Csöndes várakozás, és hála!

várakozás, hálaÉszrevétlenül kezdődtek körülöttem, illetve bennem a változások.
Nem vártam, nem akartam előidézni.
Nem fordultam kívánságokkal az univerzumhoz, csak csöndesen vártam, beletörődtem a körülöttem folyó történésekbe, nem igen voltak elérendő vágyaim, sem amikért harcolni akartam volna.
A kezdeményezéseket sorra kiengedtem a kezemből, és hagytam történni a dolgokat.

Ehhez persze hozzátartozik, hogy ismét legyűrt némi betegség, vagy rosszullétek sora, ...nem is tudom.
Minden irányítást, felelősséget áthárítottam, vagy inkább átengedtem a felnőtt korú gyerekeimre.
Ők ezzel éltek is. Nem rosszabbul, talán nem is jobban csak másképpen. Eredményesen mindenképpen.

Én lettem a csendes szemlélődő, a szófogadó, gyógyulni vágyó.
Egy nagyon érdekes időszak vette kezdetét.
Elmúlt a görcsösség bennem, a felfokozott várakozás valamiért....
Magamra, a gondolataimra rengeteg időm maradt, amit ki is használtam. Végig gondoltam eddigi életemet, tetteimet, hibáimat, örömeim, és bánataim. Mindenből volt bőven.
Rájöttem mennyi hibát követtem el életem során, és hol voltak ezek a hibák. Nem görcsöltem rá újra tudomásul vettem, elfogadtam, hiszen vissza felé nem változtathatok semmin. Tehát elfogadom!

Amikor ezzel "megvoltam" a jelenlegi életem gondoltam végig.
Megértettem, hogy az én "kicsikéim" felnőttek, hagyni kell őket járni a maguk útján, és akkor segíteni ha kérnek rá.
Most én szorultam az ő segítségükre, és megpróbáltam annyira könnyíteni a jelenlegi életüket amennyire csak tudtam. Ez is sikerült, így ők is megnyugodtak, hogy Anya a lehetőségekhez képest jól van. Elkezdtem egy bizonyos fajta nagytakarítást "magamban" és környezetemben. Sok régi dologtól, haszontalan emléktől megszabadultam.

Új érdeklődési kört is találtam, elmélyülök benne amennyire tudok, és élvezem.
Közben pedig szépen csendben oldódnak meg körülöttem a régen óriási problémának kikiáltott dolgok.
Megnyugvás költözött a szívemben , a házunkban, és szép csendesen, észrevétlenül haladunk a régen kívánt jó dolgok felé.
Sokszor éreztem hálát az engem körülvevő tárgyias, világért és a jó dolgokért amik történtek velem, velünk.
Már nem aggodalmaskodom, ha bármire is szükségem, szükségünk van, előbb-utóbb mindig előteremtődik. Mindig időben! Nem keresem az okait, elfogadom, és hálás szívvel köszönetet mondok.- Ezzel tovább is lépek. A nagyobb kívánságok is terítéken maradtak, azokhoz nyilván több idő kell, akkor tehát még várunk.

A május elseje most nagy nap lesz nálunk, a fiam ballagása. Befejezte a középiskolai tanulmányait, most majd tovább lép. Nem noszogattam a továbbtanulással, úgy gondoltam bármennyire is szeretném én, és a nővére is, neki kell eldönteni.
Beadta felvételi kérelmét, és tudom, hogy innen már nincs mit aggódni, amibe bele kezd, azt végig csinálja.
A ballagási ebéden először sokat aggodalmaskodtam, de itt is átengedtem a kezdeményezést a lányomnak.
-Anya én már tudom, hogy csináljuk! - mondta egy alkalommal, neked csak bele kell egyezned.
- Hallgatlak!- válaszoltam.
- Találtam egy nagyon jó kis éttermet, itt van az étlapjuk nézd meg, ha gondolod én mindent lebeszélek velük.
Ránéztem a feszült, várakozó arcára, és megkönnyebbülve csak ennyit mondtam mosolyogva: - rendbe csináld!

Így ez is megoldódott. Nekünk ez nem természetes megoldás, mert családon belül mindig mi oldottuk ezeket az ünnepségeket meg itthon. Minden személyi és tárgyi feltétel meg volt hozzá, de az idők változnak.
Most más a helyzet.
Nagyon hálás vagyok ezért a megoldásért, így itthon már csak az esti kis buli lesz, amit a barátjával együtt tartanak a haveroknak.

Még egy nagy dologra jöttem rá, én eddig többnyire másoknak akartam megfelelni, az elvárt magatartás formákat felvenni, de már ez sincs így. Önállóvá váltam!
Magam ura lettem, saját örömömre cselekszem, és persze a gyerekeim kívánságára. A magam tempójában, amikor kedvem és erőm engedi, így sokkal nagyobb örömmel, igyekezettel dolgozom.

