Egy kezdő teremtő

egy kezdő teremtőAz áprilisi nap sugaraiban fürödve hallgatta a csendet. Élvezte a tavaszi szellő lágyan kószáló érintését. Arcát a szétáradó sugarak felé fordítva ücsörgött a parton.
Minden porcikáját átjárta a szépség. Mélyeket lélegezve próbált nem gondolni semmire. Futó gondolatait hamar tovahessentette, hogy helyet adjon a felé áramló és befogadásra váró gyönyörűségnek, amit szavakkal leírni nem is lehetett.
Egyszerűen csak volt, létezett. Beleolvadt abba a csodába, ami körülvette. Részévé vált a teljességnek.
Néha kinyitotta szemét. Ilyenkor tekintete a vízre szegeződött, a piciny hullámok vidám tánca magával ragadta. Úgy érezte ő is köztük jár, élvezi a szabadságot a korlátok nélküli létezést.
Tökéletes hely, tökéletes idő. Tökéletes lehetőség a teremtésre. Gátló, hátráltató gondolatok nélkül.
Már egy ideje gyakorolta, és MOST úgy érezte sikerült. Elengedte őket. Megköszönte, hogy ott voltak, segítettek neki, majd szépen elköszönt tőlük és útjukra bocsátott minden rossz érzést, gondolatot, kétséget.

Régóta vágyott valamire, amiről eddig meg volt győződve, hogy soha nem kaphatja meg. Persze mindezt sok-sok kétséggel igyekezett alátámasztani, hogy miért is nem.
De most. MOST. MOST. MOST. Úgy érezte minden adott ahhoz, hogy vágya ne csak ábránd maradjon. Megteremti magának.
Nem gondolkodott, nem kételkedett, nem sóvárgott. Hagyta, hogy belső vetítővásznán a hőn áhított állapot megjelenjen. Minden apró részletében látta, amint ránéz, megérinti, lassan végigsimítja, örül neki. Még végigfutott néhány részleten. Fontos részleten. Színek, illatok, lágy hangok. Boldogság töltötte meg szívét. Nem kételkedett. Tudta, hogy teljesül.
Végül megköszönte, hogy mindez az övé lehet, hálás érte, hogy megkapta.

Fantasztikus érzéssel nyitotta ki szemét. Még mindig a vízparton, még mindig abban a csodában létezett. Hát nem varázslat. Valóság. Még élvezte kicsit a tökéletest, minden cseppjét a csodának. Úgy indult haza, mint akit teljesen kicseréltek. Bódult állapota egyetlen szóval volt magyarázható: tökéletesség.

Aztán következtek a hétköznapok. Most ezek is energiával, lendülettel megtöltve teltek. Naponta újragondolta, megjelenítette filmjét, kicsit korrigálva, kiegészítve.
Az addig rettegett kétségek most majdnem teljesen elkerülték. Néha még felbukkantak ugyan, bekúsztak tudatába, de megállni sem hagyta őket, egy lágy sóhajjal tovább lendítette mindannyiukat.

Aztán apránként csordogálni kezdett teremtésének eredménye. Jelzések jöttek, mentek. Régóta ezekre várt, de nem érkeztek. Mindig útjukat állta valami. Most akadálytalanul ott voltak. Gyorsan. És úgy ahogyan elképzelte. Érzésekkel, illatokkal, színekkel, hangokkal.

Pici hibák persze, becsusszantak. Időnként türelmetlenül vette tudomásul, hogy nem az Univerzummal „megbeszéltek” alapján alakulnak a dolgok. Ilyenkor kicsit elkeseredett, de reggelente a tükörbe pillantva, a szeretett arccal szembenézve mindig erőt kapott a folytatáshoz. Nem adhatja fel.

Tudta azt is, hogy ez a kezdet, még rengeteget kell dolgoznia az „ÜGY”-ön, de hihetetlen energiát adott, hogy apránként kezdett összeállni a vágyott kép. Örömmel töltött el, hogy csöppke teremtései egyre közelebb vitték ahhoz, hogy ez a kép ne csak a gondolataiban létezzen, hanem a MOST-ban is testet öltsön.
Tudta: már is megkapta.

Szeretettel: Juhuckó

Hozzászólások



Istennek teremtőt teremtettem

Nagyon egyszerűen ment és még szórakoztatott is és a mai napig is sokakat megnevettet és jó kedvre derít. Ja és Mindenek Előtt Lévő Határtalan Karakutty a neve, akinek én a földi prófétája vagyok.

- - - - - - - - - - - - - - - - - - -
A nevetés a legfőbb szentség.
Micimackó sokkal jobban szeret téged!



Juhuckó!

Köszönöm,hogy megosztottad velem (is) az írásodat!Igazán színvonalas és szép megfogalmazás,amely erőt ad ahoz,hogy te se ad fel és senki más..,egy próbát legylább is minden megér:))).Nem könnyű azt én is tudom(és még sokunk)de ha van elég hited és elkezded ezen"utat"járni,én hiszem,hogy minden álmunk ill. vágyunk amiket elszeretnénk érni..,sikerülhet.Az is igaz,hogy kételyek valahol mindig lesznek vagy olyan körülmények,emberek,események amik olykor meggátolnak kicsit bennünket..és később érjük el adott céljaink.Ám ne adjuk fel,én is ezt mondom!!!Ha valamiben van"kapaszkodónk"és elég hitünk,az már több mint fél siker az életünkben:)))!További minden jót mindenkinek..,egyébként én is"kezdő"vagyok még itt a Titok-nál..,de valamiért tudok HINNI benne;)))Aztán ez sok erőt ill. energiát ad..,és reményt is ahoz,hogy álmaink beteljesülhetnek.Próbálkozom..,és majd meglátjuk!:)))