Ezt meg hogy csináltam?

Nem értek dolgokat.Olyan egyszerűnek tűnik minden és mégis bonyolult.A vonzás törvénye alapja,hogy azt vonzod,amit gondolsz,érzel.Azén életem mégsem így működik.Megmondaná valaki,hogy miért?
Régóta tag vagyok és sokat olvasok a vonzás témában.Voltam fent és lent,mindig segítettek az egyszerű tanácsok és az itt olvasott dolgok.
Mikor az előző párkapcsolatomnak öt év után vége lett,azt hittem meghalok.Rengetek önismeret fejlesztő könyvet olvastam,sokat segítetek az ilyen témájú könyvek.Nehezen de talpra álltam.Mindig is fontos szerepet játszottak a kapcsolatok az életemben.Vártam és vágytam.Próbáltam az olvasottak alapján magamhoz vonzani az igazit.Egy év után a nagy csalódás már nem emésztett,találkoztam valakivel.Nehezen,félve,de újra belevágtam.Úgy éreztem megtaláltam az igazit,Sikerült magamhoz vonzani,amiről addig álmodoztam.Két éve tart ez az új kapcsolatom.
Tegnap elmentünk közösen a kedvenc szórakozó helyemre a párommal.Én a fellegekben jártam,boldog voltam.Ivott pár pohár alkoholt,majd közölte velem,hogy rájött,hogy nem szeret és felejtsük el egymást.Kérdeztem mit tettem?Mi történt?Van valaki?A válsz mindenre nem.A szívem hevesebben vert,nem kaptam levegőt,pánikroham.
Én egy boldog családot és szerelmet képzeltem az érzelmeim túlcsordultak,mindent szépnek láttam.Ő nem érzett semmit,nem érdekeltem már.Ezt hogy csináltam?Mivel vonzottam ezt a helyzetet?Még csak eszembe se jutott,hogy valaha elhagy?
Eddig azt olvastam,hogy a rezgéseinkkel és az érzelmeinkkel vonzunk dolgokat.Hogyan tudnék magamhoz vonzani,egy katasztrófát,ha boldog vagyok?Ez pont ugyanaz,minthogy nem tudod magadhoz vonzani a boldogságot a katasztrófálisan érzed magad.....
Mivel érdemeltem ezt ki az univerzumtól?
Most már ott tartok,hogy az életnek sincs értelme.Elvileg a vonzás törvénye olyan mint a gravitáció.De ez valami nagy kamuduma számomra tegnaptól.

Hozzászólások



"Úgy érzem féltem,hogy túl

"Úgy érzem féltem,hogy túl szép a kapcsolat,hogy igaz legyen.Lehet ez volt a vesztem?"

Te írtad... :-) Egyébként ha tényleg felhőtlenül boldog lettél volna mellette, akkor arra amit mondott meghúztad volna a vállad és azt mondod hogy oké, holnap úgyis jön egy még jobb kapcsolat (a sarkon túl, ahogy a Ház a tónál c. filmben...). Egyébként még ez sem biztos hogy "el van veszve". Lehet hogy ez csak átmeneti. Ki tudja? És hogy mi jön holnap? Lehet hogy egy sokkal jobb, nem? Miért sajnálod ameddig nem tudod mi célból történt? Ilyenkor kell igazán élvezni az életet, és alkalmazni a Titkot: megkeresni a rossz dolgok pozitív oldalát!!! A jó dolgokét persze hogy könnyű!

Még valami. A Titok "alkalmazásakor" sokan elkövetik az a hibát hogy "elnyomják" a valódi érzéseiket csak azért hogy mindig mosolyogjanak, és kifelé azt mutassák (akár csak maguknak kifelé) hogy minden rendben, minden oké, vidám és boldog vagyok. A valódi boldogságot sosem lehet így önmagunkat (és másokat) becsapva "létrehozni". A teremtésben ott van az ELENGEDÉS is. Ha valamitől FÜGGSZ, azt úgyis elveszíted. Addig lesz csak melletted bárki, ameddig nincs rá szükséged. És gondold végig, mikor lenne bárkire is szükséged?



Köszönöm

Köszönöm a válaszokat!Sok igazság van bennük.Igaz,el vagyok keseredve.De próbálok nem önsajnálkozni.
Rejtett félelmeim lettek volna talán?Ezt át kell gondolnom.Úgy érzem voltak:(Úgy érzem féltem,hogy túl szép a kapcsolat,hogy igaz legyen.Lehet ez volt a vesztem?Most nem tudok higgadtan gondolkozni.
Csak remélem,hogy jobbra fordulnak a dolgok.
Köszönöm a sok tanácsot!
A problémám azért írtam le ide,mert nem tudom kinek elmondani,ezért a régi bevált módon elmondom mindenkinek.



Kedves szaloncukor!

