Döntéskényszer

döntéskényszerNapjában ezerszer megtesszük. Napjában ezerszer, minden parányi időegység alatt meglépjük. Döntünk. Tudatosan vagy automatikusan. Átgondoltan vagy hirtelen. Azonnal vagy sokára. Előbb vagy utóbb.

Észre se vesszük és életünk, ahogy pereg, mi pillanatonként döntünk. Döntünk, hogy kávét igyunk vagy kakaót, jobbról kerüljük a fotelt, vagy balról, itt maradjunk, vagy elmenjünk, szeretünk vagy sem, olvasunk most vagy csak később, dolgozunk vagy netezünk a munkahelyen munkát imitálva, de kerülve…

Te, aki épp ezt olvasod is döntöttél, úgy, hogy olvasod. Ha most abbahagyod, döntesz akkor is. Ha folytatod, az is a Te döntésed.

Minden döntés vezet valahova. Nincs belőle jó és rossz. Csak döntés van. Nincs értelme semmit megbánni utólag, hiszen Te tetted, Te hoztad és abban a pillanatban, amikor végül meglépted így döntöttél valamiért.

"Jól döntöttél? Rosszul döntöttél? - A végén fogod megtudni." - Tatiosz

Annak sincs értelme, hogy halogasd. Hisz:
"Nem dönteni azt jelenti: most még vársz a döntéssel. Egyáltalán NEM dönteni, úgysem tudsz." – Bärbel Mohr.

De azáltal, hogy meghozod, megteremted a perced, a napod, a heted, a hónapod, az éved, az életed formálod. Minden egy sorozatos reakció része, ami a Te életed milyenségét határozza meg most és a későbbiekben is.
"A döntéseinkben, nem pedig a képességeinkben mutatkozik meg, hogy kik is vagyunk valójában." (Joanne Kathleen Rowling)

Lehet olyan, hogy a döntést másra hagyod, akkor vagy nem akarsz dönteni, vagy a sorsod, más kezébe adod, de ezzel is döntést hozol.
"Döntés az is, ha az ember szántszándékkal nem hoz döntést. " - Frank Herbert

Ha viszont belegondolsz, hogy akár az, hogy most a kezedben lévő poharat magad elé teszed le vagy felállsz és kiviszed… Vagyis egy apró kis döntés is befolyással lehet arra, hogy mi történik pár pillanattal és ezáltal rögtön egy perccel, órával, nappal, stb. később… Rájössz, ez bizony felelősség ám a javából! Pedig ez életednek csak egy nagyon parányi, jelentéktelen, szinte automatikus, gondolkodásra alig, alig késztető kis döntése.

"A sors keresztúthoz hasonlít, az irányválasztás mindig félelmetes." - Victor Hugo

Vajon át kell gondolod mindent emiatt? Vagy elég csak a nagy dolgokat? Vagy bíznod kell magadban és az Univerzumban (Istenben, felsőbb hatalomban), a hitedben és abban, hogy minden a vágyaid és kéréseid szerint lesz, ha nem gondolkodsz sokat a mindennapos döntéseiden?

"Dönts szíved szerint: aki szeretettel közelít a világ dolgaihoz, mindig jól dönt." - Tatiosz

Ez még mindig csak a Te felelősséged szintjén voltunk, de mi a helyzet másokkal? Mi a helyzet azokkal a döntésekkel, amik másokat is érintenek? Mikor a döntéseddel befolyásolsz másokat? Mikor nem Te hagyod, hogy más döntsön helyetted, hanem Te döntesz más helyett? Vagy, amikor egy akár átgondolatlan döntésed másnak okoz bajt?

Hányszor van, hogy mások döntésére várunk (ami szintén a saját döntésünk) és az a valaki egyszerűen nem tud dönteni. Hányszor van, hogy Te nem tudsz dönteni. Hányszor teszed kényszer hatására? Hányszor nógat külső körülmény? Hányszor muszáj? Mindig muszáj!
Hiába van, hogy mindkét dolog kellene és jó lenne, szeretkezni és szűznek maradni egyszerre nem lehet, ahogy egy fenékkel, két lovat sem lehet megülni. Vagyis, megint, megint, megint és újra, újra és újra dönteni kell.

