Csodák a hivatalban?

Nem tudom, ki hogy van vele, de én nem nagyon szeretek ügyet intézni a hivatalokban,
A sors most mégis úgy hozta, hogy kénytelen voltam erre. és, persze, nem ment zökkenőmentesen. Egy 1982-ben történt hiba folytán, a nevem el lett írva, a legtöbb okmányomon és ez csak akkor derült ki számomra, hogy mekkora probléma, mikor szerettem volna
ügyfélkapu regisztrációhoz jutni.

Megrázott a dolog, mondanom sem kell, mert mindjárt kétségbeesésemben a legrosszabbra gondoltam, méteres sorok, kiadások, stb...
Aztán reggel, ahogyan felébredtem, gondoltam, hogy miért nem lehet ezt úgy elintézni, hogy gördülékenyen, hamar menjen?
Ha már ennyire vágom a teremtés témáját, akkor a gyakorlatban is mennie kell, bármilyen éles helyzet van!
Így is lett, előreküldtem angyalokat, hogy csináljanak nekem helyet.
Koncentráltam, hogy kapcsolódjak azzal, aki intéz majd engem.
Már reggel 8 órakor kiszúrtam a hölgyet, hogy Hozzá fogok menni.
ÉS, úgy is volt, bár nem Ő csinálja azt a munkamenetet, de ma mégis bevállalta azt.
Másodikként be is jutottam hozzá.
Előtte már megtörtént a hiba korrigálása is, így az ügyfélkapu akadály nélkül megteremtődhetett az imént említett szimpatikus hölgy által!
A TB-ben pedig sorszámot húztam, és elkeseredve láttam, hogy bizony 50 ember van még előttem.
Jaj, mondom ne már!
Elkezdtem a széken ülve függetleníteni magam a gyereksírástól, a káromkodásoktól, és igyekeztem a belső békét rögzíteni.
Majd észrevettem hogy az én számom körülieket is elkezdik behívogatni!
Láttam a velem szemben ülő ügyfélszolgálatos hölgyet, hogy vacillál, melyik számot hívja be, erősen koncentráltam saját számomra, és bejött!
Pedig még 20-an előttem voltak!
Úgyhogy nagyon hálás vagyok az Univerzumnak, hogy 11-re végeztem mindennel!
Ha nekem tegnap valaki mondja, hogy így elintézem, nem hiszem el!!!

Persze, önvizsgálat következett ezek után.
Mi volt a hátráltató tényező?
Miért nem hiszem el magamról hogy képes vagyok bizonyos dolgokat megtenni?
Miért érzem magam kiszolgáltatva bizonyos helyzetekben?
Miért törekszem az irányításra?

Azt hiszem, ezért érdemes teli szívvel megélni minden helyzetet, mert sokat lehet tanulni belőle.

Hozzászólások



Klassz...

"Elkezdtem a széken ülve függetleníteni magam a gyereksírástól, a káromkodásoktól, és igyekeztem a belső békét rögzíteni."
Nagyon jóóóó...!!!



Szia Mó :-))))

Csodálatos :-))))
Így tovább!!!

Szeretettel: Réka



Szia Mó!

Tudod, önnön korlátainkat mi állítjuk. :)
Én még sohasem álltam sorban ilyen helyen, igaz nincs is semmi ellenérzésem a hivatalos ügyintézéssel kapcsolatban.
Talán ez az ok. :D Ugyanakkor az egyetemi bürokráciával szintén egy rossz tapasztalat után sokszor összekerültem anno. Volt olyan tanulmány, amit emiatt hagytam félbe. Már máshogy tenném, az is igaz. :)
De, ha felismeri az ember, akkor már sínen van, mint Petőfi*...
(*Egy ismerős anekdotája szerint. Pedig a többség szerint József Attila. Igaz költő, költő nem? :DDDD)
A legjobbakat Neked!



Kedves Ragyogás:)

Sajnos a saját kérdéseimtől nem tudok megmenekülni:))))



Igaz, igaz!

És mennyi mindent természetesnek veszünk az életben, mikor 'égi' segítséget kapunk!
pedig elkeseredett pillanatokban jó ilyeneket felidézni:)
Én megígérem, igyekszem mindet leírni:)

vagy egy topic kellene szerencsés 'véletlenek' címmel?
Ha van már ilyen, akkor persze nem!:) De még gondolkodom rajta:)



szeretem ezt

az élet útjait mosolyogva járni.
Ilyen sztorikat kellene terjesszünk itt minden nap szerintem.
Én elolvasnám mindet.



Remek írás, Mó drága. És elgondolkodtatók a kérdései/d/.

Így műkszik az éeltünkben minden, hála az Égi segítőknek, és magunknak!

Ügyes vagy! Leit'S Go!