Olyan nincs, hogy bevonzol egy katasztrófát, és nincsenek előjelei, max. nem vettél róla tudomást. Igen gyökércsaki...ahogy szabox írja, rendbe vannak belül az ösztöneid?
Mi az amit félsz meglátni?
Ezt kell feltárni, és szembesülni vele.



Tolmács!!!

Kérlek!
Küldj hozzá tolmácsot is! :))))



"Most már ott tartok,hogy az

"Most már ott tartok,hogy az életnek sincs értelme." -----> nem olvastam végig, csak ez fogott meg. Ha nincs, akkor keress :P erősíccs gyökércsakiban és ne vonzásal, hanem energiásos gyaxikkal is monnyuk...



Szaloncukor!

Hmm. Ez a téma nagyon nagyon fontos.

Egyrészt ott a szabad akarat!! (Ahogy Dezoxi is említi.) A másiké. Nem akarhatod azt, amit ő nem akar. Arra gondolok, hogy kettőn múlik a vásár. A boldogságotok együtt, párként, és ha szakítani akar az egyik fél, az is. Egy kapcsolat addig tart, amíg épít, felemel, mindkettőnek. Amíg van mosoly az arcodon. Az arcán.

Lelki-testi társunk, igazi párunk bevonzásának esélye még a Drake-formula szerint is igen csekély esély, kb annyi, hogy ma délután 15.33-kor egy szivárványos, itt-ott lyukas ernyő alatt piros szives bögréből egy hatszögletű asztalnál kávézok egy ufóval a Petz-sörözőben.

S miután ettől nem szabad elszomorodnunk, hoiz rengeteg jófej szaladgál a világban, ha kinyílik a szíved s a szemed, s egyre kell odafigyelni - egymásra! Ezért párkapcsolatainkban meg kell tanulni valamit: alkalmazkodni, úgy, hogy önmagunk maradjunk. (Már ha azok vagyunk. Mert ugye két félből csak egy negyed lesz, két egészből egy végtelen.)

Mi fontos még: Éberség és kommunikáció, rózsaszín szemüveg időnként letéve!

Beszéljetek! Ha válni kell, mindketten kívánjátok a másiknak, hogy találja meg azt, akivel boldog lesz!
Ne akard vissza az egészet görcsösen, de beszéljétek valahogy meg, ha lehet.

Aztán pedig Méltóság. Ne engedj Önmagadból.

Nagyon szorítok neked!



Kedves Szaloncukor!

Egy valamit soha ne feledj el: a szabad akaratot! Korántsem biztos, hogy azért mert őt hitted az igazinak, attól még valóban ő az!!! Az érem másik oldala pedig, hogy lehet ő vonzotta ezt az egész szitut be magának. Nem is biztos, hogy ezt te tetted! Abból amit itt leírtál, kiderül, hogy azért messze nem a "titok" szerint gondolkodsz. Tudom, hogy ez baromira nem egyszerű, de ha VALÓBAN HISZEL, akkor eszedbe sem jut: "Most már ott tartok,hogy az életnek sincs értelme. Elvileg a vonzás törvénye olyan mint a gravitáció. De ez valami nagy kamuduma számomra tegnaptól." szövegű gondolatsor!!
Az, hogy ki mit vonz az életében, nagyban függ a valós gondolataitól. Itt a hangsúly a VALÓSon van. Attól mert szárnyalsz a boldogságtól, még korántsem biztos, hogy nincs benned félelem a partner elvesztése miatt. S ha tudod, hogy te mindig is pozitívan gondoltál a kapcsolatotokra, sohasem kételkedve a tartósságában, akkor gondold át: lehet, hogy ez az Ő vonzása volt? A másik fele pedig, hogy lehet egy kis szünet egy kapcsolatban, míg a lángok kissé lelohadnak, s utána csendesen égve folytatódik át az idők végtelenjén! Gondold át a dolgokat, s hidd el, gyorsan választ kapsz, ha hiszel önmagadban!
Én szorítok Értetek!



Szia Szaloncukor!

Hányszor kérdezted meg Magadtól, amióta a kapcsolatotok tart, hogy: Megérdemlem ezt? Vagy: Annyira szép, hogy szinte nem is igaz? Vagy:....olyan negatív állításokat, amik romba döntötték az eddigieket?

A pár pohár alkoholról annyi, hogy: ha ma, mikor kialussza magát, ma is ezt fogja mondani?

Nem az Univerzumtól kaptad ezt Te is tudod. Te magad vonzottad be.
... hogy most el vagy keseredve, teljesen értem.
De erőt kellene gyűjtened, és pont most, amikor azt gondolod vége, akkor olyan szinten feltölteni érzelmekkel a vágyott férfivel való kapcsolatot, hogy ne a szakításra, hanem a boldog, kiegyensúlyozott kapcsolatra koncentrálj.
... és igen, tudom, hogy nem könnyű, most megtenni.

Sok, sok erőt hozzá! :))))