Dahlia !

(Elég új vagyok itt, és időm, lehetőségem sincs nagyon mindent részletesen elolvasni, de most épp erre jártam, és benéztem, elolvastam amit írtál.)

Köszönöm, nagyon tetszett, talán azért is mert valami hasonlón megyek épp most keresztül. Néha úgy történnek a dolgok, mintha valami "jelzések" lennének, de aztán mindig elhessegetem a gondolataimat, hogy áhh, ez egy hülyeség, csak véletlen, nem létezik.stb. Pedig lehet, hogy nem kellene, mert tényleg működik az un. megérzés és "üzenet", amiről nem vagyok képes elhinni, hogy igaz lehet, csupán saját képzelgéseimek gondolom, sokszor már azt hiszem, hogy megzakkantam.

GRATULÁLOK.

Szeretettel: millenia



csenge333

csenge333



-

:)



Kedves Dahlia!

Nagyon tetszett! Köszönöm, hogy olvashattam :-)
Szeretettel Gartulálok!

Szép estét kívánok!
Jugik

http://www.jugik09.gemsziget.com



Isteni :)

Magaddal ragadtál, és már annyira izgultam hogy mi lesz a vége :)))) persze hogy tudtam előre :))))
Boldogságot Neked :)
Szeretettel: Öbike :)
A szeretet mindent áthat.....
Szeretlek! Sajnálom! Kérlek bocsáss meg! Köszönöm!
Mosolyogj Magyarország :)



Kedves Dahlia!

Megérte...
Köszönöm,hogy olvashattam.
Szeretettel csepp



Kedves Dahlia :)

Nagy gratuláció Neked! :)))
Szeretettel: Kálmi



:)))))))))))

Sziasztok!
Ha akár csak egy embernek segített, megérte publikálni.....:)
Szép napot!!!



Kedves Dahlia!

Köszöm, hogy megosztottad velünk.
Történeted kicsit rólam is szól.
A hitemet erősítetted, köszönöm!!! :-))

Szeretettel: Juhuckó



Kedves Dahlia!

Nagyon szép, amit megosztottál velünk, azt hiszem ez minden kételkedőnek, csüggedőnek új hitet és erőt ad. És tippet!!! Így is lehet!
Köszönöm!
Szeretettel:
ébredés