Egy marék rizs...

Egy kínai mesét olvastam,amit szeretnék megosztani veletek:

Egy maréknyi rizs:ennyi napkelte van kimérve nekünk.
Ki tartja számon azt,hány apró rizsszem fér a tenyerünkbe?
Néhány elhullik az úton?
Nem vesszük észre.
Néhány törmelékké porlik?
Van még bőven elég!
S egy napon meghökkenve tapasztaljuk:már csak néhány szem tapad a tenyerünkhöz.
Csodálkozunk,mikor,hogyan történhetett ez,hova tünt az a nagy halom rizs.
Siettünkben elvesztettük? Elhagytuk? Elfogyasztottuk?
Hiszen csak néhány kis vacak rizsszem!
S elkezdjük számolni hány rizsszemünk maradt.
Fejünkhöz kapunk,aggódni kezdünk:az ut hosszú még,elegendö lesz-e majd
-e néhány véltlenül megmaradt rizsszemecske sok-sok tennivalónkhoz?
Gyors ütemben fogynak a szemecskék,már az utolsókhoz érünk,
tartanánk,védenénk, őriznénk,néhányan közülünk sírva fordulunk vissza,
kutatják az elvesztegetett szemeket-de azok nincsenek és senki nem látta öket.
A rizsszemeket-egy teljes marék rizst kapunk születésünkkor.

Csak egy marék rizs...

Számolatlanul...méretlenül................egy marék rizst.



Kedves Mó...

Szivesen.
Örülök hogy ilyen optimista vagy.

Igen,ha odafigyelünk minden egyes rizsszemre,tudatosan,elfogadjuk a mennyiséget és a minöséget,nyert ügyünk van...
De ha mégis tudattalanul elveszne pár szem,azért már nem érdemes keseregni,inkább figyeljünk mindig a következö és a következö szemekre...
Szép napot neked.



Kedves Monicas!

Köszönöm a mesét:)

Az jutott eszembe, hogyha képesek vagyunk úgy nézni a kevés számú rizsszemre, hogy tudjuk, ez nem kevés, és ami eddig elment, az nem volt hiábavaló, talán nem esünk ekkora pánikba a végén.......