Emlék töredékek

Csak emlékezni akartam...
nem tudtam, hogy mire...
Nem emlékeztem már a régi mondatokra se...
Leveleket olvastam...
Régi ölelésekben olvadtam...
Az mind-mind, ott én voltam.
A leírt mondatok megolvasztották lassan a szívem.
Magamba szívtam belőlük az összes ölelés melegét.
Egy kellemes séta emlékét...
Összeolvadtam magammal...
Elandalodtam...
Még senki se mondta nekem...
Szeretni nem szégyen!
Csak a sorok súgták, a saját soraim...
Régi, porlepte mondataim...
Magamnak írtam azt a verset
Hogy merjek még meríteni Szívből szeretet!
Ahogy onnan, ide magamra néztem,
magamat egészen tisztán, szerethetőnek vélem.
Bennem vibrál az a csoda, nincs az az egész világon sehol,
Itt beül egy meleg ének hitet dalol...

A napokban tényleg elveszítettem a hitem, és ahogy a saját versemre néztem, megéreztem mindazt a meleg szeretetet amikkel másokat vettem körbe. Kétségbe vontam, hogy vajon mit ér az én szeretetem. Mintha valaki nekem írta volna, hogy ne veszítsem el a hitem...
Nekem nagyon tetszik!
:D Ez teljesen feldobott!

Tabáni István - Ő
http://www.youtube.com/watch?v=QJnyn9vZD3s&feature=related

Címkék: