Egyre tanulsz, magadnak tanulsz

tanulás, iskolatáskaÚjra eljött a szeptember... esős, hűvös idő. Visszagondolsz a napra, amikor sok-sok évvel ezelőtt legelőször iskolába mentél... Ártatlan gondtalansággal szedted lépteidet, miközben gyermeki izgatottsággal szorítottad a kezét annak az embernek, aki kísért az úton, vigyázva rád, nehogy akkor lépj az útra, amikor veszélyes... Biztonságban érezted magadat. Nem tudtad, mit hoz az élet, beültél az iskolapadba és tanulni kezdtél. Az abc után büszke örömmel rohantál, hogy megmutasd, mily szépen írtad le életed első szavát: mama... Az első szó után mondatok következtek... rengeteget olvastál... ámultál... és okultál. Feladta a tanító bácsi az első leckét. Kinyitottál egy vastag üres füzetet és elkezdted írni... gyöngybetűkkel szedted sorokba életed történetét... Telt-múlt az idő, napok után hónapok jöttek, majd évek következtek... és még mindig írod, fogalmazod történetedet. Azóta sok minden változott. Már magad jársz az úton, nem szól rád senki: Vigyázz! Állj meg! Gödörbe esel! Nem szorítja senki kezedet, miközben inog lábad alatt a talaj. Még mindig írsz... még mindig kapod az új és új leckéket. Minden fejezet után vizsgázol. Néha boldog vagy, mert csillagot kapsz, mely felragyog az esti égbolton, néha erőtlenül roskadsz össze, amikor hibát vétesz és fájdalmasan felkiáltasz, amikor a tanító bácsi rád legyint vastag favonalzójával. Büntetésbol kapod a következő leckét... a még nehezebbet. Dacosan visszaülsz a padba és folytatod a fogalmazást. Dühös vagy és erőteljesen rovod papírba a betűket... nem érted és nem is akarod érteni! Bosszús, makacs gondolataid teherként nehezednek szavaid szépségére... de oda sem figyelsz, csak írsz, írsz és írsz... mígnem felocsúdsz, hogy kifogyott a tollad. Tinta nélkül néma lettél. Kétségbeesetten kéred a tanító bácsit, adjon neked tintát... látszólag nem figyel rád... türelmed fogytán és immár követelőzőn lebegteteted előtte füzetedet, életed történetét, hogy nem készülsz el a leckével, ha nem segít rajtad. Kevés a tinta - szól a tanító bácsi - kaptál eleget – mondja értetlenül összeráncolva szemöldökét, miközben felrakja szemüvegét, hogy beleolvasson soraidba... Ránézel írásodra.. de csak értelmetlen egyveleg tárul szemed elé, ami alig olvasható. Szégyenkezve, zavartan lapozol a következő oldalra... mintha takargatnál valamit. A tanító bácsi megcsóválja fejét, szó nélkül, nagyot sóhajtva elballag, s kisvártatva, elnéző mosollyal kezedbe nyom egy tollbetétet. Még mindig pirulsz, nem mersz a szemébe nézni, majd megkönnyebülten fellélegzel, amikor odébbsétál a másik asztalhoz. Elérzékenyülsz, mily jól esett a feléd áradó megbocsájtó szeretet... Szerencsésnek érzed magad. Igen! Ragyog fel szemed... Változtatsz! Bizonyítasz - hasít beléd váratlanul... nagyot dobban szíved az ötletre. Új fejezetet kezdesz. Felhők mögül rádragyog a napsugár... melengető fény árad szét benned. Gyermeki játékossággal latolgatod, hogy mi legyen a következő fejezet címe... Visszalapozol, határozott vonallal áthúzod a percekkel korábban papírra vésett csúnya sorokat, majd derűs kedvvel, izgatottan kezded gyöngysorokká fűzni kristálytisztán körvonalazódó, fejedben csiszolódó brilliánsokat... mert egyre tanulsz, szabadon tanulsz... magadnak tanulsz.

Hozzászólások



Kedves Lányok! :)

köszönöm a vidám hozzászólásaitokat... én is kívánok Nektek sok-sok csodálatos fejezetet életetek történetébe... (())

"A jó, a szép, és a remény mindenben benne van, benne él. A felkelő nap sugarában, a kimondott szó erejében, egy édes kacagásban, akár egyetlen pillanatban."



Drága

Diamyne!

"Felhők mögül rádragyog a napsugár... melengető fény árad szét benned. Gyermeki játékossággal latolgatod, hogy mi legyen a következő fejezet címe... Visszalapozol, határozott vonallal áthúzod a percekkel korábban papírra vésett csúnya sorokat, majd derűs kedvvel, izgatottan kezded gyöngysorokká fűzni kristálytisztán körvonalazódó, fejedben csiszolódó brilliánsokat... mert egyre tanulsz, szabadon tanulsz... magadnak tanulsz."

Nagyon szép, és csak így érdemes, mindig tiszta lapot adva önmagunknak...
Kívánom Neked sok boldog fejezet kiötlését, megírását és átélését, szeretettel...



Diamyne drága!:))))

Szépet írtál.Látod hogy milyen jól megy az a leckeírás?:))))))
Én is hiszem hogy mindíg a legjobbkor kapjuk azt a golyóstollat...:))))...és nem csak egyet,hanem ahányra szükséged van...:)))
Köszi.....:)))
Bazinagy ölelés Neked!
(())Zsuzsi