"A bátorság nem a beszédben van. Hanem a választásban." - Antoine de Saint-Exupéry

Ez persze, amit leírtam, mind csak egy játék. Egy játék, amit életnek nevezünk. Dobunk a nagy, láthatatlan dobókockával folyamatosan, mindannyian és azt gondoljuk utána, nyertünk vagy vesztettünk. De a valóság az, hogy, ami jónak tűnik most, az lehet, hogy rossz holnap. Ami rossz most, az lehet, hogy a legnagyobb jóhoz vezető út.

Különben is:
"Nagyon bölcs legyen az, aki el tudja választani a jót a rossztól." - Antoine de Saint-Exupéry

De egy a lényeg:
„Határozz, és kimondtad sorsodat.” - Vörösmarty Mihály

Hozzászólások



Kedves Ritocska!

Csatlakozom a jókívánsághoz! Továbbá örülök h fel fetted az utad fontos részletét ilyen szemmel is.
Ezt én is megtettem már Neked, igaz nem itt, hanem e-mailben, akkor meg Te írtál nekem az én utamról.
Úgy érzem most én kaptam lényegi betekintést a Te érzelmi rezdüléseidbe.



Drága Ritocska!

Nem vagy buta! Korábban azért ragaszkodtál a vackokért, mert az tűnt helyesnek/jónak. Akkor ez így volt jó. Sokat tanultál az ilyen esetekből. És mindegyik tapasztalat hozzájárult a fejlődésedhez. Nagy és jó szíved van, eltudod már engedni azt, aki menni akar. Csodálatos és csudaklassz vagy, meglátod leszel még nagyon boldog. Sok szeretettel kívánom Neked!

Puszi. <3
Kálmi



Felelősség/felelőtlenség

Visszavonzással kapcsolatban igen. A visszavonzás felelőtlenség. Ezért sokszor bocsánatot kellett kérnem magamtól érte, mire valóban meg is bocsátottam, hogy ezt tettem.

Most inkább kínok közt vergődök, mégsem teszem. A felelősségre, mint olyanra, csak mostanában döbbentem rá, ezért is érdekel, ezért is foglalkozok vele. Például A kis herceg a legtutibb a témában. A róka mindent elmond a felelősségről, ami egy akármilyen kapcsolatban él a kappcsolatteremtés pillanatától kezdve.

Bár a jövőt nem látom, úgy gondolom, hogy mostanra már felelősségteljesen döntök. Mindig próbálok úgy eljárni, hogy tekintettel legyek másokra is, de természetesen az én boldogságom álljon a középpontban, hisz csak így mehet a szekér. Viszont minden áron nem akarom elérni. A saját boldogságomért senkin sem gázolok át és, ha ezt kéne tennem, akkor inkább elfogadok dolgokat, amik nekem fájnak, ha ezt dobja a gép. Nem csak másokért, magunkért is felelősséggel tartozunk. Ahhoz, hogy hűek maradjunk önmagunkhoz és elveinkhez. (Már akinek vannak.) Nem?

Ez pedig részben felelősség kérdéskör csak... Rádöbbentem, hogy a sok év alatt, amit kapcsolatokban töltöttem, most először volt olyan életemben, hogy nem érzelmet szerettem. Most először szerettem embert és most először szerettem úgy, hogy önmagam még jobban szerettem. Érted ezt? Vagy bonyi? Mindent megtettem volna az emberért, egy dolgot kivéve... Hogy önmagam feladjam. Míg eddig a legelső az volt, hogy önmagam feladtam, csak azért, hogy a kapcsolatot óvjam. Hogy úgymond őrizzem a "szerelmet", ami mindeddig csak puszta illúzió volt számomra. Milyen buta is voltam/vagyok: a legértéktelenebb vackokért körömszakadtával ragaszkodtam, míg a legnagyobb szentséget elengedem, menjen, ha mennie kell...

Szerintem... Legalábbis eddigi tapasztalataim alapján... A változtatás jogát fenntartva. :)
"Ölni tudnék egy béke Nobel-díjért!" :D
"Az ember az, ami, nem pedig az, amit a szavak fejeznek ki." - Saint-Exupéry, Citadella



Nekem tetszik, jól

Nekem tetszik, jól megcsináltad! Tulajdonképpen ez a lényeg valóban:
"Ez csak arra hívja fel a figyelmet, mint már annyiszor, hogy a döntéseink érinthetnek másokat is, ezért úgy kell eljárni, hogy mindenkinek jó lehessen" - Ha Neked nagyon jó, és nagyon kerek vagy és boldog, akkor ez másoknak is jó lesz. Így jobbíthatod mindenki életét, felelősségteljesen.:) Természetesen azok nem tartanak Veled, akiket ez bánt valamiért. De azt a fájdalmat magukban kell keresniük, hogy megszüntessék, nem pedig benned keresni - és persze találni - a "rosszat". Te felelőtlennek neveznéd magad, így visszamenőlegesen szerelmi témakörben?



