Ex-hajléktalan

-Már hiányoztál.Nem volt kivel nevetnem.Mi újság?Képzeld ugyanazt a számot adják már harmadszorra a rádióban.Vagy ez cd?Mindegy.Nem ez a lényeg.A lényeg,hogy olyan az élet amilyen.Mindig olyan egyforma.És mégis olyan,mintha más lenne,mint tegnap volt.Hát nem érdekes?Lehet,hogy ez a dal teszi. Nem tudom.

-Az attól függ melyik dalt hallgatod.Volt egyszer egy hajléktalan ember.Éjjelenként egy aluljáróban "lakott",nappal a várost járta.Nem volt senkije se akire számíthatott volna,a társadalom kivetettje volt.Hogy hogyan került abba a szituációba amiben volt,az nem derült ki,ugyanis senki nem méltatta arra,hogy megkérdezze tőle.Ő egy láthatatlan ember volt a sok közül,egy púp a civilizáció hátán.Egy idő után az emberi gonoszságból és érdektelenségből elege lett.Úgy döntött,hogy nem akar emberek közt élni többé.Bejárta már a város minden zeg-zugát,aludt minden aluljáróban és rájött,hogy mindig ugyanaz történik vele.A nap felkel,az emberek elkezdenek szállingózni a metróba,akkor ő elindul a külváros felé,mert nem szerette a tömeget,sétál egész nap,nézelődik,a délutáni csúcs után meg visszatér az aluljáróba,a nap lemegy.Benne meg minden este lefekvés előtt megfogalmazódott az a gondolat,hogy "ma is láthatatlan voltam".Hamár egyszer semmilye és senkije se volt,lemondás nélkül megtehette,hogy belső hangjára hallgatva világgá indul,egészen pontosan arra,amerre a szíve viszi.Egyszercsak egy erdőbe ért,ahol megpillantott egy romos házikót,amit látszólag már régóta senki se lakott.Úgy döntött beköltözik egy időre,majd ha jön a ház tulaja,ugyan elzavarja,de amíg nem jön,marad. Hogy be tudja fűteni,elkezdett fát vágni.Egy ideig úgy éldegélt a házikóban,mintha a hajléktalanszállón lett volna,aludt és bámészkodott,tengett-lengett egész nap.Várta a tulajt,vagy az erdőőrt,hogy elzavarják,de senki nem jött.Egy idő után már minden napját azzal töltötte,hogy fát vágott.A fát eladta a városban.A pénzből gépeket,szerszámokat vett,majd elkezdte megművelni a földet.Amikor a zöldségeket,gyümölcsöket eladta a piacon,a pénzből állatokat vett.Időről-időre megújította ezáltal a környezetét.Ételt és ruhát vett magának,valamint amit csak két kezével tudott, megcsinált a házon.Egy napon előkerült a ház tulaja,aki nagyon elcsodálkozott azon,hogy lett a romos,bontandó viskóból egy gyönyörű ház,az elhagyatott erdőrészből gazdaság.Tisztelte a volt hajléktalan embert a hitéért és erejéért.Megegyezett vele,hogy egy bizonyos összegért eladja neki a birtokot,hisz már régóta hírdette,de nem akadt rá vevő.Az összeget a férfi pár év alatt ki is tudta fizetni.Akkor már volt szép háza,autója,étel az asztalán,nyaralni járt,emberekkel ismerkedett meg,mégis ugyanúgy elege volt az emberek érdektelenségéből,mint akkor,amikor még hajléktalan volt.Egykor a társadalom vetette ki őt magából,most meg már ő nem akart közéjük tartozni.Minden este lefekvés előtt eszébe jutott a gondolat,hogy "ma is láthatatlan voltam".Akkor ez most egyforma,vagy más?