A napokban újra megnéztem a "Titok" című filmet, és talán most jött el az idő, amikor a tanításai szerint kezdtem el, élni és cselekedni. Azt nem tudom, hogy miért most, hiszen mostanában nem törekedtem tudatosan erre, de valami miatt mégis így történt. Talán a másik út amit kiválasztottam magamnak, vagy az újabb kórházi történetek? Nem tudom és annyira most nem is szeretném megtalálni a választ.
Boldoggá tesz ennek a hetek-hónapok óta tartó állapotnak a valóságossága, és végtelenül hálás vagyok mindenért!
Talán túl hosszan írtam le ezeket a történéseket, de szerettem volna ha más is olvassa, hogy a görcsös igyekezet nem vezet sehová, de valami más igen! Nekem a végtelen, feltételek nélküli hála érzése.

Olyan sok mindenért lehetünk hálásak.
Most én azért is, mert alkalmam volt leírni ezeket a gondolatokat.

Hozzászólások



Kedves Kreátor!

A folytatás talán még ma fenn lesz, tegnap a vihar miatt "elszállt" amit már megírtam.

Susanna



Elállt a szavam

Tiszteletet érzek, és valami nagy nagy hiányt is. Várom, nagyon várom a történet folytatását.
Az élet dolgai olyan felemelőek néha. Ugyanakkor pedig az élet szép.
Kicsit Radnótis feelingem van.
"Ne menj tovább, barátom,
kiálts rám! s fölkelek!"
Kiáltanék egyet tétován.



Kedves Ragyogás, Ágica, Melinda, havasi gyopár, ésDávid Ilona!

Köszönöm, kedves szavaitokat, nekem sokat jelentenek ezek az érzések, és az is, hogy ezekkel az érzésekkel, gondolatokkal nem vagyok egyedül.

Mindenkinek csodás napokat, és történéseket! Susanna



Kedves Susanna

Hálás vagyok az irásodért! Hasonló dolgok történtek velem az elmult hónapokban és valóban sokat
aggodalmaskodtam,kb.három hónapig kerestem ,de nem találtam megoldást az előttem álló problémákra.Minnél inkább akartam megoldani annál több rosszban volt részem.Köszönöm a sok rossz dolgot és hálás vagyok az uj történésekért melyet hálás szivvel elfogadok,megbocsájtok és elengedem azt a sok rosszat amit és akitől kaptam.Szeretem őket.
De mostmár tudom ,hogy mindegyig egy lehetőség volt ahhoz ,hogy közelebb kerüljek a megoldáshoz.
A kitüzött cél kapujában állok és nagyon hálás vagyok amiért ez igy történt. Végre megvalósitom az álmom. Mindenkinek csodás álmokat és megvalósitást kivánok sok sok szeretettel.Isten segit ha bizunk benne. Áldott szép napot kivánok mindenkinek!!!!!!!!!!!



Kedves Susanna!

Én pedig azért vagyok hálás, mert elolvashattam. Köszönöm.



Susanna

Köszönöm az írásod.Igazán szívhez szóló,el gondolkodtató és tanulságos.Büszke lehetsz önmagadra,családodra..,mert nem adtad fel és nem is fogod!:)További csodás napokat!



Kedves Susanna.....

Köszönöm írásod.Hasonló érzéseket élünk meg.....és erőt adtál a tovább lépéshez. Szeretettel ölel:Ágica



Kedves Susanna!

Hálás vagyok csodaszép gondolataidért! Mintha belelátnál valamilyen szinten életembe, gondolatomba, ezekből következően cselekedeteimbe... úgy írtad le jelenlegi helyzetedet. Olyan érdekes ez.... én te mi, Mind egyek vagyunk. Hasonlóak életünkben a vissza-visszaköszönő helyzeteink. És ezzel adjuk át erőink azt a részét, amivel felemeljük a másiknak, az éppen lejjebb levő, és tudatosságát éppen tágítani akaró részét. Azt mondják a tudás örök. Nekünk csak emlékezni kell megtanulnunk. Szeretem a tanulást, a tudás visszaszerzése a célom. Pl. Angolul akarok beszélni, és tanulni több más nyelveket.... ! A csodák tárháza ez az oldal, a gyönyörű lelkű emberekkel itt egyetemesen:) akik ezeket az általuk megélt dolgokat elénk tárva, segítenek, segítjük egymást a felemelkedéshez.... Fantasztikus ez! Csodálatos élet! Gyönyörű világ, ahol élünk! Élek. Élet. Élhetek. Bőség. Lélek. Életek. Isten csöndes jelenléte áraszt most el. Lélekzem. Köszönöm! Anikó