Drága Zsűl!

Még mindig nem értem. Ez csak arra hívja fel a figyelmet, mint már annyiszor, hogy a döntéseink érinthetnek másokat is, ezért úgy kell eljárni, hogy mindenkinek jó lehessen. Hogy figyeljünk másokra, hogy használjuk már végre az agyunkat, ha van és ne csak cselekedjünk, mintegy automatikusan... :)

Idézeteket azért írtam, mert azt tanultam, amit valaki előttem jobban megfogalmazott egyszer, azt ne próbálkozzak még jobban megfogalmazni, inkább használjam. :) Meg ez amúgy is egy ilyen összefűzött idézetgyűjtemény akart lenni. :)

Puszi

Szerintem... Legalábbis eddigi tapasztalataim alapján... A változtatás jogát fenntartva. :)
"Ölni tudnék egy béke Nobel-díjért!" :D
"Az ember az, ami, nem pedig az, amit a szavak fejeznek ki." - Saint-Exupéry, Citadella



Kedves Ritocska!

Én is szeretek idézni másoktól, ahogy Te is. A "Minden Egy" persze annyira nem köthető szerzőhöz, mert annyian mondták már... Én úgy használom más gondolatait, mint ahogy Te is ebben a cikkben. De ez is lényegtelen, hiszen én úgy érzem, hogy a világ felfedezésében nem igazán lehet saját gondolatunk, max saját nézőpontunk... elvégre, amit fel akarunk fedezni, azt már felfedezték kismilliószor, csak aztán újra elfelejtették kismilliószor.:) Én pl. érzem, hogy mi az én "saját ízem" a világ látásban, de ezt most nem önteném szavakba. Engem valahogy nem zavar, hogy ki tudom magam - pusztán a gondolataim - rakni könyvekben.
Ami pedig a hsz-emet illeti, hogy hogy jön ez ide; ezen sorokra reagáltam:
"Ez még mindig csak a Te felelősséged szintjén voltunk, de mi a helyzet másokkal? Mi a helyzet azokkal a döntésekkel, amik másokat is érintenek? Mikor a döntéseddel befolyásolsz másokat? Mikor nem Te hagyod, hogy más döntsön helyetted, hanem Te döntesz más helyett? Vagy, amikor egy akár átgondolatlan döntésed másnak okoz bajt?"



Drága Zsűl!

Szerintem meg nincs összefüggés az írásom és a Minden Egy elvvel. Az, hogy döntéseket kell hozni az Egyéneknek, akik részei a nagy Egységnek, az még nem zárja ki az Egységet.

A felfogásomat és nézetemet a dolgokról egyébként nem mások hitéhez igazodva alakítom ki, hanem mások hite alapján adaptálok új világfelfogást magamnak. Ha innen vagy onnan összeollózott tanokat vársz tőlem, Drága Zsűl, csalódást kell, hogy okozzak Neked.

Minden Egy... Én abban hiszek, hogy minden tudatalatti összekapcsolódik, így vannak hatással egymásra. Pont. Hol az összefüggés? Ezt komolyan nem értem. Én így látom, ez van, ez vagyok én.

Puszi

Szerintem... Legalábbis eddigi tapasztalataim alapján... A változtatás jogát fenntartva. :)
"Ölni tudnék egy béke Nobel-díjért!" :D
"Az ember az, ami, nem pedig az, amit a szavak fejeznek ki." - Saint-Exupéry, Citadella



Kedves Ritocska!

Te nem vagy valami nagy barátságban a Minden Egy jelenségével.:)



Kedves Ritocska!

Hja, ilyen az élet! Akár akarjuk akár nem, életünk minden pillanatában döntést hozunk. Ez olyan befolyásolhatatlan dolog, mint az, hogy mindig most van.
Jó, volt olvasni az írásodat, mert továbbgondolkodásra ösztönöz!
Köszönöm!
szeretettel: Judit

"Csak egy helyen szeretnék élni, és ez az a hely, ahol a szeretet örökké uralkodik."