Elhatároztam: változást akarok!

változásElhatároztam hogy megváltoztatom az életem. Ha most nem teszem, akkor soha.
Van egy barátnőm, aki elment Indiába önmegvalósítani. Ő egy nagyon szép, okos, diplomás lány. Olvasom minden nap a blogját, és nagyon sok erőt ad. Úgy döntött, elég az itthoni dolgokból, nem tudja többé becsukni a szemét, és elutazott. Irigylem a bátorságáért!
Hiszem azt, hogy az élet többről kell szóljon, mint amilyen. Viszont azt is gondolom, hogy a napi megélhetési gondok miatt, az emberek nem tudnak elmélázni azon, hogy mi értelme is van a létünknek.
Hiszem, hogy nem csak arra születtünk, hogy melózzunk, fizessük a csekkeket, hitelből lakást, kocsit vegyünk, nyögjük a terheit, majd beadjuk a kulcsot 50 évesen.
Tudom, hogy fontos, hogy legyen lakásunk stb., de nem ezektől vagyunk boldogok. Volt e már valaki olyan helyzetben, hogy megvolt mindene, lakás, kocsi, de párja éppen akkor nem? Ha valaki magára ismer, nem érezte úgy, hogy milyen üres is az élete, mert hiányzik Ő? Akit nem is ismer, de valami nincs rendben?
Én valóban megjártam a hadak útját, rövid időn belül meghaltak a szeretteim, mondhatni itt maradtam egyedül. Nekem is voltak letargikus pillanataim, de túlléptem.
Most úgy élek, hogy ha ők még lennének, büszkék legyenek rám. Megtanultam tudatosan jól érezni magam, örülni az apróságoknak, a naplementének, annak, hogy egészséges vagyok, és még sok-sok apróságnak. Amikor negatív voltam, negatív gondolataim kavarogtak, akkor tényleg csőstül jött a baj. Amikor elkezdtem bízni magamban, a céljaimban, minden sikerült.
Most is egy olyan szakaszába léptem az életemben, ami sok változást vonz magával, én akartam, és végig is fogom vinni. Ha nem lépünk le a kitaposott ösvényről, sosem tudjuk meg, hogy sikerülhetett volna-e.
Az életet megélni kell, és nem leélni. Nem igaz? :-)

Hozzászólások



Rozsafacska!

Errol mar nyilt egy topik,ha jol emlekszem,Milyen a jo no cimen.
Jo olvasgatast!:)))

Szeretettel,
felebarat



Kedves Felebarát!

Már rég nem írtam új blogot. Igazából nem érzem most magamban az írást. Bár szó mi szó mostanában az foglalkoztat, hogy nekünk nőknek miért kell annyit agyalni, hogy hogyan nézünk ki. Miért akarjuk folyton meg kreálni magunkat. Miért nem hallgatunk a bölcs férfiakra. Miért nem hisszük el nekik, hogy jók vagyunk úgy ahogy vagyunk. Miért akarunk csont és bőrré fogyni amikor kis húsival is tetszünk nekik?
Pedig sok férfi a húsos nőkre esküsznek. Talán ez foglalkoztat egy kicsit. De csak egy kicsit. Lehet írok majd erről.

Szia



Rozsafacska!

Jo otlet!:)
Nyiss egy uj blogod e temaban!:)

Szeretettel,
felebarat

Az indittatasod talan ott volt,csak az ember mindig az eszere hallgat eloszor,mert az ervek,meg a kifogasok olyan meggyozoek tudnak lenni.Sajnos.



Felebarát Drága!

Köszönöm a kedves megszólítást! Rózsafácska.

Nem értelek félre és tudom nem okolsz. Nekem nem volt indíttatásom, hogy becsöngessek. Ha lett volna biztos megteszem. Szóval valószínű nem volt ott dolgom. De egy biztos, nagyon sajnálom a lányt, akár mennyire "botrányosan élt" (szomszédok szerint) meg a kisfiát.

Mindig elszomorít az értelmetlen halál!!! Van értelmetlen halál?????? Na igen.
Ez már egy másik téma lehetne.

Üdv. neked



Rozsafacska!

Ne erts felre,kerlek! Nem akarlak okolni!
Az,hogy leirtad,biztos nem veletlen,hiszen ez egy ujabb pl. megha szomoru is,hogy figyeljunk jobban oda egymasra,es a megerzeseinkre.Ha vmi azt sugja,szolitsd meg,latogasd meg,beszelgess vele,keresd fol,erdeklodj rola............tegyunk ugy, Isten mindig tudja a miertet!:))

Szeretettel,
felebarat



Felebarát Kedves!

Sajnos nem tudtam, hogy ennyire problémás a lány. Nem rég lakom ebben a házban. A folyosón 14 lakás van, ráadásul Ők a másik oldalon laktak. Néha láttam Őket, szóval csak arcról ismertem, hogy szomszédok vagyunk. Év elején mikor begyógyszerezte magukat akkor beszéltek róla többen. De mivel otthoni őrizet alatt haza engedték, azt hittem ráébredt, felébredt. Mindegy is, nem csöngettem be hozzá, hogy mi a baj?! Hát most már mindegy.
Köszi az érdeklődést.

Szia. Szép napot!



Rozsafacska!

Koszonom a valaszt,kisse megnyugtato,legalabb van nagymama!:)
Ilyenkor sajnalom,hogy nem lehettem en az egyik szomszed.:(((

Szeretettel,
felebarat



Kedves Felebarát!

Annyit tudok a nagyszüleinél van egyelőre. Sajnos ez a lány nagyon helytelen utat választott, mert valamikor az év elején magát és gyermekét(8 év körüli) begyógyszerelte, hogy véget vessen mindkettejük életének. Hála Istennek valaki rájuk talált még időben. Őt bezárták az ideg osztályra a kisfiú miután felépült a nagymamájához került. Aztán haza engedték de házi őrizetben volt, rendőrök figyelték. A kisfiú a nagyszülőknél maradt. Aztán múlt héten hallottam a hírt. Sajnos a fejleményeket nem tudom tovább. A szomszédaim voltak különben. Annyit mondtak agyvérzés vitte el. Nem akarom kérdezni az édesanyját, igaz azóta nem is találkoztam velük.
Szomorú történet és mélyen érintett. De aki menni akar, az megy is. De azt nem tudni ez volt a sorsa, vagy a szabad akarat lépett érvénybe.
Szívemből sajnálom a gyermeket mert nem elég, hogy az édesanyja mellett rettegés volt élni, de most fel is kell dolgoznia, hogy az többé nincs. És tudjuk a gyermekek még a "rossz" szülőkhöz is ragaszkodnak.

Szia



Rozsafacska!

Mi lett a sorsa annak a gyereknek,akit egyedul hagyott az anyukaja?
Koszonom,hogy eszrevetted a kerdest.:)))

Szeretettel,
felebarat



Felebarát!

Most vette észre kérdezel! Mit is szeretnél tudni?



Gratulálok!

A döntést a legnehezebb meghozni, ezt mindannyian tudjuk. Nem könnyű változtatni, de ha álhatatosak és kitartók vagyunk, akkor sikerül. Hinni kell önmagunkban és a dolgok jórafordulásában. Igen, az életet ÉLNI kell, nem leélni. Az elhatátozásod megszületett, indulj el bátran az úton!

"Az élet szép."

Carmen Rose



Seahors!

Jo dontes!
Oromokkel teli legyen a valtozas!:)

Szeretettel,
felebarat

Rozsafa!
Mi lett a kolyokkel???



De bizony igaz!!

Tegnap a házunkban meg halt egy 20-on éves lány. Magára hagyott egy gyermeket. Ezt csak azért írom mert sosem tudhatjuk mikor mi vár ránk. Minden napnak olyan tartalmasnak kell lennie, hogy amikor lefekszel aludni az az érzés töltsön el, hogy igen, ma mindent megtettem.
Ma minden szerettemet megöleltem, a barátaimnak támasza voltam, a munkámat megoldottam.
A párom mondta tegnap, hogy átgondolt egy csomó mindent, mert valóban nem tudhatjuk mikor lesz a napunk az utolsó.
Minden nap mondjuk meg egymásnak, hogy szeretlek, minden napunk értelmesen teljen el. Minden nap gyönyörködjünk valamiben, minden napért legyünk hálásak.
Élni kell az életet, bizony milyen igaz!!!!